„Szeretett minket”, a pápa enciklikája Jézus Szentséges Szívéről

A „Dilexit nos” (Szeretett minket) címet viselő negyedik enciklikájában, amelyet Jézus Szentséges Szívének szentelt, Ferenc pápa arra bátorítja a híveket, hogy mélyítsék el személyes kapcsolatukat Krisztus Szívével. Hangsúlyozza a társadalmi és missziós dimenzióját ennek az áhítatnak, és kiemeli, hogy ez megváltoztathatja az életünket és társadalmunkat. Az enciklikáról bővebben ld. itt Összefoglaló.

A „Dilexit nos”, Ferenc pápa negyedik enciklikája a „Jézus Krisztus szívének emberi és isteni szeretetéhez kötődő hagyományt és annak mai aktualitását követi nyomon, és arra hív bennünket, hogy újítsuk meg odaadásunkat, ne feledjük el a hit gyengédségét, a szolgálat örömét és a küldetés buzgalmát; mert Jézus Szíve arra ösztönöz, hogy szeressünk, és ezt a szeretetet elvigyük testvéreiknek is.

A Szentatya kifejti, hogy Krisztus szeretetével találkozva „képessé válunk testvéri kötelékeket szőni, felismerni minden emberi lény méltóságát, és együtt gondjainkba venni közös otthonunkat”. Krisztus Szívének jelenlétében arra kéri az Urat, hogy „könyörüljön meg újra ezen a megsebzett földön”, és „árassza ki rá világosságának és szeretetének kincseit”, hogy a világ, „mely a háborúk, a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek, a túlfogyasztás és a technológia emberellenes használata közepette próbál túlélni, újra felfedezze a legfontosabbat és legszükségesebbet: a szívet” (31. pont).

A Jézus Szentséges Szívének tiszteletéről szóló enciklika egy rövid bevezetéssel kezdődik, majd öt fejezetre oszlik.

Az első fejezet, „A Szív fontossága” kifejti, hogy miért kell „újra rátalálnunk a szívre” egy olyan világban, melyben erős az a kísértés, hogy „telhetetlen fogyasztókká váljunk, rabszolgáivá egy olyan piac működésének, amelyet nem érdekel az élet értelme” (2. pont). Az alapvető kérdések visszavezetnek bennünket a szívhez: milyen értelmet akarok adni az életemnek, a döntéseimnek és a cselekedeteimnek, ki vagyok én Isten előtt (8. pont.). A Szentatya szerint fel kell ismerni, hogy „a szívem – én vagyok, mert a szívem az, ami megkülönböztet engem, formálja lelki identitásomat és helyez közösségbe másokkal” (14. pont).

A második fejezetben Krisztus szeretetének gesztusairól és szavairól olvashatunk. E gesztusokkal barátaiként bánik velünk, tekintetével pedig „a lényed legmélyéig hatol” (39. pont), ami azt mutatja, hogy Jézus „figyel ránk, gondjainkra, szenvedéseinkre” (40. pont).

A harmadik fejezetben, melynek címe „Íme, a szív, amely annyira szeretett”, a pápa pontosítja, hogy „a Krisztus Szíve iránti odaadás nem egy Jézus személyétől elkülönült szerv imádása”, mert „Jézus Krisztust a maga teljességében imádjuk, Isten emberré lett Fiát imádjuk, akit olyan képben jelenítünk meg, amely kiemeli az ő szívét” (48. pont). „A Krisztus Szíve iránti tisztelet alapvető keresztény életünkben, mert hittel és hódolattal teli nyitottságunkat fejezi ki az Úr isteni és emberi szeretetének misztériumára, olyannyira, hogy ismét megerősíthetjük, hogy a Szent Szív az Evangélium szintézise” (83. pont).

A két utolsó fejezetben Ferenc pápa kiemeli azt a két szempontot, amelyet „a Szent Szív iránti tiszteletnek ma össze kell kapcsolnia, hogy továbbra is tápláljon bennünket, és közelebb hozzon az evangéliumhoz: a személyes lelki tapasztalatot és a közösségi és missziós elkötelezettséget” (91. pont).

A dokumentum Ferenc pápa imájával zárul:

„Imádkozom az Úr Jézus Krisztushoz, hogy kiáradjanak mindannyiunk számára az élő víz folyói az Ő szent Szívéből, és gyógyítsák be a magunkon ejtett sebeket, erősítsék szeretet- és szolgálatkészségünket, és ösztönözzenek minket arra, hogy tanuljunk meg együtt haladni egy igazságos, szolidáris és testvéri világ felé. Mindaddig, amíg majd együtt ünnepelhetünk örömben a mennyei Királyság lakomáján. A Feltámadt Krisztus ott lesz, és azzal a világossággal, amely fáradhatatlanul fakad az ő nyitott Szívéből, összehangolja különbözőségeinket. Legyen áldott az Úr!”

(220. pont).

Az enciklika teljes szövege az alábbi linken letölthető:

Az összefoglalót készítette: Görgényi Adél