Ferenc pápa tizenkét tanácsa, hogy kiváló evangelizálók legyünk

Olvassuk el azt a tizenkét tanácsot, amit Ferenc pápa a „Szenvedély az evangelizációért” katekézise során nyújtott nekünk a hívők apostoli lelkületű buzgalmáért, „hogy bátorítson minden keresztényt tanúságot tenni Krisztus mellett”.

A 2023-as év januárja óta Ferenc pápa általános audienciáinak tárgyául egy sorozatot szentelt az evangelizációról szóló tanításnak. Ennek a folyamatnak során számtalan tanácsot közölt az evangelizáláshoz, és felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyház, és ennek következtében minden megkeresztelt hívő arra van hivatva, hogy kövesse Krisztus küldetését és hirdesse a világnak a Jó Hírt.

Minden keresztény meghívást kapott az evangelizálásra

Isten Népe körében „nincsenek olyanok, akik így vagy úgy hirdetik az Evangéliumot, és olyanok, akik meg hallgatnak (….), nincsenek aktív és passzív személyek” – szögezte le a pápa. Mert minden megkeresztelt meg van hívva az evangelizálásra, bármi is a foglalkozása vagy a hitbéli képzettségének a szintje. Hogy ne zárkózzunk be valamiféle statikus nyugalomba, a Szentatya minden keresztényt felszólít arra, hogy ismerje fel a neki juttatott adomány szépségét és ingyenességét, és adja át ezt az ajándékot másoknak: „Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok”. (Mt 10,8)

Ne várjátok el a mindentudást

„Ne várjuk, hogy tökéletesek legyünk, ne várjunk addig, amikor már hosszú ideje követtük Jézust, hogy tanúságot tegyünk róla”, jelentette ki Ferenc pápa. Evangelizációs missziónk „ma kezdődik”. Maguk az apostolok sem voltak tökéletesek, nem is várták el, hogy azok legyenek és mindent tudjanak ahhoz, hogy belevessék magukat ebbe a küldetésbe. Jézus elküldte őket „mielőtt még befejeződött volna a felkészítésük”, magyarázta a Szentatya, eszünkbe juttatva, hogy a missziós tapasztalat „hozzátartozik a képzéshez”.

Hirdetni kell, hogy az Isten szeret minket

„Ki az Isten?” – tette fel a kérdést a pápa a katekézis során. Ő „a Közeli, a Gyengéd, az Irgalmas” – mondotta. Ez az Isten valósága és ezt hirdetni kell minden élő embernek, mivel „Isten szeretete nincs fenntartva egy kicsiny csoportnak csupán, hanem mindenkié”. Mi mind az ő igen szeretett gyermekei vagyunk, hibáink és bűneink ellenére is, és ő szeret mindegyikünkről gondoskodni. „Milyen nagyszerű ezt a fényességet másokkal megosztani” – szólt lelkesen a pápa. „Gondoltak már arra, hogy mindegyikünk élete a szeretet kinyilvánítása? Meghívás a szeretetre?”

Hirdetni kell, hogy Isten megbocsát

Jézus azért jött, hogy megszabadítsa a terhek alatt szenvedőket, vagyis azokat, akik úgy érzik, nyomasztják őket a tévedések és bűnök, amelyektől semmiféle emberi gyógymód nem képes őket megszabadítani. „A jó hír az, hogy Jézussal már nem ez a legyőzhetetlennek tűnő ősi baj, már nem a bűn az, ami kimondja az utolsó szót”, emlékeztetett Ferenc pápa. „Az ’utolsó szó’ Jézus keze, aki felemel téged a bűnből”. Jézus megbocsát, felemel, gyógyít és felderíti a szívet, ha Őfelé indulunk. „Elég közeledni az Úrhoz és ő mindent megbocsát”.

Ugyanazzal a szemmel nézzünk mindent, mint Krisztus

Amikor evangelizálunk, a Szentatya arra hív, hogy ugyanúgy tekintsünk mindenre, mint Jézus, mert Jézus a személyt tekinti, a szívet, a lényeget. Ahogyan rátekintett Mátéra, a vámszedőre. Az emberek a hatalommal együttműködőnek tekintették, a nép árulójának. Viszont Jézus szemében Máté ember volt, a maga nyomorúságaival és nagyságaival. Jézus mindenkit valóban irgalommal és megelőlegezett szeretettel néz. „Jézusnak ez a tekintete – amely csodálatos, amely úgy tekint a másik emberre, akármilyen is, mint a szeretet várományosára – ez a bevezető az evangelizálás szenvedélyéhez”, állította Ferenc pápa.

Keressük fel az Urat

Az evangelizáció az Úrral való személyes találkozással kezdődik. Evangelizálni annyi, mint Krisztust sugározni, de „ha nem részesülünk világosságában, kihunyunk. Ha nem látogatjuk Őt, magunkat fogjuk hordozni Őhelyette, és az teljesen hiábavaló lesz”, figyelmeztetett a pápa. Krisztus maga is félrevonult éjszaka, hogy Atyját imádja. „Megkérdezhetjük maguntól: Követjük-e példáját, amikor iszunk az imádság forrásából, azért, hogy szíveink összhangban működjenek az Ő szívével? Jézus maga világosan megmondta tanítványainak: „Nélkülem semmit sem tudtok tenni”, emlékeztetett a Szentatya.

