Mary Stachowicz – Egy elfelejtett vértanú tanúságtétele

Vajon a fejlett nyugati országokban hány olyan katolikus keresztényt találunk, akik bátran evangelizálnak és megintik a bűnösöket? Nem sokat. Ám Mary Stachowicz hajlandó volt erre, még ha ezért el is kellett szenvednie a halált 2002. november 13-án, tehát 20 évvel ezelőtt.

Mary Stachowicz egy 51 éves, lengyel-amerikai négygyermekes édesanya volt, továbbá hithű katolikus. Az Illinois állambeli Chicago-ban élt. Félállásban a helyi plébánián volt titkár, félállásban pedig egy ravatalozóban vállalt fordítói tevékenységet, ahol lengyelből fordított angolra. Ugyanitt a ravatalozóban dolgozott portásként a 19 éves, nyíltan homoszexuális Nicholas Gutierrez.

2002. november 13-án Mary a ravatalozóval szembeni plébánián még részt vett szentmisén és áldozásban is részesült, majd visszatérve oda egy beszélgetés folyamán felajánlotta munkatársának Isten szeretetét és megbocsátását, és arra kérte, változtassa meg életmódját.  Nyíltan megkérdezte tőle: ”Miért fekszel le fiúkkal a lányok helyett?” A szembesítéstől dühbe jövő Gutierrez erre a nőt megverte, késsel megcsonkította, majd pedig megfojtotta. Végül élettelen testét egy műanyagzsákba gyömöszölte és a ravatalozó fölött található lakására vonszolta, ahol elrejtette a padló kúszóterébe. Mary családja és barátai aggódtak az eltűnése miatt és imádkoztak érte, melyben különös módon Gutierrez is rész vett.

A rendőrség három nap elteltével rátalált a megcsonkított holttestre. Gutierrezt, aki mindent bevallott, első fokon gyilkossággal, annak eltitkolásának kísérletével, valamint betöréssel vádolták meg. 2007. július 2-án megmenekült a halálbüntetéstől és életfogytiglani börtönre ítélték a négygyermekes édesanya megerőszakolása és meggyilkolása miatt. Az általános vélekedés szerint az ítéleten azért enyhítettek, mert Nicholas Gutierrezt meleg volt, Mary Stachowicz pedig keresztény.

Hogy ez az állítás mennyire állja meg a helyét, arra leginkább az ügy utóhatásai adhatnak választ.

Először is, tényként kell kezelnünk, hogy Mary Stachowicz egy homoszexuális személy által elkövetett gyűlölet-bűncselekmény áldozata lett. Történetéről viszont a mainstream média hallgatott. Továbbá egyetlen jelentős chicago-i vagy Illinois állambeli média sem tudósított a gyilkosság harmadik évfordulóján, 2005. november 13-án, vasárnap este tartott gyertyás virrasztásról.

Ráadásul – ha keresztény berkeken kívül szó is esett róla – megdöbbentő volt sok melegjogi képviselőcsoport reakciója a gyilkossággal kapcsolatban, akik azzal fejezték ki érzéseiket, hogy Mary Stachowitz egy „ri…c” volt, aki megérdemelte a halált, mert keresztény tanácsot adott egy homoszexuális férfinak. 2010. december 4-ig olyan vezető szervezetek sem ítélték el hivatalosan a gyilkosságot, mint a Human Rights Campaign (Emberi Jogok Szervezete), a National Gay and Lesbian Task Force (Nemzeti Meleg és Leszbikus Munkacsoport) vagy a Gay and Lesbian Alliance Against Defamation (Meleg és Leszbikus Szövetség a Rágalmazás Ellen).

Thomas J. Paprocki, az Illinois állambeli springfieldi egyházmegye püspöke – aki akkoriban plébánosként személyesen ismerte Stachowiczot, és szűkszavúnak jellemezte őt – egy 2013-as interjúban megjegyezte, hogy a Google-keresőben sokkal több találat van „Matthew Shephard” neve alatt (ő egy 21 éves egyetemista fiú volt, akit 1998-ban homoszexualitása miatt vertek agyon), mint a „Mary Stachowicz” névre:

„Mindkét gyilkosság érzéketlen és brutális volt, és mind a kettőt egyértelműen elítélem. Az a tény viszont, hogy több mint tizenegy és fél millióval több történet szól az interneten Matthew Shephard-ről, mint Mary Stachowicz-ról, jelzi, hogyan vélekedik ma a közvélemény az azonos nemű kapcsolatok kérdéséről.

Shephard története azért kapott ennyire széles körű figyelmet, mert meggyilkolásának fő motívuma a homoszexualitása volt. Mary meggyilkolását a média messzemenően figyelmen kívül hagyta, annak ellenére, hogy hite miatt vált mártírrá.”

Halálának ötödik évfordulóján Phil Lawler katolikus újságíró a hivatalos boldoggá avatási eljárás megindítására szólított fe. 2010 júliusában pedig Paprocki püspök hivatalosan is jóváhagyott egy imádságot, melyben Mary-t úgy írja le, mint aki „tisztaszívű és a tisztaság iránt elkötelezett”, és hogyha Isten is úgy akarja, szentként „dicsőítse meg az Egyház.”

Hogy nekünk is kötelességünk kiállni az igaz erkölcsi értékek mellett, azt talán a Catholic Culture nevű honlap már hivatkozott cikke szemlélteti, mely szintén megemlékezik erről a bátor nőről:

„Sajnos egyik adott kultúra erkölcsi parancsai sem származnak egyetlen következetes erkölcsfilozófiából – vagy legalábbis nem elsősorban onnan. Ám még a működésben levő félrevezető erkölcsi nyomás kapcsán is megfigyelhető, hogy egy egészséges társadalomban milyen erkölcsnek kellene funkcionálnia. Igen sok erkölcstelen cselekedetet nem csupán azért kellene megelőzni vagy hamar korrigálni, mert törvényellenes, hanem egyszerűen azért, mert azok, akik az uralkodó társadalmi hangnemet meghatározzák, nyilvánvalóan helytelennek és teljesen elfogadhatatlannak tartják őket. Az egészséges társadalom azáltal védi meg önmagát, hogy széles körben és mélyen érezteti nemtetszését, valahányszor az önfejű egyének megpróbálják szétzúzni az általa értékesnek tartott elveket.

Viszont egy egészségtelen társadalom is ugyanígy cselekszik, s ezzel saját pusztulását sietteti. Tehát van mit tanulnunk a társadalmi nyomásról, illetve arról, hogy „a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál” (Lk 16,8).”