A katolikus papok közt az elmúlt több mint 50 év legnagyobb nemzeti felmérését végezték az Egyesült Államokban. Az ennek eredményeiből született tanulmány azt állapította meg, hogy a szemináriumot végzett amerikai papok körében a magukat „haladónak, progresszívnek” nevezők gyakorlatilag fokozatosan „kihalnak”, míg a felszentelésre váró fiatalok túlnyomó többsége konzervatívnak és ortodoxnak vallja magát.
Az ún. „The Catholic Project” (Katolikus projekt), a washingtoni The Catholic University of America (Az Amerikai Katolikus Egyetem) kutatócsoportja által vezetett legújabb közlemény a polarizációra, a generációs dinamikára és a folyamatos szexuális visszaélések válságának szűnni nem akaró hatására fókuszál.
A felmérés októberben közzétett 1. része arra a megállapításra jutott, hogy annak ellenére, hogy általában véve a papok személyes jóléte és szakmai kiteljesedése viszonylag magas színvonalú, a papok jelentős százaléka küzd a kiégés és a püspökük iránti bizalmatlanság problémájával. Azt is megállapítják, hogy többen tartanak attól, hogy esetleges helytelen magatartásuk miatt alaptalanul megvádolhatják őket.
A friss novemberi jelentés „több olyan témát emel ki, amelyek a kvantitatív adatok alaposabb elemzéséből, valamint a papokkal folytatott személyes interjúk során gyűjtött kvalitatív információk alapos tanulmányozásából derültek ki”. A tanulmány az Egyesült Államok 191 egyházmegyéjének és eparchiájának 3516 papjának felmérésre adott válaszait dolgozta fel.
Különösen érdekes, hogy a kutatók szerint a 2020 után felszenteltek között a magukat „liberálisnak” vagy „progresszívnek” nevezett papok teljesen eltűntek a frissen felszentelt papok közül, míg a magukat „konzervatívnak, vagy ortodoxnak” nevező papok száma több, mint 80%.
Az új elemzés azt is megállapítja, hogy az egyházmegye mérete hatással van arra, hogy egy pap mennyire bízik püspökében. Ugyanis a kisebb egyházmegyék papjai inkább bíznak elöljárójukban, mint a nagyobb egyházmegyék papjai. Azok a papok, akik ugyanabba az ideológiai táborba tartoznak, mint a püspökük – akár politikailag, akár teológiailag –, szintén jobban bíznak benne.
A „progresszív” papok lassacskán „kihalnak”
A jelentés szerint „jelentős szakadék” észlelhető az idősebb és a fiatalabb papok politikai és teológiai önazonosítása között.
„Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a II. Vatikáni Zsinat óta a magukat politikailag „liberálisnak” vagy teológiailag „progresszívnek” tartó újonnan felszentelt papok aránya folyamatosan csökkent, és mára szinte teljesen eltűnt”
– állítja a jelentés.
„A 2010 óta felszentelt papok több mint fele a képzeletbeli skála konzervatív oldalára helyezi magát. A 2020 után felszenteltek közül senki sem nevezte magát ’nagyon haladónak’.”
A kutatók szerint a papság legifjabb generációjának 85%-a teológiailag „konzervatív/ortodox-ként” vagy „nagyon konzervatív/ortodox-ként” jellemzi magát, és csak 14%-uk mondja magáról, hogy „valahol középen áll”.
A jelentésből azt is megtudhatjuk, hogy az 1960-as évek második felében felszentelt papok közel 70%-a valamennyire vagy nagyon „progresszívnek” tartja magát. 2020-ra ugyanakkor a papok kevesebb mint 5%-a jellemzi magát ezzel a jelzővel.
A kutatók szerint a II. Vatikáni Zsinat, valamint a szexuális zaklatási válsággal kapcsolatos 2002-es leleplezések vízválasztók voltak. Az eredmények ugyanis azt mutatják, hogy a papok a 2. Vatikáni Zsinat után nagyrészt inkább „progresszívnek”, míg 2002 után inkább „konzervatívnak” tekintették magukat.
A „Catholic Project” papi ideológiára vonatkoztatott megállapításai megegyeznek az Egyesült Államok papjaira vonatkozó, az elmúlt években végzett más felmérésekkel. Ezek közül az egyik 2021-ben azt mutatta ki, hogy a fiatal papok „teológiai értelemben konzervatívabb vagy ortodoxabbak”, mint idősebb társaik.
Carter Griffin atya, a washingtoni Szent II. János Pál Szeminárium rektora azt mondta, hogy a magukat „ortodoxnak” nevező fiatalok nem feltétlenül részesítik előnyben a „tradicionalista” gyakorlatokat. Szerinte a szemináriumba ma belépő fiatalok szeretnének valami náluk nagyobb dolog részévé válni. Ezt az evangéliumot hirdetve, és a szegényeket szolgálva, az egyházhoz való teljes hűség keretében képzelik el.
