Élet a családi asztal körül (2.) – A megosztások örömei
Az asztal fontos része családi életünknek, otthonunknak. Egy hely, ahol együtt, jó társaságban lehetünk. A boldog asztaltársaságban ugyanakkor mindig jelen van a megosztás is. Mi lett volna az evangéliumi történetben az ötezernél is több emberrel, ha az öt kenyér és két hal tulajdonosa magának akarja megtartani az ebédjét?
A családi étkezések hangulata legalább olyan fontos, mint az, ami az asztalra kerül. A teríték legyen egészen egyszerű, hogy még a kisgyerekek is fel tudják rakni, ám időnként, „csak úgy” lehet ünnepélyesebb – akár a hétköznapokon is.
Ha készen áll már a terített asztal, mire lehet még szükségünk az étkezéshez? Mi teheti még kellemesebbé?
A családi étkezéseink légköre függ a hozzáállásunktól. Ha tudatosan zárjuk ki, vagy helyezzük elérhetetlen távolságba a telefonjainkat, ha lekapcsoljuk a képernyőket, akkor már sokat tettünk a békés együttlét érdekében.
A beszélgetéseink témája is meghatározó: ha ez idő alatt ki akarunk kapcsolódni, akkor a kellemetlenebb témákat halasszuk máskorra.
Függetlenül attól, hogy milyen korúak a gyermekek a családban, megoszthatnak valamennyit a napi élményeikből. A mi családunkban erre az esti ima előtt kerül sor, amikor „ma mi volt a legjobb és legkellemetlenebb élményetek?” kérdésre próbálnak válaszolni a gyermekeink, de időnként az ebéd vagy vacsora közben is ömlik belőlük a szó. Egy bölcs pedagógus egyszer azt tanácsolta a szülőknek, hogy kérdezzék meg gyermekeiket: „Mi volt a legfontosabb dolog, amit ma az iskolában tanultál?” Ilyenkor aztán kiderül, hogy a fontos dolgok néha nem az osztálytermekben, hanem a játszótéren, a barátokkal való együttlétek során történnek.
Hasznos lehet az étkezések után, még az asztal körül ülve a kézügybe helyezett kis „kérdeződoboz”, amelyben kartonlapokon már előre megfogalmazott kérdések sorakoznak, a hátoldalon megjegyzésekkel, javaslatokkal, gondolatébresztő szavakkal – nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is. Ha a csemetéink látják, hogy a szüleik hogyan erősítik meg szeretetkapcsolatukat szavakkal, egy-egy gesztussal, hogyan próbálják nyomon követni, megragadni és kifejezni az érzéseiket, jó mintát kaphatnak a párkapcsolatról, kommunikációnkról, egymás iránt érzett szeretetünkről.
Kinek van ma erre ideje? – kérdezheti az olvasó. Meggyőződésem, hogy ha nem sikerül erre időt szánni, értékes percekről, gyermekeink életének legemlékezetesebb mozzanatairól maradunk le!
Még az amúgy egyhangú hétköznapokba is lehet változatosságot, több derűt és szórakozást vinni. Nem kell várni a különleges családi ünnepekre, hogy előszedjük az ünnepi terítéket. Egy díszes „Csak úgy…” feliratot helyezve az asztalra, időnként megteríthetünk az ünnepi porcelánnal, mert mindig van miért hálát adni. Ha összeadjuk a családtagok éveit, már megünnepelhetjük a családunk 50., 75. vagy 100. éves születésnapját is.
Jó ötlet lehet a pizsama-felsőre nyakkendőt kötni, vagy elegáns sállal együtt viselni az éjszakai uniformist. Az étkezés helyszínének megváltoztatásával, illetve a fogások sorrendjének megforgatásával is biztosíthatjuk a változatosságot. A gyermekeink értékelni fogják a teraszon elfogyasztott vacsorát, vagy az asztal alatti tízóraizást, és a desszerttel induló és gyümölcslevessel végződő menüsornak is örülni fognak. Az időnként feje tetejére állított családi étkezés csak javítani fog a hangulatunkon.
Az egyházi vagy családi ünnepek nagyszerű alkalmak a különféle ötletek, színes megoldások számára, ha mindeközben vigyázunk, hogy a gazdag tartalom is megmaradjon a külsőségek mögött, az ünnep üzenete is célba érjen és gazdagítsa az életünket.
Kérjük a Szentlelket, családi életünk „animátorát”, hogy tegyen találékonyabbá bennünket, hogy családi asztaltársaságunk kívánatos legyen gyermekeink számára, hogy onnan ne elmeneküljenek, hanem vágyódjanak a közösségünkre, hogy családi étkezéseink alkalmával kicsik és nagyok egyaránt megízlelhessék annak az örömnek a töredékét, amely Isten Országának asztalánál ülve fog majd eltölteni bennünket!