Ezt az 5 kérdést tették fel a Ferenc pápának küldött dubiában

Öt bíboros egy sor újabb kérdést (dubia = kétely, kétség) nyújtott be Ferenc pápának a szinodalitással foglalkozó, szerdán kezdődő püspöki szinódussal kapcsolatban, amelyek a nők felszentelésére, az azonos neműek házasságának megáldására és a szinódus kötelező tanítás kiadására vonatkozó hatáskörére összpontosítanak.

Az új kérdés sort bíborosok egy kis csoportja által 2016-ban Ferenc pápa elé terjesztett hasonló kételyek előzték meg, amelyeket az Amoris Laetitia pápai dokumentum és annak az elvált és polgárilag újra házasodott katolikusok áldozására vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban fogalmaztak meg.

A dubia a pápa és a Hittani Dikasztérium (DDF) elé terjesztett hivatalos kérdéseket jelenti, amelyeknek az a célja, hogy teológiai érvelés nélkül „igen” vagy „nem” választ kapjanak rájuk. A dubia a kétséget, kételyt jelentő latin dubium szó többes számú alakja. Ezeket általában bíborosok vagy az Egyház más magas rangú tagjai vetik fel, és arra szolgálnak, hogy tisztázzák a doktrinával vagy az egyházi tanítással kapcsolatos kérdéseket.

Bár a különböző témákra vonatkozó kérdések benyújtása bevett gyakorlat az egyházban, ezeket általában nem publikálják. Azok a bíborosok, akik 2016-ban az Amoris Laetitia kapcsán nyújtották be őket, azt mondták, hogy azért tették közzé ezeket, mert nem kaptak választ Ferenc pápától.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

Az új dubia aláírói Walter Brandmüller német bíboros, Raymond Burke amerikai bíboros, Sandoval Íñiguez mexikói bíboros, Robert Sarah guineai bíboros és Joseph Zen bíboros, Hongkong korábbi püspöke.

A 94 éves Brandmüller és a 75 éves Burke is a Ferenc pápának 2016-ban átadott dubia aláírói között volt. Burke nemrégiben a Hagyomány, család és tulajdon (TFP) elnevezésű szervezet által kiadott füzet előszavának szerzőjeként „skizmatikusnak” (szakadárnak) nevezte a zsinatot.

Az új dubia-csomagot benyújtó öt bíboros egyike sem szerepel a szerda reggel kezdődő és a tervek szerint október 29-ig tartó szinódus mintegy 400 résztvevője között.

A közvéleményt az új kérdésekről tájékoztató „Krisztus híveihez intézett értesítésben” az öt bíboros kifejtette, hogy a kérdések benyújtásával azon felelősségüknek tesznek eleget, hogy segítsék a pápát tekintettel

„magas rangú főpapok különböző olyan nyilatkozataira… amelyek nyíltan ellentétesek az egyház állandó tanításával és fegyelmével, és amelyek nagy zavart és tévedésbe esést okoztak és okoznak a hívek és más jóakaratú személyek körében”.

A bíborosok elmondták, hogy július 10-én küldték el a dubia eredeti változatát, és másnap, július 11-én kaptak választ Ferenc pápától. A pápa válaszának szövegét nem tették közzé, mondván, hogy az nekik szólt, és nem a nyilvánosságnak szánták.

(Szerk. megj.: A Vatikáni Hírügynökség október 3-án közölte, hogy Ferenc pápa válaszolt az öt bíboros által júliusban benyújtott öt kérdésre. Az olasz nyelvű kérdések és a pápa spanyol nyelvű válaszai a Hittani Dikasztérium honlapján olvashatóak.)

A bíborosok kifejtették továbbá, hogy mivel állításuk szerint a pápa levele „nem követte a dubiákra adott válasz gyakorlatát”, átfogalmazták kérdéseiket, „hogy az egyház örök tanításán és fegyelmén alapuló világos választ kapjanak”.

A dubia új változatát augusztus 21-én nyújtották be, és elmondásuk szerint még nem kaptak választ.

