Ezt az 5 kérdést tették fel a Ferenc pápának küldött dubiában

Öt bíboros egy sor újabb kérdést (dubia = kétely, kétség) nyújtott be Ferenc pápának a szinodalitással foglalkozó, szerdán kezdődő püspöki szinódussal kapcsolatban, amelyek a nők felszentelésére, az azonos neműek házasságának megáldására és a szinódus kötelező tanítás kiadására vonatkozó hatáskörére összpontosítanak.

Az új kérdés sort bíborosok egy kis csoportja által 2016-ban Ferenc pápa elé terjesztett hasonló kételyek előzték meg, amelyeket az Amoris Laetitia pápai dokumentum és annak az elvált és polgárilag újra házasodott katolikusok áldozására vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban fogalmaztak meg.

A dubia a pápa és a Hittani Dikasztérium (DDF) elé terjesztett hivatalos kérdéseket jelenti, amelyeknek az a célja, hogy teológiai érvelés nélkül „igen” vagy „nem” választ kapjanak rájuk. A dubia a kétséget, kételyt jelentő latin dubium szó többes számú alakja. Ezeket általában bíborosok vagy az Egyház más magas rangú tagjai vetik fel, és arra szolgálnak, hogy tisztázzák a doktrinával vagy az egyházi tanítással kapcsolatos kérdéseket.

Bár a különböző témákra vonatkozó kérdések benyújtása bevett gyakorlat az egyházban, ezeket általában nem publikálják. Azok a bíborosok, akik 2016-ban az Amoris Laetitia kapcsán nyújtották be őket, azt mondták, hogy azért tették közzé ezeket, mert nem kaptak választ Ferenc pápától.

Az új dubia aláírói Walter Brandmüller német bíboros, Raymond Burke amerikai bíboros, Sandoval Íñiguez mexikói bíboros, Robert Sarah guineai bíboros és Joseph Zen bíboros, Hongkong korábbi püspöke.

A 94 éves Brandmüller és a 75 éves Burke is a Ferenc pápának 2016-ban átadott dubia aláírói között volt. Burke nemrégiben a Hagyomány, család és tulajdon (TFP) elnevezésű szervezet által kiadott füzet előszavának szerzőjeként „skizmatikusnak” (szakadárnak) nevezte a zsinatot.

Az új dubia-csomagot benyújtó öt bíboros egyike sem szerepel a szerda reggel kezdődő és a tervek szerint október 29-ig tartó szinódus mintegy 400 résztvevője között.

A közvéleményt az új kérdésekről tájékoztató „Krisztus híveihez intézett értesítésben” az öt bíboros kifejtette, hogy a kérdések benyújtásával azon felelősségüknek tesznek eleget, hogy segítsék a pápát tekintettel

„magas rangú főpapok különböző olyan nyilatkozataira… amelyek nyíltan ellentétesek az egyház állandó tanításával és fegyelmével, és amelyek nagy zavart és tévedésbe esést okoztak és okoznak a hívek és más jóakaratú személyek körében”.

A bíborosok elmondták, hogy július 10-én küldték el a dubia eredeti változatát, és másnap, július 11-én kaptak választ Ferenc pápától. A pápa válaszának szövegét nem tették közzé, mondván, hogy az nekik szólt, és nem a nyilvánosságnak szánták.

(Szerk. megj.: A Vatikáni Hírügynökség október 3-án közölte, hogy Ferenc pápa válaszolt az öt bíboros által júliusban benyújtott öt kérdésre. Az olasz nyelvű kérdések és a pápa spanyol nyelvű válaszai a Hittani Dikasztérium honlapján olvashatóak.)

A bíborosok kifejtették továbbá, hogy mivel állításuk szerint a pápa levele „nem követte a dubiákra adott válasz gyakorlatát”, átfogalmazták kérdéseiket, „hogy az egyház örök tanításán és fegyelmén alapuló világos választ kapjanak”.

A dubia új változatát augusztus 21-én nyújtották be, és elmondásuk szerint még nem kaptak választ.

