Egy amerikai apa harca genderzavaros kiskorú fia védelmében a genderideológiával átitatott bírósági rendszer ellen

A cikk megértéséhez szükségesnek látszik a genderológia néhány fogalmának tisztázása. Ehhez Király András Nagy genderszótárát hívjuk segítségül. A gender nem azonos a biológiai nemmel, amelyet azok, akik a hagyományos kódrendszerben nem tudják meghatározni magukat, kijelölt nemnek tartanak. Úgy vélik, hogy a biológiai nem társadalmi konstrukció, amit egy kulturális autoritás – az orvos, a bába – erőltet ránk születésünkkor, pusztán külső jegyeink alapján. Genderidentitás az, hogy egy személy miként – férfiként, nőként, mindkettőként, egyikként sem, vagy valami másként – határozza meg magát. Lelki dologról lévén szó, ennek nem feltétlenül vannak külső jelei. A genderzavar-rendellenesség egy lelki-mentális zavar, amit az okozhat, ha valakinek a teste nem felel meg a genderidentitásának. Transzgendernek nevezik azt, akinek a genderidentitása különbözik a kijelölt nemétől, vagy meghaladja a kétváltozós gendert. Gendermegerősítő műtét a biológiai nem és a gender közti konfliktust feloldó kozmetikai beavatkozás, a nemátalakító műtét korrekt elnevezése.

A Christian Post március 1-jei podcastja a 2020-as évek elején a transz-menedékhelyként elhíresült Kaliforniában megtörtént esetről számol be, amely olyan, mint egy rémálom. A szerző bemutatja, hogy a transzgenderizmus milyen drámai hatást gyakorol az egyén életére. A többek, köztük szakemberek, által sokfejű hidrának nevezett transzgender ideológia megmételyezi a családjogi bíróságokat, az igazságszolgáltatási rendszert és az egészségügyi intézményeket.

Egy családjogi bíró megvonta egy kaliforniai édesapa szülői felügyeleti jogát a nemi identifikációs problémával küzdő transz fia felett. A genderideológiával átitatott bírósági tisztviselők csorbították szülői jogait, és elindították genderzavaros fiát a nemátalakító eljárások útján. A bírósági határozatot megsértve és elvált feleségének bátorításával egy kaliforniai egészségügyi intézményben sebészileg beültettek egy hormonblokkoló eszközt a kiskorú fiú karjába és transznemű hormonterápiát kezdtek el nála annak ellenére, hogy a bírósági határozat alapján az apa írásos beleegyezése kellett volna mindenfajta nemátalakító beavatkozáshoz.

Másfél évvel a nemátalakítást megtiltó bírósági határozat után az apa meglepve látta, hogy a biztosítója elszámolásában szerepel egy 209 820 dolláros tétel egy 2 és fél hónappal korábban a gender központban nyújtott ellátásról. Elvált feleségétől megtudta, hogy a beavatkozás Supprelin pubertásblokkoló bőr alá ültetését jelentette. Ezzel együtt ösztrogént is kezdtek adni a fiúnak, s a két anyag kombinációja négy hónap alatt sterilitást okozott, azaz a fiút a kísérleti gyógyszerek meddővé tették.

A fiú kezelését a San Francisco-i Egyetem gyermekkórháza gyermek- és serdülők genderológiai központjának orvosigazgatója irányította. Ez az orvos sokezer dollárt kapott pubertásgátló gyógyszereket előállító gyógyszergyáraktól, és állami támogatásban is részesült a genderidentitás-zavarokkal küzdő gyermekekkel kapcsolatos kísérleti kutatásokhoz. Hiába próbált az apa eljárni a családjogi bíróságon, a bíróság nem volt hajlandó figyelembe venni az általa benyújtott tudományos és orvosi bizonyítékokat, illetve meghallgatni az általa kért szakértőket, így nem sikerült elérnie, hogy eltávolítsák az implantátumot a fiú karjából.

Az apa ügye szövetségi bírósági ügy lett egy elhivatott ügyvédnőnek köszönhetően, aki a családjogi bíróságon a bíróság határozatának semmibe vétele vádjával támadja azokat, akik közreműködtek a fiú gyógyszeres sterilizációjában, és szövetségi bíróságon is pert indított.

