Fájdalom és öröm: mindkettő jelen van
II. Tavadrosz kopt pátriárka májusi római látogatása kapcsán Ferenc pápa kifejezte szándékát, miszerint a Római Martirológiumba kívánja felvenni azt a 21 kopt mártírt, akiknek lefejezését az Iszlám Állam 2015-ben lefilmezte és az interneten terjesztette. Az alábbiakban egy kopt püspökkel beszélgetünk e mártíromság jelentőségéről.
A vértanúság témája 2015 februárjában újra aktuálissá vált, amikor az Iszlám Állam 21 fiatal kopt hívőt gyilkolt meg. Az embereket a világon mindenütt elborzasztották az iszonyatos képek. A nyugat egységes reakciója az volt, hogy a felvételt nem nézte meg. Az egyiptomi keresztény egyház éppen ellenkezőleg reagált. Miért?
Tamás püspök: Osztozni akartak azoknak a fájdalmában, akiket lefejeztek. A felvételen egyszer csak hallható, hogy amint a terroristák a késüket a fiatal férfiak torkára helyezik, ők Jézus nevét kiáltják. Néhány nappal később a kopt egyház hivatalosan is az egyház vértanúivá avatta őket.
A közösségi médiában sok egyiptomi az örömének adott hangot. Ikonokat is készítettek a mártírokról. A koptok nem félnek? Nem dühösek, nem érzik fenyegetve magukat?
Tamás püspök: Ne higgye, hogy nem gyászolunk! Sok könny hullik, ha ártatlan emberekkel ilyen szörnyűség történik. De a vértanúságban egyidejűleg jelen van a kereszt fájdalma és a megváltás öröme is. Vegyük csak példának Máriát, Isten anyját. Oda kellett adnia a fiát, de szíve boldog volt az Úrban. Ugyanígy éreznek a keresztények Egyiptomban.
Nem gyűlölik azokat, akik 21 embert megöltek, vagy akik fájdalmat okoznak a keresztény hívőknek?
Tamás püspök: Ha ilyen tragédia történik, mindig azt mondjuk az embereknek, ne azoktól féljenek, akik ezeket a gaztatteket elkövették. Persze elvehetik a földi életünket, de mi mást tehetnek velünk? Az örök boldogságtól nem foszthatnak meg. Aki nem fél, az tud szeretni, megbocsátani és erőt sugározni. Ne feledjük, hogy ennek a 21 fiatal férfinek a története jóval a líbiai tengerparton történtek előtt kezdődött. Elrabolták, megkínozták és megfenyegették őket, hogy tagadják meg a hitüket. De ők imádkoztak és az égre emelték a szemüket. Akik felfelé irányítják a tekintetüket, azok számára a földi dolgok kisebbnek tűnnek.
A 21 meggyilkolt túsz közül kettőnek az édesanyja azt nyilatkozta egy televíziós beszélgetésben, hogy megbocsátott a tetteseknek, és magasztalja Istent, amiért a fiainak megadta az erőt ahhoz, hogy kitartsanak a hitben – alig tudom elképzelni, hogy egy anya képes megbocsátani azoknak, akik két fiát megölték.
Tamás püspök: Tudja, hogy a fiait tisztelik. Ez természetesen nem szünteti meg a fájdalmát. Mindezek ellenére ez egy trauma. Ezért speciális traumafeldolgozó programokra van szükségünk. Ha valaki ezt a fájdalmat hordozza magában, az még nem jelenti egyúttal azt is, hogy gyűlöletet is hordoz. A szenvedés és fájdalom kimutatása nem jelenti azt, hogy az illető fél. Isten nem akarja, hogy eldobjuk az életünket, de ha a vértanúság vár ránk, akkor elfogadjuk. Másrészről a mártíromság és az igazságtalanság mindig együtt járnak. Mártírnak lenni azt jelenti, hogy áldozatul esünk az igazságtalanságnak. És ezért nekünk, túlélőknek az a kötelességünk, hogy mindent megtegyünk az igazságosság helyreállításáért. A mi felelősségünk, hogy kiálljunk az igazságért. Ennek a brutális vérfürdőnek véget kell vetni.
Mit jelent a megbocsátás?
Tamás püspök: A megbocsátás az ember és Isten közötti aktus, nem pedig két ember közötti cselekedet. A tettes ebbe az első lépésbe nincsen beleszőve. Megbocsátani annyit tesz, hogy nem adok teret a szívemben a gyűlöletnek és a félelemnek. Ez az előfeltétele a második lépésnek, a megbékélésnek és a kiengesztelődésnek. Megköveteljük az igazságosságot, és imádkozunk az üldözőkért, hogy megértsék és elismerjék az emberiesség igazságát.
A interjút Katja Dorothea Buck német valláskutató készítette. Tamás püspök a Felső-Egyiptomi Al-Quosia kopt egyházmegye püspöke.
Fordította: Klausz Eszter
Forrás: Vision 2000