A kérdések eredeti változata a következőkre összpontosított: az isteni kinyilatkoztatás értelmezése a kulturális változások fényében; az azonos neműek házasságának megáldása; a szinodalitás mint „az egyház konstitutív eleme”; a nők pappá szentelése; továbbá szükséges-e a bűnbánat a feloldozáshoz, mivel a pápa gyakran hangsúlyozza, hogy a lelkipásztoroknak „mindenkit és mindig” fel kell oldozniuk.

A második változatukban a bíborosok megköszönték a pápának a válaszait, és hangsúlyozták, hogy a dubia benyújtására vonatkozó döntésük

„nem a kor embereivel való párbeszédtől, vagy azoktól a kérdésektől való félelem miatt született, amelyeket Krisztus evangéliumával kapcsolatban feltehetnek nekünk”.

„A minket mozgató aggodalom más: Aggódva látjuk, hogy vannak olyan lelkipásztorok, akik kételkednek az evangéliumnak az emberek szívét átformáló képességében, és végül már nem egészséges tanítást, hanem „saját tetszésük szerinti tanításokat” javasolnak nekik” – írták.

„Fontos számunkra annak a tudatosulása is, hogy Isten irgalma nem abban áll, hogy eltakarja a bűneinket, hanem ennél sokkal nagyobb, amennyiben lehetővé teszi számunkra, hogy reagáljunk az Ő szeretetére az Ő parancsolatainak megtartásával, azaz megtérjünk és higgyünk az evangéliumban”

– mondták.

E célt tekintve úgy vélték, hogy a pápa válaszai nem oldották fel a kételyeiket, és ezért arra kérték, hogy válaszoljon öt újrafogalmazott kérdésre az elvárt igen-nem formában:

1. Lehetséges-e, hogy az egyház ma olyan tanokat tanítson, amelyek ellentétesek azokkal, amelyeket korábban a hit és erkölcs kérdéseiben tanított, akár a pápa ex cathedra kijelentésével, akár egy ökumenikus zsinat meghatározásaiban, akár a világban szétszórt püspökök rendes és egyetemes tanítóhivatala által?
2. Lehetséges-e, hogy bizonyos körülmények között egy lelkipásztor megáldja a homoszexuális személyek egybekelését, ezzel azt sugallva, hogy a homoszexuális viselkedés, mint olyan nem ellentétes Isten törvényével és az illető személy Isten felé vezető útjával? Ehhez a dubiumhoz kapcsolódik egy másik kétely: Továbbra is érvényes-e a rendes és egyetemes tanítóhivatal által fenntartott tanítás, miszerint minden házasságon kívüli szexuális aktus, és különösen a homoszexuális aktus, objektíve súlyos bűnnek minősül Isten törvénye ellen, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között, és milyen szándékkal történik?
3. Vajon a Rómában tartandó püspöki szinódus, amely a lelkipásztoroknak és híveknek csak egy kiválasztott képviseletét foglalja magában, azokban a doktrinális vagy lelkipásztori kérdésekben, amelyekben véleményt kell nyilvánítania, gyakorolni fogja-e az egyház legfőbb tekintélyét, amely kizárólag a római pápát és — una cum capite suo — a püspöki kollégiumot illeti meg?
4. Lehet-e az egyháznak a jövőben képessége arra, hogy a pappá szentelést kiterjeszti nőkre, ezzel ellentmondva annak, hogy e szentség kizárólagos fenntartása a megkeresztelt férfiak számára az egyházi rend szentségének lényegéhez tartozik, amelyet az egyház nem változtathat meg?
5. Részesülhet-e érvényesen szentségi feloldozásban az a bűnbánó, aki bár beismeri a bűnt, de megtagad bármilyen arra irányuló szándékot, hogy azt többé nem követi el?

A hívekhez intézett levelükben a bíborosok így fogalmaztak:

„Tekintettel a kérdések ügyének súlyosságára, különösen a püspöki szinódus közelgő ülésére, kötelességünknek tartjuk, hogy tájékoztassunk benneteket, híveket, hogy ne legyetek kitéve zűrzavarnak, tévedésnek és csüggedésnek.”

Véleményük szerint a hívőknek inkább „imádkozniuk kell az egyetemes egyházért és különösen a római pápáért, hogy az evangéliumot egyre világosabban tanítsák és egyre hűségesebben kövessék.”

Fordította: Dr.Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: Catholic Herald