Lassan eltelik az idei nyár fele. Hasznos lenne megállnunk egy pillanatra, és áttekintenünk, hogyan töltjük napjainkat. Ez a néhány kérdés segíthet ennek átgondolásában.
Készen állsz egy „szezonális” vizsgálatra? Úgy gondolom, nem árt leltárt készíteni arról, hogyan töltöd az idődet az év különböző időszakaiban. Ajánlunk egy egyszerű módszert: álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk át, mivel telnek perceink, óráink. Ennek tükrében eldönthetjük, kell-e valamin változtatnunk.
Milyen céljaim vannak az adott évszakra?
Ezt a kérdést az év során rendszeresen felteszem magamnak. A szokásos mérföldkövek ezek: január eleje, az új év kezdete, a tanítási év vége, majd az új tanév kezdetéhez közeledő hetekben a nyár vége. Az idei nyárra azt terveztem el, és azt reméltem, hogy esténként többet ülök majd ki a szabadba, kialakítok egy nyári „ima-rutint” (ezt fontosnak tartom az iskolai taposómalom után), és megpróbálom be is tartani. Emellett azt is elhatároztam, hogy kedves és türelmes leszek a nyári utazások során.
Hogyan tudtam megtenni?
Gyakrabban ültem ki a levegőre a szúnyogok esti inváziója előtt, de nem használtam ki annyira a verandát, mint lehetett volna. Kialakítottam magamnak egy nyári imarendet. Bár a tervem gyakran „borult” és módosítanom kellett egy éhes kisbaba éjszakai és lefekvés előtti sírása miatt, mégsem adtam fel! Ez már fél győzelem. Ami a türelmet és az utazás közbeni jókedvet illeti, nos, nem tudom, mennyire vagyok tárgyilagos. Mégis azt hiszem, inkább sikeres voltam, mint nem.
Te, kedves Olvasó, milyen célokat tűztél ki magadnak hivatalosan vagy nem hivatalosan ezen a nyáron? Mik voltak azok a dolgok, amelyeket meg akartál tenni, vagy kik voltak azok az emberek, akikkel szerettél volna találkozni? Sikerült? Ha nem, miért nem?
Mire fordítod időd nagy részét?
A célok mellett a következő dolog, amit megnézek, hogy az időm mire orientálódik, mire megy el az időm nagy része. Felteszem magamnak a kérdést: hogyan boldogulok az életem különböző területein. Fordítok elég időt imádságra és Istenre? Fordítok elég időt a családra, barátokra? A házastársamra? Gyerekekre? Milyen egyensúlyban van az életemben a munkával töltött idő és a nem munkával töltött idő? Teljesítem-e az életállapotomból adódó kötelezettségeimet?
Vannak-e olyan időszakok a nap során, amikor észreveszem, hogy ész nélkül görgetek és kattintgatok a számítógépemen, vagy valami mást csinálok, ahelyett, hogy fontosabb feladataimat végezném? Mik azok a dolgok, amelyeket el kellene végeznem, de rendre csak halogatom? Ezek lehetnek akár a munkával, akár a háztartással kapcsolatosak. Vannak olyan házimunkák vagy monoton tennivalók, amelyeket el kellene végezni, de mindig a lista végére kerülnek.
Az is lehet, hogy jó vagy abban, hogy bizonyos feladatokat megcsinálj és „kipipálj”, ám arra nem figyelsz, hogy valaki kérdezni vagy kérni szeretne tőled valamit. Lehet, hogy több figyelmet kellene emberi kapcsolataidra fordítanod, mint arra, hogy a listádra felvett teendőket időben teljesítsd.
Utolsó szempont(ok)
Az utolsó szempont (vagy szempont-sorozat), amellyel megpróbálom jól beosztani az időmet, egy alapelvvel kapcsolatos. Ez az elv valami ilyesmi: jobban ki tudok teljesedni, ha átadom magam. Másképp fogalmazva: boldogabb vagyok, ha elengedem azt, hogy én mit szeretnék, elengedem az irányítani akarást, és hagyom, hogy mások kívánságai szerint alakuljanak a dolgok.
Ezért felteszem magamnak a kérdést: mi az, amire mindenképpen időt akarok szánni ma? Hogyan reagálok akkor, amikor az emberek (gondolok itt a gyermekeimre és férjemre) kérnek tőlem valamit? Kedvesen figyelek? Vagy kedvetlenül és unottan reagálok?
Szentlélek Úristen, segíts, kérlek, hogy az időmet hasznosabban töltsem!
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Aleteia
