A pápa megnyitotta az Imádság Évét
Január 21-én a Szentatya a déli Úrangyala elimádkozása után megnyitotta az imádság évét, és felhívta a világon az összes híveket, hogy a 2025-ös Jubileumot megelőző évet, tehát az egész 2024-es évet, szenteljék az imádságnak, és fedezzék fel, milyen nagy értéke van mind személyes életünkben, mind pedig az Egyház életében.
A 25 évenként ünnepelt következő, 2025-ös Jubileumi Év témája: „A Remény Zarándokai” lesz. Nagy szükség is van a reményre egy olyan világban, amely egyidejűleg szenved a háborús konfliktusoktól, a világjárvány elhúzódó hatásaitól és az éghajlatváltozás válságától.
Ahhoz, hogy az imádságot életünk központi elemévé tegyük, a gyakorlatban szükség van néhány szokás elsajátítására.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Ilyen például az, hogy az imádságot építsük be mindennapjainkba, hogy létező, állandó szokásunkká váljon. Mondjunk egy fohászt, amikor felhörpintjük a reggeli kávét, úton vagyunk a munkahelyünkre, vagy akár zuhanyozunk. Használjuk fel imádkozásra azt az időt, ami egyébként kárba menne, például, amíg kiszedjük a mosógépből a tiszta ruhát és kiteregetjük.
Félreértés ne essék, az imádkozás ne csak ilyen mellékes tevékenységünk legyen! Ha valóban fontosnak, életünk egyik lényegének érezzük, akkor állítsunk be rögzített időpontokat, akár a telefonos naptárunkkal vagy ébresztőnkkel. Egy tíz perces reggeli ima hatását egész napon át érezni fogjuk, hiszen Isten örömét és békéjét hozza el nekünk.
2024 decemberében, a Jubileum indítására megnyitják majd a Szent Péter-bazilika szent kapuját, a „Porta Sanctát”, amire mindig csak a szentévek alkalmával kerül sor. A megváltó, tanító és bennünket pásztorként őriző Krisztust jelképező kapu tizenhat evangéliumi jelenetet ábrázol, és 1950-ben készült.
A pápa bejelentette azt is, hogy az Evangelizációs Dikasztérium pénzalapokat különített el az imádság évének támogatásához.
Az imádság a keresztény élet pillére, amelyet a hívek ezer különböző módon is megélhetnek. Imádkozhatnak egyedül vagy közösségben, reggel vagy este, azért, hogy hálát adjanak vagy azért, hogy kérjenek valamit. A lényege azonban az, hogy bensőséges, személyes párbeszédbe kerülünk Istennel. Az ember tudja, érzi, hogy szabad Istenhez fordulnia, imádkozhat hozzá. XVI. Benedek pápa mondta, hogy
„Istennek ez a vonzása, amelyet Isten maga ültetett az emberbe, jelenti az imádság lelkét”.
Az imádság nem megy csak úgy „magától” – „meg kell tanulni imádkozni”, mondta Benedek pápa. Kövessük ebben Jézus példáját, aki az evangéliumok tanúsága szerint állandó bensőséges párbeszédben, kapcsolatban állt Atyjával.
Miért imádkozzunk? Elsősorban talán azért, hogy a háborúban álló országokban beköszöntsön a béke. Ezt a kérést intézi szüntelenül Ferenc pápa is a Béke királynőjéhez, Szűz Máriához.
Gondoljuk arra, milyen jelentős törvénytervezetekről és közelgő választásokról hallunk (nem éppen szívet vidító) híreket. Egyesítsük imáinkat a születendő és a végéhez közeledő életek védelméért. Imádkozzunk bolygónkért: a pápa szerint a klímaváltozást immár nem lehet tagadni, takargatni vagy relativizálni.
Imádkozzunk az Egyház egységéért. Sok feszültség merült fel az elmúlt években, akár például a hagyományos liturgia kapcsán, akár legutóbb az azonos nemű és szabálytalan helyzetű párok megáldását illetően. A szinodalitásról szóló szinódus utolsó ülésszakán, 2024 októberében Rómában minden bizonnyal fellángolnak a nők pappá szentelésével vagy a papi nőtlenséggel kapcsolatos viták is.
„Minden kegyelem az imádságból származik” – mondta Szent Faustina Kowalska. Szent II. János Pál pedig fejünkre olvasta:
„Azoknak, akik azt mondják, hogy nincs idejük imádkozni, nem az idejük szűkös, hanem a szeretet kevés a szívükben.”
Jézus imái:
A Mi Atyánk kezdetű, hét kérést tartalmazó összeállítást, mintaként tárta Jézus a tanítványai elé, válaszként a kérésükre, amely azt foglalta magában, hogy tanítsa őket imádkozni.
Egy apa megkérte volt a tanítványokat, hogy a fiából űzzék ki az ördögöt, de a tanítványok képtelennek bizonyultak erre a feladatra. A tehetetlenséget a megszégyenülés követte. Az apa azután Jézushoz folyamodott. Jézus minden további nélkül kiűzte a gonosz lelkületet a fiúból.
A tanítványok mikor Jézussal csak magukra maradtak, megkérdezték a Mesterüket, hogy ők miért nem voltak képesek kiűzni az ördögöt.
Jézus először a kishitűségükre hivatkozott, később hajlandó volt aprópénzre is váltani a tanítványok tehetetlenségének az okát: “Ez a fajzat könyörgéssel és böjttel űzhető ki”- volt a Jézus válasza.
Azt gondolom, ez telibe találhatta a tanítványokat.