„Olyan fiatalemberek jelentkeznek papnak napjainkban, akik szeretik az Urat, és szeretik az egyházat. Hisznek benne. Meggyőződéssel hiszik, hogy az egyházat az Úr alapította. Egyáltalán nem hajlanak arra, hogy bármi másban higgyenek és bármi mást tanítsanak, mint amiben az Egyház hisz. „Szerintem közülük sokan a szekuláris materializmus összeomlására reagálnak, és sokan közülük szemtanúi voltak, hogyan hatott társaikra ez a materializmus és a szekularizáció. Látták, hogyan vergődtek emberek ennek a bűnnek a csapdájában, és változást szeretnének a világban. Olyan emberekké akarnak válni, akik segítenek visszahozni a fényt, az örömöt és a reményt egy olyan világba, amely úgy tűnik, elvesztette ezeket.”
A kutatók megkérdezték a felmérésben részt vevőket, hogyan élik meg azt, hogy több irányba is elszámolással tartoznak: „Isten”, „Ferenc pápa”, „saját püspökük”, „paptestvéreik”, „a plébánosuk”, „a világiak” és „a nagy nyilvánosság” felé.
A felmérést végzők azt tapasztalták, hogy a 2000 óta felszentelt papok, illetve a 45 évesnél fiatalabbak csoportjában a papok 67, illetve 64 %-a ért egyet azzal és tartja fontosnak, hogy felelősséggel tartozik a pápának. Ugyanakkor az 1980 előtt felszentelteknél éppúgy, mint a 75 évesnél idősebbek körében, ez az arány egyaránt 82%.
Matthew Schneider atya, a Krisztus Légiója Kongregáció tagja és a Belmont Abbey College teológiai professzora azt mondta, hogy a közösségi média hajlamos „a szélsőségek hangsúlyozására”, és felerősíti a Ferenc pápával szemben kritikus hangokat. Ő azonban úgy véli, hogy a legtöbb pap, különösen a plébánosok, nap mint nap lelkipásztori szolgálatukkal vannak elfoglalva, és nem különösebben foglalkoznak az online vitákkal.
Griffin atya elmondta, hogy szemináriumában azt igyekeznek hangsúlyozni, hogy a pápaság nem „csak egy újabb politikai szervezet, amellyel vagy egyetértünk vagy nem”, hanem a pápára úgy kell tekinteni, mint egy „családfőre”.
„Minden pápáknak más és más a személyisége, és eltérők a prioritásaik. Részben attól vagyunk katolikusok, hogy… képesek vagyunk szeretni a Szentatyát, függetlenül attól, hogy ki ő, és engedelmességet tanúsítunk és tiszteletet érzünk iránta”
– tette hozzá Griffin.
Rátérve a bizalom témájára, a 2022. októberi jelentés azt állítja, hogy az egyházmegyei papok átlagosan 49%-a érez bizalmat püspöke iránt. Az egyházmegyék között a bizalom szintje jelentősen különböző, és az adatok szerint a 2001-es 63%-ról visszaesett. Ez volt a szexuális visszaélések okozta válság előtti év. Ekkor került napvilágra, hogy számos esetben a püspökök rosszul kezelték a visszaéléseket, melyek száma az Egyesült Államokban robbanásszerűen megemelkedett.
A kutatók azt kérték a papoktól, hogy „egyetért”, „nem ért egyet”, vagy „nem válaszol” megjelöléssel válaszoljanak a következő kijelentésre:
„Személyesen tapasztaltam szexuális zaklatást vagy visszaélést, vagy én magam is szexuális visszaélést szenvedtem el képzésem vagy szemináriumi éveim során”.
85 százalékuk nemmel, 9 százalékuk igennel, 6 százalékuk pedig bizonytalan volt vagy inkább nem válaszolt. A papok 69%-a azt mondta, hogy jól felkészültnek érzi magát ahhoz, hogy a bántalmazás áldozatainak segítségére legyen, és 54%-uk arról számolt be, hogy már van is ilyen esete. A papok 71 százaléka legalább egy klerikális szexuális zaklatás áldozatot ismer, 11 százalékuk pedig ötöt vagy annál többet.
A papoknak mindössze 4%-a válaszolt igennel arra a kijelentésre, hogy „A papság elhagyásán gondolkodom”.
„Jelentős változásnak vagyunk tanúi a tekintetben, ahogyan az Egyesült Államokban a papok önmagukról és papságukról vélekednek”
– összegezték a kutatók.
„A fiatalabb papok sokkal nagyobb valószínűséggel mondják magukat politikailag konzervatívnak vagy mérsékeltnek, mint idősebb társaik. Úgyszintén sokkal nagyobb valószínűséggel tekintik magukat teológiailag ortodoxnak vagy konzervatívnak, mint az idősebb papok. Ezek az eltérések súrlódások és feszültségek forrásai lehetnek, elsősorban a fiatalabb és az idősebb papok között.”
Rövidített fordítás: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Catholic Herald
