210. nap: Isten igéjét hirdetni

Korszak: Fogság

Ima

Mennyei Atyánk, dicsőítünk és hálát adnunk neked. Tudjuk, hogy te a mi édesapánk vagy. És mivel te a mi apánk vagy, azt szeretnéd, hogy olyanok legyünk, mint a te fiad. Azt akarod, hogy Jézus Krisztus képmásai legyünk ebben a világban. De mi nem vagyunk olyanok, mert tévelygünk, és sokszor nem bízunk benned. Nem vagyunk olyanok, mert nem úgy szeretünk, ahogy te szeretsz. Nem úgy szeretünk, ahogy Jézus szeret. Ezért kérünk, hogy küldd el a Lelked a szívünkbe, mert mi magunktól nem vagyunk képesek úgy szeretni, ahogy te szeretsz. Nem tudunk olyanok lenni, amilyen te vagy. Saját erőnkből nem tudunk úgy élni, ahogy a te fiad, Jézus élt. De a te segítségeddel mindezt meg tudjuk tenni. Ha Jézusban maradunk, a te fiadban, akkor meg tudjuk tenni akaratodat a Szentlélek erejével. Urunk, Jézus nevében kérünk, hogy küldd el a Szentlelkedet az életünkbe, hogy teljesen a tieid lehessünk, és a te képmásod lehessünk ezen a Földön! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Elmélkedés

Ahogy olvassuk Izajás és Ezekiel próféta könyvét, egyre világosabbá válik, hogy hogyan helyezzük el őket időben. Izajás eddig olvasott fejezetei a fogság előtti időszakban születtek. Nemrég olvastunk az asszírokról, amikor Szancherib Hiszkija király ellen fordul. Ebben az időszakban az asszírokat visszaszorítják, vagyis az Úr segítségével legyőzik őket. Itt jön még egy kis békés időszak. Majd mi történik? Asszíria hatalmát megdönti Babilon, jönnek a babiloni seregek, és három hullámban elhurcolják Izrael népét Babilonba. Az első hullámban viszik el Dániel prófétát és még sokakat, közöttük Sadrakot, Mesakot és Abednegót (eredeti nevükön Hananja, Azarja és Misael). A második hullámban Ezekiel prófétát viszik Babilonba, végül a harmadik hullámban szinte mindenkit elhurcolnak Izraelből, főleg Jeruzsálemből, kivéve a vakokat, a bénákat és a sántákat. Ők nem kellettek Babilonnak.

Tehát Izajás, legalább is proto-Izajás, az első 39 fejezet szerzője a fogság előtti, Ezekiel pedig az elhurcolás utáni időkben tevékenykedik. Izajás Jeruzsálemben van, ismeri a királyt, sőt, szoros kötődése van a királyi családhoz. De Ezekiel már a fogság idején működik, majdnem száz évvel később.

Ne felejtsük ezt el a következő napokban, ahogy olvassuk Izajás próféta könyvét. Izajás az elején beszél valakiről, aki keletről jön: „Ki támasztotta kelet felől azt, akit minden lépésében győzelem kísér?” (Iz 41,2). Találgatjuk, hogy ki lehet ez az ember keletről… „Ki az, aki a nemzeteket kiszolgáltatja neki, és megalázza előtte a királyokat? Kardja porrá zúzza őket, íja meg szétszórja, mint a pelyvát.” (Iz 41,2b). Egyik értelmezés, hogy ez maga Nebukadnezár, a babiloni király. Másik értelmezés, hogy ez Cirusz, a perzsa király, aki szabadon engedi Izrael népét a babiloni fogságból. Ugyanis Cirusz volt az a perzsa király, aki elfoglalta Babilont, és ő küldi majd haza Izrael népét. Visszaküldi a zsidókat Jeruzsálembe. A következő versben azokról beszél, akik északról jöttek: „Északról támasztottam a szabadítót” (Iz 41,25). Ez is egy utalás lehet Cirusz perzsa királyra, aki hazaküldi a zsidókat. „Úgy összetiporta a helytartókat, mint a sarat, vagy amint a fazekas tapossa az agyagot” (Iz 41,25b). Ez egy a jövőre vonatkozó prófécia. Ne felejtsük el azt sem, hogy a 41. fejezetben sokszor olvassuk a „Ne félj…” szavakat, ezért is hívják ezeket a fejezeteket a Vigasztalások könyvének. Izajás írásainak második felét a Vigasztalások könyvének hívjuk, mert ezek a vigasztalások be fognak következni. A fogság, a rombolás még nem történt meg, még csak az asszíroktól menekültek meg. De el fog jönni annak is az ideje. Ezt mondja Isten: „A pusztulás be fog következni, de ne félj, mert én vissza foglak hozni.”