Jézus sohasem böjtöltette a tanítványait, ezt tudjuk konkrétan abból az esetből is, amikor a keresztelő János tanítványai megkérdezték Jézust, hogy az ő tanítványai miért nem böjtölnek. Jézus azt válaszolta, hogy: “Amíg a násznép a vőlegénnyel van, nem böjtölnek, aztán amikor majd nem lesz velük, akkor majd böjtölhetnek.”
Amikor annak az apának a fiából kiűzte az ördögöt, az apa pedig tudomására hozta Jézusnak, hogy a tanítványai is próbálták kiűzni, de nekik nem sikerült, Jézus akkor nagyon felindult az ő lelkében és így kiáltott fel: “Gonosz és parázna nemzettség, meddig leszek még veletek?!”
Jézus lassan, lépésről-lépésre, akár kudarcos tapasztalatok árán is, adta át azt a tudást a tanítványainak, amire szükségük volt az Isten országa jó hírének a hirdetése során.
Ismerjük Jézusnak azt a hálaadó imáját, amely arra vonatkozik, hogy az Atya elrejtette a bölcsességét az okosak, a bölcsek elől, és a kicsiknek jelentette ki. “Hálát adok neked Atyám, hogy mindezeket az igazságokat elrejtetted a bölcsek elől és a kicsinyeknek kinyilatkoztattad.”
A halála előtti pillanatokban, a Mi Atyánk hét kérése közül, a legyen meg a te akaratod” kérést foglalta az imájába Jézus: “Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár, de mindazáltal ne az én, hanem a te akaratod jusson érvényre.!”
Felfeszített állapotban sem hagyta el a Jézus ajkait az ima. Elimádkozta a 22. zsoltárt, amelyben éppen az ő halála van megprófétálva, az ő felfeszítéssel történő halála: “Átlyukasztották kezemet és lábamat és megszámlálhattam minden csontomat.”
A zsoltár kezdő szavai pedig az: “Én istenem, én Istenem, miért hagytál el engem”, Éli, Éli, lama sabaktani, talán héber nyelven, vagy arámi nyelven.
Az a felszólítása is Jézusnak, amelyet a hegyi beszédben elmondott, t.i. az, hogy: “Imádkozzatok ellenségeitekért!” a felfeszített állapot pillanataiban nyilvánosságra került úgy, mint ami éppen az Úr és Mester ajkairól közvetlenül példaként hangzott el. Mintha azt mondta volna, hogy: “Így imádkozzatok ellenségeitekért”: “Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek!”
Így, csak egy olyan Jézus Krisztus tudott imádkozni, aki nem vonakodott önmagáról kijelenteni azt sem, amely szerint: “Tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok…” (Mt 11:29)
Jézusnak a főpapi imája talán a leghosszabb, legtartalmasabb ima, amelyet valaha is elmondott.
A főpapi ima a János szerinti evangélium 17. fejezetében van leírva. Tudomást szerezhetünk a Jézus főpapi imájából az örök életről, az igazságosságról, arról, hogy mi jelenti az egységet a Jézus Krisztus értelmezése szerint. A Jézus főpapi imájában is elhangzik a mintaként a tanítványoknak adott Mi Atyánk egyik kérésére emlékeztető kérés, amellyel Jézus a mennyei Atyához folyamodott: “Nem azt kérem Atyám, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy SZABADÍTSD MEG ŐKET A GONOSZTÓL!”
Az örök életről Jézus a főpapi imájában a következő, meghatározásszerű kijelentést tette: “Az jelenti az örök életet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Jn 17:3)
Az igazságosság legrövidebb meghatározása, szintén a Jézus Krisztus főpapi imájába van belefoglalva: “Szenteld meg őket a te igazságosságoddal: A te igéd igazság.” (Jn 17:17) Innen megtudhattuk, hogy az igazság nem más, mint Isten igéje.
Isten igéje pedig nem más, mint az ő egyszülött Fia. Erről tudomást szerezhetünk a János szerinti evangélium bevezetőjéból (prológusából) első fejezetéből: “És az Ige testté lett és lakozott mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.” (Jn 1:14)
Ebben az evangéliumi szövegben, egyetlen ige-helyben bele van foglalva az Igének a megtestesülése, a Jézus Krisztus igével való azonosulása és az is, amelyről a későbbiekben, szintén a János szerinti evangélium, most már egy hátrább levő fejezetében, nevezetesen a 14. fejezetben, annak is a 6. bekezdésében találhatunk leírást, ugyanis, ahol Jézus az igazsággal azonosítja önmagát, a világtörténelem legnagyobb kijelentésében: “Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis általam.” (Jn 14:6)
Ezzel a kijelentéssel történt meg az emberiség történelmében a rendszerváltás, nem 1989-ben, hanem jó kétezer évvel ezelőtt.
Elsősorban Jézus Krisztustól, az ő saját imáiból lehet tanulni imádkozni, az evangéliumot olvasva is, sok, imádságra emlékeztető gondolat van, amely az imádságos lelkületet ébreszti fel az emberben.
A zsoltárok könyvének az olvasása is az imádságok teljes tárháza, amely az ember elé tárul. A zsoltárokból érdemes tárolni a fejben imádságokra méltó és üdvös igehelyeket.
Ezeket a gondolatokat indította el bennem az ima-év megnyitásával kapcsolatos leírás.
INRI,
habemus papam. Napi ima a gyerekkel…anyja ees apjaval. 0-14 eeves korig nagyon fontos. Tipegö mise ees hittan. Ahogyan Farkas Istvaan teszi azt Dunaszigeten. A Lupusz atya. A piarista. BabaMama pasutoraacioo. A legföbb….