A félelem olyan, mint egy óceán, amely megpróbál minket a hullámai alá sodorni és a kétségbeesés mélységeibe rántani. Dávid maga is megtapasztalta a félelmet.
A félelem hajszol, az ellenség zaja és a gonoszok lármája megzavar. Mert bajt hoznak rám, bőszülten támadnak. A szívem remeg bensőmben, és halálfélelem környékez. Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el. (Zsolt 55, 4-6)
Keresztényként arra vagyunk hivatottak, hogy békességet találjunk Jézusban, de néha a félelem, a szorongás és a kétségek vihara eluralkodik rajtunk, és nehézzé válik meglátni a kiutat. A Biblia beszámol arról, hogy előttünk más férfiak és asszonyok is – akik Isten emberei voltak – átélték ezeket a pusztító érzelmeket. Dávid, Noé, János szintén átélték a félelmet, Illés és Jeremiás a szorongást, Jónás a frusztrációt, Mózes a kimerültséget… Nem mi vagyunk az elsők, akik kételyekkel küzdenek. Vizsgáljuk meg, mit tanít nekünk a Biblia erről az életünkben jelen levő, néha jogos küzdelemről? Mit tehetünk, ha a nehézségek felhalmozódnak és elzárják előlünk a látóhatárt?
Keressetek menedéket a bárkában
Ezután negyven napig ömlött az eső a földre. A víz megdagadt és fölemelte a bárkát úgy, hogy a föld felett úszott. Az ár elhatalmasodott, és erősen megduzzadt a föld felett, a bárka azonban a vízen úszott. A víz még magasabb lett a földön, annyira, hogy az ég alatt minden magas hegyet elborított. (Ter 7, 17-19)
Noé bárkája az üdvösségért épült. Amikor a vihar tombolni kezdett, Noé és családja menedéket talált benne. A környező veszély ellenére biztonságban voltak, mert tudták, hogy teljesen Isten tervének részesei.
Ahogy a bárka Noé számára a megváltás eszköze volt, úgy a mi megváltásunk mostantól Jézusban van. Ő a ti menedéketek. Amikor a vihar tombol körülöttetek, keressetek menedéket Jézusban. Ő hűséges.
Bízzunk Jézus tekintélyében
Amikor a tanítványok a tomboló viharban a tavon voltak, Jézus aludt. A tanítványok reszkettek, de Jézus felébredt, és nyugodtan, tekintélyt parancsolóan szólt a viharhoz. A háborgó víz és a tanítványok szíve lecsendesedett.
Csendben várjátok az Úr segítségét; neki minden hatalma megvan ahhoz, hogy cselekedjen az érdeketekben, és minden reményeteket felülmúlóan megáldjon benneteket.
A békesség Istene hamarosan összetiporja lábatok alatt a sátánt. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! (Róm 16, 20)
Szálljunk ki a hajóból
Erre Péter így szólt: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!” „Gyere!” – felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. (Mt 14, 28-29)
A tanítványok ennél az esetnél is remegtek a félelemtől. Jézus szoros közelségében éltek, mégis féltek. Félelmük még fokozódott is, amikor meglátták Jézust a vízen járni. Megrendültek szokásaikban és bizonyosságaikban, Jézus viszont ezen a napon ezt az utat választotta számukra.
Egyikük elég bátor volt ahhoz, hogy megragadja Jézus kezét. Péter kiszállt a csónakból, és a vízen járt, majd a félelem ismét eluralkodott rajta, és elmerült a vízben. De kegyelmében Jézus megmentette őt.
Jézus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Hozzá menekülhettek, számíthattok a segítségére és megragadhatjátok a kezét. Ő megadja nektek az Ő kegyelmét és békéjét.
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: infochretienne.com