Nem csak visszahozza őket, hanem ezt mondja az Úr szolgájáról a 42. fejezetben: „Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek” (Iz 42,1). Hihetetlen, fel sem foghatom mit jelent ez. Majd ahogy leírja ezt a személyt: „Nem kiált majd, s nem emeli föl a hangját, szava se hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Hűségesen elviszi az igazságot, nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön” (Iz 42,2-4). Ez pedig messiási prófécia Jézus Krisztusról. Micsoda ajándék!

Isten maga írja le Isten tulajdonságait. Isten írja le Isten Igéjét. Isten leírja Isten szívének tulajdonságait a 42. fejezetben. „A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki” (Iz 42,3). Ezek mi magunk vagyunk. Mi vagyunk a megtört nádszálak, mi vagyunk a haloványan pislákoló mécsbél. És amikor Jézus jön, igazságot és irgalmat hoz a földre. Ahogy ő maga mondja, nem azért jön, hogy elítéljen, hanem Isten kegyelmét hozza el nekünk még időben, hogy megmeneküljünk az ítélet napján az Ő kegyelme által.

Ezekiel prófétától is olvastunk ma, és fontos, hogy nézzük meg ehhez még egyszer az Izajás 42-t, ahol ezt olvastuk: „Kiárasztom rá lelkemet.” (Iz 42,2). Ugye ez történik, amikor Jézust megkereszteli János a Jordán folyóban. Ezekiel prófétánál is ezt olvassuk, hogy Isten Lelke száll rá. „Ekkor eltöltött az Úr lelke” (Ez 3,24). És ez nagyon fontos, mert ilyen erőteljes felkenetés a Lélekkel nagyon ritkán történik.

Néhányan azt mondják, hogy ez a három nagy próféta a három isteni személyt jeleníti meg, a Szentháromság személyeit. Izajás lenne a Fiú, mivel ő beszél a Messiásról. Most olvastunk egy hihetetlen próféciát Isten Fiáról (Iz 42,1-3), de még sokat fogunk találni nála. Jeremiás lenne az Atya. Ezekiel pedig a Lélek, Isten Lelke, mert ő folyamatosan arról beszél, ahogy a Lélek rászállt vagy elragadta és fölemelte, aztán rengeteget ír a Lélek eljövendő kiáradásáról és műveiről. Hihetetlen, hogy nála milyen markánsan jelenik meg a Lélek.

Ezekiel folyamatosan az Istenről való látomásairól beszél. Négyszer jelenik meg neki az Úr, ami egyszerűen felfoghatatlan, ha ez így volt, akkor ő egy nagyon különleges próféta. Sőt, mondhatjuk, hogy Ezekiel mindegyik prófétától különbözik. Például, emlékezzünk vissza Ozeás prófétára, akit megkér az Úr, hogy vegye el Gómert, a prostituált nőt, aki hűtlen volt hozzá, de Ozeás mégis hűséges maradt. Felismeri Isten hűségét a saját életében.

