Egy nigériai pap tanúságtétele: „Hetedik hete temetjük plébániánk tagjait, anélkül hogy látnánk az alagút végét”
Sam Ebute beszámolója a Bajban Levő Egyház (AED) számára azokról az üldözésekről, amiket a keresztények elszenvednek a nigériai Kaduna államban.
Sam Ebute, az Afrikai Missziók Társaságának (SMA) tagja, Kagoroban, Kaduna államban működik papként. Nigériában ezt a területet sújtja jelenleg a legerősebben a keresztényüldözés. Plébániájának 21 tagját kellett eltemetnie a közelmúltban, és be kívánt számolni rettenetes helyzetükről az AED szervezetének.
„A következők történtek július 21-én 23 óra 20 perc körül Kukum Daji faluban, Kagoro falutól tíz percnyire kocsival. A község összejövetelt rendezett fiataljai számára, amikor egyszerre fegyverropogást és kiáltozó hangokat hallottak. Azonnal tudták, miről van szó, mivel előzőleg ugyanez játszódott le Agwala, Doka, Kaura és Zagon Kataf helységekben. Nem egészen két óra alatt ezek a gonosztevők 17 fiatalt gyilkoltak meg, többségében leányokat. Négy további személy már a kórházban halt meg, vagy még szállítás közben, tehát összesen 21 személy. 30 másik ember komoly sérülést szenvedett, és Kafanchan és Kaduna kórházaiba került.”
Sam Ebute négy éve látja el a papi szolgálatot és tanúsítja, hogy rendszeresen kell eltemetnie az üldözés áldozatait.
„Négy éve, mióta 2016-ban pappá szenteltek, rendszeresen temetem a plébániám területéről való híveket. 2017-ben egy asszonyt kellett eltemetnem, aki éjszaka gyilkoltak meg, négy gyermekével együtt Táchirában. 2018-ban Tsonjéban a plébániának szintén el kellett temetnie négy hívőt, akiket megöltek. 2019-ben Zunrukban hét fiatalembert öltek meg nappal, futballozás közben.”
Az atya elmondta, hogy mind meg vannak ijedve a közelmúltban történt támadások miatt.
„Hét hete temetjük plébániánk híveit és nem látjuk az alagút végét. A legutóbbi támadások félelemmel töltöttek el minket. Főleg a bizonytalanság miatt, az ismeretlentől félünk, nem tudjuk, hogy a következő támadássorozatok mikor érnek minket, sem pedig, hogy mi váltja ki azokat. Nem tudjuk hitünket békésen gyakorolni. Aggódunk, hogy otthonaink sincsenek biztonságban.”
A lakosság mindennapi életének rendje teljesen felborult.
„Korlátozva vagyunk mozgásunkban, híveink nem gyakorolhatják szabadon tevékenységeiket. Most van a betakarítások ideje, de a lakosok nem mernek kimenni a földjeikre, attól félnek, hogy megtámadják őket. Inkább hagyják a terményeiket kárba veszni. Olyan, mintha a hitünk miatt pusztítanának el minket.”
Az atya elpanaszolta, hogy a kormányzat nem hoz határozott intézkedéseket, hogy meggátolja a fenyegetettséget.
„Mindezt még nehezíti, hogy a kormányzat nem hoz határozott intézkedéseket a fenyegetettség meggátlására. Ez a leginkább feldúló és frusztráló a helyzetünkben. Nagyon nehéz megbocsátásról, kiengesztelődésről, békéről és szeretetről beszélni olyan embereknek, akiknek megélhetési lehetőségeiket tönkretették a támadások”.
Befejezésül arról szólt, hogy a vigasztalás az Úrnál van.
„Ebben a helyzetben az vigasztal, hogy Isten nem halt meg, lát minket. Eljön az Ő órája. A 46:10 zsoltárban azt mondja nekünk, hogy bízzunk Benne. A vértanúk vére nem ömlött ki hiába”.
Forrás: infochretienne.com
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