Átadni az Evangéliumot, amit kaptunk

„De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdettünk: Átkozott legyen!” (Gal 1,8) – írta Szent Pál a Galatáknak. Ferenc pápa azt mondja: „Mindig fennáll a kísértés, hogy egyedül járjunk el, a magunk útján, különösen, ha az út nehezen járható. Létezik a kísértés arra, hogy könnyebb, ál-egyházi utakon járjunk, a világi logika szerint cselekedjünk, számítsunk saját gondolataink, programjaink, struktúráink erejére” – magyarázta. Ennek elkerülésére minden keresztényt meghívunk arra, hogy kérje a Szentlelket, segítsen hirdetni Jézus igazságát és szavainak hitelességét.

Ne akarjunk erőszakosan téríteni

Evangelizálni nem ugyanaz, mint erőszakos térítést végezni, másokat meggyőzni akarni. „Nem hirdetünk politikai pártot, sem ideológiát, nem: mi Jézust hirdetjük”, emlékeztetett Ferenc pápa. Evangelizálni annyit jelent, hogy Jézust kapcsolatba hozzuk az emberekkel, miközben hagyjuk, hogy Jézus győzze meg őket”. Ahogyan elődje, XVI Benedek pápa is tanította, „az Egyház nem térít erőszakosan. Fejlődése inkább „vonzóerején” alapul.

Tegyünk tanúságtételt személyes találkozásunkról Jézussal

Ferenc pápa szerint az evangelizáció elsősorban tanúságtétel legyen saját találkozásunkról Jézus Krisztussal. Ez valóban elengedhetetlen tanúságtétel, mert a világnak szüksége van „evangelizálókra, akik olyan Istenről szólnak nekik, akit ismernek és akivel mindennapi kapcsolatban vannak”. Ahogyan ezt VI. Pál pápa mondotta, „a korunkbeli emberek szívesebben hallgatják a tanúságtevőket, mint a tudós szónokokat (….), vagy ha hallgatják a tudós szónokokat, azért hallgatják, mert azok tanúságtevők”. Ahhoz, hogy az Evangélium hirdetése gyümölcsöző és eredményes legyen a személyes tanúságtétel lényeges feltétel.

Legyünk örömteli keresztények

Jézus azt hirdeti: „Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek”. (Lk 4,18) Mert az Evangélium az öröm és a boldogság meghirdetése. Ahogyan Ferenc pápa mondja: „Nem lehet Jézusról beszélni öröm nélkül, mert a hit a szeretet csodálatos története, amelyet meg kell osztani másokkal”. Öröm nélkül az Evangélium hirdetése hiábavaló. De hitet tenni Jézus mellett, örömmel, cselekedeteket végezni nevében, örömmel, az annyi, mint megmutatni, hogy: „olyan gyönyörű ajándékban részesültünk, amelynek kifejezésére nincsen szó” – mondta a Szentatya.

Hagyjuk, hogy vezessen minket a Szentlélek

Az igazi vezérünk az evangelizáláskor a Szentlélek. A Szentlélek nélkül nem volnánk képesek evangelizálni, „csupán reklámot csinálhatnánk az Egyháznak”, állította a pápa. Felhívta tehát a keresztényeket, hogy hagyják magukat vezetni a Szentlélek által és legyen bizodalmuk működésében, még akkor is, hogyha arra buzdít, hogy túllépjünk korlátainkon, akadályainkon és határainkon. Ha az Egyház nem kéri a Szentlelket, nem imádkozik hozzá, akkor önmagának él” és „a misszió lángja kialszik” – mondotta a pápa. – „Ezért ajánlja Pál apostol: „Ne oltsátok ki a Lelket” (1Tesz 5,19) (….) Hívjuk tehát, kérjük minden nap, hogy gyújtsa fel bennünk lángját.”

Kövessük a Szent Misszionáriusok példáját

Hogy újra felfedezzük az evangelizáció szenvedélyét, a pápa arra hívta fel a hívőket, hogy fedezzék fel a nagyszámú szent misszionáriust és engedjék, hogy megihlessék őket példájukkal. Lisieux-i Szent Teréz, Xavéri Szent Ferenc, Szent Joséphine Bakhita … és számosan mások evangelizáltak országukban és a világ minden sarkán. Ferenc pápa arra buzdít, hogy közelítsük meg ezeket az eleven forrásokat és tanúságtevőket „akik újjáélesztették az Egyházban az Evangélium iránti szenvedélyt, hogy segítségünkre legyenek újra felszítani azt a tüzet, amit a Szentlélek mindig meg akar gyújtani bennünk”.

Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Aleteia