Ezekiel egész életén keresztül Isten hűségéről tanúskodik, de tanúskodik Izrael népének hűtlenségéről is. Ezekiel az a fajta próféta, akinek Istenről kell tanúságot tennie. Mindezek mellett Ezekiel csinál pár furcsa dolgot, de ahogyan látjuk majd, mindez prófétai küldetéséhez tartozik. Isten hihetetlen látomásokat fog neki adni a maga valóságáról, a jelenlétéről, az erejéről, a dicsőségéről. Ez meg fogja tartani őt, ahogyan halad előre. Milyen sokszor olvastuk ebben a két fejezetben, hogy Isten ezt mondja: „Emberfia, ne félj tőlük”. „Ne félj szavaiktól és ne remegj arcuktól” (Ez 2,6). Folyamatosan mondja neki, és Ezekiel nagyon furcsa dolgokat fog tenni, nagyon ki fog lógni a sorból. Látni fogjuk ezeket a következő napokban. Holnap lesz az egyik legfurcsább dolog, amit Isten parancsol Ezekielnek az emberek előtt.

„Ne félj szavaiktól, és ne remegj arcuktól, mert hiszen lázongó nemzedék! Mondd el üzenetemet, akár meghallgatják, akár nem hallgatják, mert hiszen lázongó nemzedék ez” (Ez 2,6b). Ezzel az üzenettel szeretnék ma elbúcsúzni tőletek. Fogunk még Ezekielről beszélni, de Isten itt teljesen egyértelműen mondja, hogy te beszélni fogsz, de azt nem tudod befolyásolni, hogy majd elutasítanak vagy meghallgatnak. A 3. fejezeben is ezt olvassuk: „Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon” (Ez 3,18). Vagyis, azt nem tudod befolyásolni, hogy mit tegyen a másik, de azt igen, hogy te mit teszel. Ez nagyon fontos és meghatározó. Óriási emlékeztető, hogy ne félj tőlük és ne rettegj, ha furán néznek rád a hited miatt. Vagy a tanúságtételed miatt, vagy a prófétai életed miatt. De akkor is hirdetned kell azokat a szavakat, amiket mondok neked. Emiatt tapasztalja meg Ezekiel a bénaságot és a némaságot. Tudja milyen az, ha nem képes hirdetni Isten szavát. Tudja milyen, ha nem képes tanúskodni Isten mellett. Ezzel Isten megmutatja neki, milyen megkötözöttnek és némának lenni. Így tudni fogja azt is, hogy milyen szabadnak lenni, szabadon hirdetni Isten igéjét azoknak az embereknek, akiknek szüksége van Isten szavára.

Ahhoz, hogy hirdetni tudjuk, el kell telnünk igéivel: „Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz” (Ez 3,3). Hiszen ezek azok a szavak, Isten szavai, amiket köteles hirdetni. Később, a Jelenések könyvében olvassuk, hogy Jánosnak ezt mondja az angyal: „Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” (Jel 10,9).

Nekünk nincs olyan tapasztalatunk, hogy keserű a tekercs a gyomrunkban, de tudjuk, hogy a próféta megeszi a tekercset, Isten igéje pedig édes a szájában, mint a méz. Ez utóbbi a mi tapasztalatunk is.

Ez A Biblia egy év alatt. Ezt hallgatjuk – már a 200. nap után járunk, tudjátok.

Isten szavai édesek. De néha, amikor engedjük, hogy valóban behatoljanak a szívünkbe, megváltoztassák az életünket és átalakítsák az életünket; amikor tudjuk, hogy ki kell mondanunk ezeket a szavakat, vagy meg kell élnünk ezeket a szavakat – az olykor nehéz lehet.

És mégis erre vagyunk meghívva. Arra vagyunk meghívva, hogy befogadjuk Isten igéjét, és engedjük, hogy átalakítson bennünket.

Ezért van szükségünk Isten kegyelmére. Szükségünk van a Szentlélekre, hogy segítsen minket ezen a napon, és minden nap, életünk minden pillanatában.