Elkezdődött itt a földön a mennyek országa – Ilyés Zsolt atya karácsonyi gondolatai

A Karácsony arról szól, azt ünnepeljük, hogy köztünk van az Isten, elkezdődött itt a földön a mennyek országa, a mennyország, lejött a földre a béke, a szeretet. Nem a múltban, nem a jövőben, hanem most van! És ez az isteni jelenlét állandóan „van”, huszonnégy órán át, mindig. Ez azóta is minden egyes napnak az igazsága, örömhíre, lehetősége. Induljunk el, keressük meg mi is ezt a Kisdedet, aki számunkra is elhozza ezeket a vágyva-vágyott kegyelmeket: a boldogító szeretet tapasztalatát és a mélységes békét.

Induljunk el, mint a pásztorok, akiket egy angyal, egy isteni küldött biztatott elindulásra.

Induljunk el, mint a bölcsek, akik értelmük kutakodásával keresték a Messiást. És a csillag azért vezette őket, mert elindultak, mentek utána. Kérjük, keressük mi is a pásztorok és bölcsek boldogító tapasztalatát, a találkozás kegyelmét.

És mi volt a jel? Mi volt az isteni jelenlét ismertető jele? Az egyszerűség és a kicsinység. El tudjuk képzelni a pásztorokat? Bemennek egy istállóba – jól ismert környezet, mindennapi, megszokott szagok. Nem volt fenyőillat, finom ételek illata sem terjengett a levegőben. És mit láttak? Egy egyszerű házaspárt egy kisbabával. És mégis volt valami egészen rendkívüli ebben a sok megszokottban, hétköznapiban: az isteni jelenlét nagyon erősen érezhető kisugárzása – mindhárom emberi lényből. Ez a nagyon erősen érezhető isteni jelenlét tette rendkívülivé a helyet, nem a környezet, nem a külsőségek. Ez az erősen érezhető isteni jelenlét tette boldoggá ott az embereket, nem a külsőségek, nem a kényelem, nem az ajándékok, nem az anyagiak.

Azért lehetett annyira kézzelfogható Isten jelenlétének tapasztalása, mert volt egy házaspár, akik befogadták. Mindketten! Az isteni jelenlét hihetetlen békéje, szeretete, jósága belőlük is áradt, nemcsak Jézusból. Megszülethetett Jézus köztük, mert már megszületett bennük. Áradhatott belőlük a világ fele Isten, mert ők átadták magunkat Istennek, átadták akaratukat, életüket, terveiket, és engedték, hogy Isten tervei, akarata formálja életüket. És milyen csodálatos dolgot formált belőlük a Jóisten! Erről elmélkedtünk mi is az adventben. Mennyi békétlenséget, háborgást, feszültséget, boldogtalanságot terem bennünk az, ha nem tudjuk elfogadni életünkben Isten munkálkodását – ha ragaszkodunk, harcolunk azért, amit MI szeretnénk, akarunk. Mária és József teljes békével és bizalommal elfogadták Isten döntését, hogy gyerekük ilyen egészen egyszerű körülmények között lássa meg a napvilágot. Mennyit bánkódhattak, szenvedhettek volna, ha ezt nem fogadják el. Vagy milyen keserűséggel töltötték volna napjaikat, ha haragszanak az emberekre, akik nem fogadták be őket. De ők békében voltak, mert mindent úgy fogadtak, mint Isten akaratát, döntését.

A belőlük sugárzó jóság, béke, szeretet hordozta az Istentapasztalatot; a légkör, amit teremtettek maguk körül, amit árasztottak – ez tette kézzelfoghatóvá az isteni jelenlétet. Bárcsak ez hordozná ma is családjaink Isten-tapasztalatát: az a légkör, ami körülöttünk van, az a jóság, szeretet, béke, ami belőlünk árad. Bárcsak lenne nekünk is valami belülről fakadó titkos örömünk, valami belülről áradó hatalmas béke, jóság, szeretet – és ez adná családjaink igazi örömét, meghittségét! Ez sokkal nagyobb élmény, mint amit az ajándék, a karácsonyi zene, a finom ételek illata vagy a csillogó fenyőfa látványa nyújtani tud. Bárcsak sokan megtapasztalnák!

A pásztorok nyitott szívű, jóakaratú emberek. Egyszerű, de jóindulatú, jószívű emberek. És az ilyenek meglátják az Istent. Mert vannak, akik mindenben csak a hibát keresik és találják meg. Keresztelő Jánosban is, Jézusban is rengeteg hibát találtak. Mindenütt rögtön hibákat vélnek felfedezni. Ezek bosszankodnak, mérgelődnek, elutasítanak – a szívük zárva van embertársaik fele, a csodák felismerésére, magára az Istenre is.

Aztán vannak a kíváncsiak, felszínesek. Ők csak kíváncsiak, és mivel semmi érdekeset nem láthattak volna, ezért csak unatkoztak volna a jászolnál. És valószínűleg csalódva tértek volna haza, mivel semmi rendkívülit nem láthattak volna.

Vannak őszinte keresők is, akik nem csak a szavak szintjén tartják magukat Isten-keresőnek, igazság-keresőnek, hanem tényleg elindulnak a jelek nyomán, mint a bölcsek. Ők is megtalálják Istent, s Benne akkora kincset, amiről nem is álmodtak. Mert aki keres, az talál; és mert boldogok, akik éhezik és szomjazzák az Igazságot, mert betelnek vele.

Kívánom minden kedves olvasónak a közénk jött Isten megtapasztalásának boldog örömét, mélységes békéjét, mindennek értelmet adó világosságát! Áldott Karácsonyt!