Még ha a tények bizonyítják is, hogy a bíróság határozatát figyelmen kívül hagyták, vajon mit tehet a szülő, ha az igazságszolgáltatásban dolgozók vallásos hevülettel ragaszkodnak egy olyan ideológiához, amely a személy által kinyilvánított önazonosságot mindenek feletti prioritásnak tartja? Van-e valamilyen remény azon a szülőknek a számára, akik óvatosságra intenek a gyermekük pszichológiai problémájának ilyen módon történő medikalizációjával kapcsolatban? Különösen abban a helyzetben, amikor a szülők között nincs egyetértés egy zavaros válási folyamatban? A problémát súlyosbítja, hogy a bírákat erősen átitatta a gender ideológia, és az említett esetet jogásztovábbképzéseken példaként emlegették arra, hogy hogyan kell az „akadékoskodó” szülőket kezelni.

A pubertásgátló szerek és a transz-hormonok együttes alkalmazásának a végleges meddővé tétel mellett további vonatkozása az, hogy rendkívül negatív hatással bír a serdülők agyának fejlődésére, mintegy „befagyasztja” azt. A kognitív funkciókat vizsgáló kísérletekben az IQ 10 pontos csökkenését és a verbális megértés hanyatlását mérték 28 hónapos gyógyszerezést követően. (Igaz, 11 vizsgálatot állatokon végeztek és csak 5 ilyen humán vizsgálat készült, ezek közül csak egy volt megfelelően megtervezve.) Nincs tehát bizonyíték a transz-aktivistáknak azon állítására, hogy ezek a szerek teljesen biztonságosak és hatásuk visszafordítható. Az apa ezektől a szörnyűségektől akarta megóvni a fiát, ezért is volt számára különösen felháborító, hogy a bíróság ellenérdekű félként hivatkozott rá. Az apa attól tart, hogy hasonló perekre lehet számítani, hacsak gátat nem vetnek a gyermekeken végzett humán kísérletezésnek.

Az ilyen gátlástalan családjogi bírákat, akik hajlandók a szülők akaratát figyelmen kívül hagyva medikalizálni a pszichológiai problémát, féken kell tartani és meg kell értetni velük, hogy ez elfogadhatatlan ítélkezési gyakorlat. Ha ez nem történik meg, félő, hogy megszaporodnak az ilyen ügyek, hiszen hatalmas pénzösszegek forognak kockán. Az etikátlan szereplők egyre több családot, gyermeket próbálnak majd meg behálózni a pénzszerzés céljából, így téve őket életre szólóan orvosi ellátást igénylő paciensekké. Az apa találkozott több olyan fiatallal is, akik már megbánták a nemváltást, de ők szerencséjükre nem azt a pubertásgátló szert kapták, mint az ő fia, viszont szörnyű egészségi következményeket éltek át.

A szülőknek meg kell védeniük gyermekeiket a gender ipartól. A jogalkotás terén egyre erősebbek a törekvések arra, hogy a gendermegerősítő gyakorlatot pozitív társadalmi normává tegyék. A családjogi bíróságokon a gyermekelhelyezési ügyekben már szempontként bevezették a gendermegerősítést, és az azt nem támogató szülő ellen ezt negatívumként hozzák fel, holott ez egy hamis társadalmi norma. Nem megerősíteni kellene az ingadozó genderidentitást, hanem terápiás szakembert találni a gyermeknek, mert a háttérben más probléma húzódik meg.

A társadalom a legkiszolgáltatottabb gyermekekre „hajt”: az autista gyermekekre, a kulcsos gyermekekre, a bántalmazott gyermekekre, akiknek alacsony az önbecsülésük, keresik a helyüket, mint általában a fiatalok. A jelenség már lassan új szexuális mozgalommá válik, perverz emberekkel és sok pénzzel.

A fiúk nem lehetnek lányokká és a lányok fiúkká. Aki ennek ellenkezőjében hisz, annak kezelésre van szüksége

– zárja gondolatait az amerikai újságíró a Christian Post podcastjában.