Ferenc pápa 5 kérdése, amelyekkel megvizsgálhatod imádságodat
A kérdések egyáltalán nem bonyolultak, mégis segítenek szemügyre venni Istennel való kapcsolatunkat.
Az április 14-i általános pápai audiencián Ferenc pápa az Egyházat az imádság tanítómesterének nevezte. Az egyház alapvető feladata, mondta, hogy imádkozzon és imádságra tanítson.
Arra buzdította keresztényeket, hogy néhány egyszerű kérdés körbejárásával vegyék számba imaéletüket.
ELŐSZÖR IS: IMÁDKOZOM-E?
Míg Szent Pál arra buzdít, hogy szüntelenül imádkozzunk, a spirituális mesterek világossá teszik, hogy a lelki életünkhöz elengedhetetlen, hogy meghatározott ideje legyen az elkötelezett imádságnak. Az első kérdés tehát egyszerűen az, hogy imádkozom-e. (Ld. KEK 2697: De nem tudunk “mindenkor” imádkozni, ha nem imádkozunk meghatározott időpontokban, tudatos szándékkal.)
Másodszor: Imádkozunk-e?
Jóllehet a pápa nem határozta meg, hogy kit ért „mi” alatt, a kérdés vonatkozhat családi, közösségi vagy plébániai életünkre, sőt társadalmi életünkre is. Olyan ember vagyok-e, aki imádkozik élete legkülönfélébb közösségeiben?
Ha szülő vagyok, tudatában vagyok-e annak, hogy „A keresztény család az imádságra nevelés első helye”? (KEK 2694)
Harmadszor: Hogyan imádkozom?
“Úgy [imádkozom-e], mint a papagájok, vagy a szívemmel? Hogyan imádkozom?” – pontosított a pápa.
Ferenc pápa többször is óva intett attól, hogy „papagájmódra imádkozzunk”. A Miatyánkról tartott katekézis sorozatában például úgy fogalmazott:
Azokra a keresztényekre gondolok, akik úgy gondolják, hogy az ima, – már elnézést – „az, hogy papagájmódra beszélünk Istenhez”. Nem! Az imádság a szívben zajlik, legbelül…. Ez lehet akár egy csendes ima is, az Úr imája: Elegendő, ha Isten elé állunk, emlékezve az Ő atyai szeretetére, ez önmagában elég ahhoz, hogy az ima teljesüljön.
Negyedszer: együtt imádkozom-e az egyházzal?
Abban a tudatban imádkozom-e, hogy az Egyházban vagyok, és együtt imádkozom-e az Egyházzal? – kérdezi a pápa. Ez a bizonyosság mondhatni a pápa egyik mozgatórugója. A múlt héten a szentek imájáról szólva kifejtette:
Amikor imádkozunk, soha nem egyedül tesszük: ha nem is gondolunk rá, elmerülünk az előttünk volt és utánunk következő invokációk[1] fenséges folyamában. Valóban fenséges folyam.
Egyúttal arra is emlékeztetett, hogy maga Krisztus is imádkozik értünk. 2020. áprilisában egyik reggeli homíliájában így elmélkedett:
Amit Jézus Péterrel tett, azt teszi mindannyiunkkal.[2] Jézus imádkozik értünk. Az Atya színe előtt imádkozik. Hozzászoktunk, hogy Jézushoz imádkozunk, hogy adja meg ezt vagy azt a kegyelmet, hogy segítsen. Viszont nem szokásunk szemlélni Jézust, aki sebeit mutatja az Atyának: Jézust a közbenjárót, Jézust, aki értünk imádkozik.
Ötödször: A Saját GONDOLATAIMAT teszem “IMÁDSÁGGÁ”?
Végül a pápa rátért az imádságunk alapjául szolgáló lelki magatartásra. Isten akaratát próbáljuk-e a sajátunkhoz közelíteni, vagy a mi akaratunkat Isten akaratához?
A pápa feltette a kérdést:
Inkább a saját elképzeléseim szerint imádkozom, és a saját elképzeléseimet teszem imává? Ez pogány ima, nem keresztény!
Fordította: Dr. Süle Katalin
Forrás: Aleteia
[1] fohász
[2] Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. (Lk 22, 31-32)