A kérdések eredeti változata a következőkre összpontosított: az isteni kinyilatkoztatás értelmezése a kulturális változások fényében; az azonos neműek házasságának megáldása; a szinodalitás mint „az egyház konstitutív eleme”; a nők pappá szentelése; továbbá szükséges-e a bűnbánat a feloldozáshoz, mivel a pápa gyakran hangsúlyozza, hogy a lelkipásztoroknak „mindenkit és mindig” fel kell oldozniuk.

A második változatukban a bíborosok megköszönték a pápának a válaszait, és hangsúlyozták, hogy a dubia benyújtására vonatkozó döntésük

„nem a kor embereivel való párbeszédtől, vagy azoktól a kérdésektől való félelem miatt született, amelyeket Krisztus evangéliumával kapcsolatban feltehetnek nekünk”.

„A minket mozgató aggodalom más: Aggódva látjuk, hogy vannak olyan lelkipásztorok, akik kételkednek az evangéliumnak az emberek szívét átformáló képességében, és végül már nem egészséges tanítást, hanem „saját tetszésük szerinti tanításokat” javasolnak nekik” – írták.

„Fontos számunkra annak a tudatosulása is, hogy Isten irgalma nem abban áll, hogy eltakarja a bűneinket, hanem ennél sokkal nagyobb, amennyiben lehetővé teszi számunkra, hogy reagáljunk az Ő szeretetére az Ő parancsolatainak megtartásával, azaz megtérjünk és higgyünk az evangéliumban”

– mondták.

E célt tekintve úgy vélték, hogy a pápa válaszai nem oldották fel a kételyeiket, és ezért arra kérték, hogy válaszoljon öt újrafogalmazott kérdésre az elvárt igen-nem formában:

1. Lehetséges-e, hogy az egyház ma olyan tanokat tanítson, amelyek ellentétesek azokkal, amelyeket korábban a hit és erkölcs kérdéseiben tanított, akár a pápa ex cathedra kijelentésével, akár egy ökumenikus zsinat meghatározásaiban, akár a világban szétszórt püspökök rendes és egyetemes tanítóhivatala által?
2. Lehetséges-e, hogy bizonyos körülmények között egy lelkipásztor megáldja a homoszexuális személyek egybekelését, ezzel azt sugallva, hogy a homoszexuális viselkedés, mint olyan nem ellentétes Isten törvényével és az illető személy Isten felé vezető útjával? Ehhez a dubiumhoz kapcsolódik egy másik kétely: Továbbra is érvényes-e a rendes és egyetemes tanítóhivatal által fenntartott tanítás, miszerint minden házasságon kívüli szexuális aktus, és különösen a homoszexuális aktus, objektíve súlyos bűnnek minősül Isten törvénye ellen, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között, és milyen szándékkal történik?
3. Vajon a Rómában tartandó püspöki szinódus, amely a lelkipásztoroknak és híveknek csak egy kiválasztott képviseletét foglalja magában, azokban a doktrinális vagy lelkipásztori kérdésekben, amelyekben véleményt kell nyilvánítania, gyakorolni fogja-e az egyház legfőbb tekintélyét, amely kizárólag a római pápát és — una cum capite suo — a püspöki kollégiumot illeti meg?
4. Lehet-e az egyháznak a jövőben képessége arra, hogy a pappá szentelést kiterjeszti nőkre, ezzel ellentmondva annak, hogy e szentség kizárólagos fenntartása a megkeresztelt férfiak számára az egyházi rend szentségének lényegéhez tartozik, amelyet az egyház nem változtathat meg?
5. Részesülhet-e érvényesen szentségi feloldozásban az a bűnbánó, aki bár beismeri a bűnt, de megtagad bármilyen arra irányuló szándékot, hogy azt többé nem követi el?

A hívekhez intézett levelükben a bíborosok így fogalmaztak:

„Tekintettel a kérdések ügyének súlyosságára, különösen a püspöki szinódus közelgő ülésére, kötelességünknek tartjuk, hogy tájékoztassunk benneteket, híveket, hogy ne legyetek kitéve zűrzavarnak, tévedésnek és csüggedésnek.”

Véleményük szerint a hívőknek inkább „imádkozniuk kell az egyetemes egyházért és különösen a római pápáért, hogy az evangéliumot egyre világosabban tanítsák és egyre hűségesebben kövessék.”

Fordította: Dr.Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Catholic Herald