Elváltak, de azt választották, hogy hűségesek maradnak volt házastársukhoz
Mivel a házassági kötelék a különélésen vagy a váláson túl is megmarad, az alábbiakban két elvált ember tanúságot tesz Krisztushoz és házastársukhoz való hűségéről. Fájdalmas és nehéz mód arra, hogyan válaszoljunk a szeretet hivatására, amit Isten mindannyiunknak kíván.
Bármilyen ellentmondásosnak is tűnik, Marie és François, bár mindketten elváltak, hűek akartak maradni házasságuk szentségéhez. Ez a vágy áramütésként érte őket. A szívük mélyén rejtőző vágy egy pap szavain keresztül tárult fel számukra.
Marie 62 éves. Két gyermek édesanyja, aki tíz évig volt házas, mielőtt 36 évesen elvált. Házasságára akkor kezdtek nehéz idők járni, amikor a fiaik megszülettek. „A férjem nem állt még készen arra, hogy vállalja az édesapai felelősséget. Válságról válságra bukdácsoltunk, próbáltunk változtatni saját magunkon, de ő nem volt hajlandó a hibát önmagában is keresni. A végén már fizikai erőszakot is elkövetett. Ezzel átlépett egy határt, és beadtam a válókeresetet.”
François, 60 éves, 36 éve nős (igen, a jelenidő használata számára itt fontos), és polgárilag húsz éve vált el. Három leány édesapja. Neki és felesége számára is nagyon fontos volt a munkájuk. Félretették Istent és csak a saját erejükre hagyatkoztak. És életük fokozatosan „a magány útjává vált”.
«A házasságban nem ketten, hanem hárman vagytok»
A fájdalmas helyzetek és az ebből fakadó válások fenekestül felforgatták életüket. Marie bevallotta, hogy már az öngyilkosság szélén állt, és csak 3 és 6 éves gyermeket tartották meg az életben. De megmaradt benne egy hatalmas kérdőjel az élet, a házasság és az őt ért megpróbáltatás értelméről. „Mit csináltam rosszul? Hol rontottuk el? A válaszok megtalálása minderre egyúttal a túlélés kérdése volt számomra, és így jutottam el Istenhez és ahhoz a meggyőződéshez, hogy Krisztus üdvözít”, magyarázta. Amikor Michel Martin-Prével atya Újrakezdeni az életet? Nyílt levél egy elváltnak (EdB, 1996) c. könyvét olvasta, egy mondat újabb távlatokat nyitott meg előtte: „Az atya azt írja: a házasságban nem ketten, hanem hárman vagytok. Megdöbbentem ezeken a szavakon. Nem voltam egyedül! Rájöttem, hogy Isten mindig jelen volt és számíthattam rá. Én, aki elképzelni sem tudtam, hogy egyedül, két gyerekkel és anyagi források nélkül folytassam az életet, nagy belső békét és az Úr hűségébe vetett bizalmat éreztem, mert ő mindig mellettem lesz.” François hasonlóképpen vall: „Krisztus ott volt a kezdetektől fogva, de én nem tudtam. Csak a válás kálváriája során fedeztem fel.”
Michel Martin-Prével atya, apa, nagyapa és pap* nagyon elkötelezett a nehéz helyzetben lévő párok mellett a Tóbiás és Sára közösségen és számos irodalmi művön keresztül. Elmondta az Aleteiának, hogy a házasság valóban három személyt köt össze: Istent, a férfit és a nőt. „Először jön a hűség az Úrhoz, aztán a másik félhez, aki bár megváltozott, de még mindig ugyanaz, Isten fiaként vagy lányaként. A válás után még megvan a házasság szentségének működő kegyelme, éppen annak felbonthatatlansága miatt.”
«Házas vagy»
Amikor François-t arra kérte a felesége, hogy fejezzék be közös életüket, ez volt maga az összeomlás. A válás után azon töprengett, milyen értelme lehet ennek a «mostantól más életnek». Ő, aki eltávolodott a vallásgyakorlástól, rendszeresen elkezdett szentmisére járni, és a szentgyónásban balzsamot talált sebeinek meggyógyítására, valamint kegyelmet is, hogy megbocsásson magának és feleségének. Egy napon egy pap ezt az egyszerű szót mondta neki: „Te házas vagy”. „Ez az ártalmatlannak tűnő mondat pontosan azt a valóságot tükrözte, amelyet a szívem mélyén hordoztam”, emlékszik vissza. „Lehetővé tette számomra, hogy megtaláljam életem értelmét. Meghívást kaptam a hűség, a megbocsátás és a remény útjára. Még a válás után is éltető és üdvözítő ereje van a házasság szentségének.”
A szeretet a válásban is lehetséges
„A válásban a szeretet megélésének egy nagyon is valóságos, noha ellentmondásos módja a hűség”, jegyzi meg Michel Martin-Prével atya. „Vajon nem felsőbbrendű-e az ellenség szeretete, mint a barátoké? Márpedig a válás végül ahhoz vezet, hogy azt szeretjük, aki ellenséggé vált.” Erről tesz ma tanúságot François. „A házasság szentségének kegyelméből még mindig tovább él közöttünk valami. Mindennek ellenére épít bennünket. Még ha a feleségem már nem is fogad el férjeként, én a feleségem javát keresem”, mondja. „A házasság szentsége továbbra is átalakítja a szívemet és szeretetre hív, de másképp, mint amit közös életünk során megtapasztaltunk.”
„Mivel a házassági kötelék a váláson túl is megmarad, nem az egyház törvénye miatt, hanem a szeretet természetes törvénye szerint, a házasság szentségi kegyelme gyengeségében és szegénységében hordozza ezt a szeretetet”, hangsúlyozza Michel Martin-Prével atya. „A szentség hatása még az elváláson túl is fennáll, és feléleszti a szeretetre való elhivatást. Szinte örökkévaló társak ők, akik egymásnak adták magukat és továbbra is felelősek maradnak a másik lelkéért.” A szívnek ezt a hozzáállását megkönnyíti az imádságos élet, az Eucharisztia vétele és egy testvéri közösség támogatása, mint például a Házasságot Támogató Szűzanya közösségéé, amely egybegyűjti a szentségi házasságot kötött, de válásuk miatt egyedül élő embereket.
„A házastársi hűség e tanúi hűségesek Istenhez, ahogyan Isten hűséges az emberhez annak elutasítása ellenére, és ahogyan Jézus is hűséges az Atyjához annak ellenére, hogy elhagyta az övéit”, jegyzi meg Michel Martin-Prével atya. Magukévá teszik Krisztus szavait: „Amit Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét” (Mt 19, 6).
Együtt a szülők
Ferenc pápa nagyon erős szavakat használ az elvált szülők gyermekeivel kapcsolatban az Amoris Laetitia-ban. Világosan megmutatja a helyes viselkedést: „Ne a gyerekek viseljék ennek a válásnak a súlyát! Ne használják őket túszként a másik házastárssal szemben! Úgy nőjenek fel, hogy hallják, ahogyan az anyukájuk jót mond az apukájukról, bár nincsenek együtt, és hogy az apukájuk szépen beszél az anyukájukról.” François-t mélyen megérintették volt feleségének ezen szavai: „Szerencsések a lányaink, hogy ilyen édesapjuk van”. Bárcsak minden elvált szülő közösen és ugyanolyan lelkesedéssel tudná vállalni gyermekei nevelését. Mert „az elvált szülők mindig fel vannak ruházva gyermekeik nevelésének és megszentelésének kegyelmével”, pontosítja Michel Martin-Prével atya. François még tovább megy: annak, hogy hűséges maradjon, egyik módja az, hogy szívére veszi az édesapai szerepét. „Azáltal, hogy felvállalom apaságomat, az anya szívéhez csatlakozom.”
A keresztneveket megváltoztattuk.
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia
* Az atya 32 évi házasság után megözvegyült. Három gyermek apja. Ezt követően szentelték pappá 2009-ben.
