Miközben egyre nő az aggodalom a hagyományos latin mise lehetséges betiltása miatt, neves katolikus és nem katolikus művészek, aktivisták és vezetők közös levélben fogtak össze, hogy arra kérjék Ferenc pápát, hogy tartózkodjon a mise rendkívüli formájának további korlátozásától.
A július 15-én közzétett „Nyílt levél Amerikából Ferenc pápához” című írás a latin szentmisét „a civilizáció csodálatos vívmányának” és „az emberiség közös kulturális öröksége részének” nevezi.
Salvatore Cordileone San Franciscó-i érsek a múlt héten szóban már támogatott egy, az Egyesült Királyságban megjelent, latin mise mellett kiálló hasonló levelet, most pedig támogatta az amerikai levelet, és annak tartalmát közösségi oldalán is közzétette. (Az Egyesült Királyságban fogalmazott nyílt levélről ebben a cikkünkben szóltunk.)
Az amerikai levél aláírói között van Dana Gioia, a Nemzeti Művészeti Alap volt elnöke, aki a XVI. Benedek Intézeten keresztül szervezte a levél létrejöttét; Frank La Rocca, az Amerikai Mise zeneszerzője, David Conte, a San Francisco-i Zeneakadémia zeneszerzés szakának tanszékvezetője és professzora; Larry Chapp, teológus és a Dorothy Day Workers Farm alapítója; Eduardo Verástegui filmproducer és színész; Nina Shea, a vallásszabadság nemzetközi szószólója; valamint Andrew Sullivan, író és publicista.
A levél szerzői annak a tiszteletteljes kérésüknek adnak hangot, hogy „ne korlátozzák a hagyományos latin szentmisék celebrálását, mert fontos, hogy a katolikus egyház és a világ javára és értékeként fennmaradjon”.
Mi a Latin Mise, és mi a mostani aktualitása?
A latin misét, más néven az 1962-es római misekönyvnek megfelelően bemutatott misét a 16. századi tridenti zsinatot követően kodifikálták. A feltételezések szerint nagyon régi gyökerekre nyúlik vissza.
Bár a Vatikán összességében soha nem tiltotta be a latin liturgiát, a Szentszék az elmúlt években jelentősen korlátozta a gyakorlatát. 2021 júliusában Ferenc pápa kiadta a Traditionis Custodes kezdetű motu propriót, amely korlátozta a latin miséket.
A szerzők elismerik a novus ordo (II. Vatikáni Zsinat utáni) szentmise szentségét, és következetesen elhatárolódnak azoktól, akik a latin mise híveiként ellenségesen léptek fel Ferenc pápával szemben. A levélben a katolikus aláírók fogadalmat tesznek a pápa iránti rendíthetetlen „gyermeki hűségükre”.
A levél írói ugyanakkor egyértelműsítik álláspontjukat: „A latin misék megszüntetése rövidlátó álláspontról tenne tanúságot, hiszen megfosztaná a következő nemzedéket a titokzatosság, a szépség és a szentség kontemplálásának forrásától.”
„Gyermeki alázattal, engedelmességgel és egyben bizalommal fordulunk Hozzád, és úgy kérünk, mint gyermek a szerető atyját” – írják a szerzők. „Mindannyian, hívők és nem hívők egyaránt elismerjük, hogy ez az ősi liturgia, amely Palestrina, Bach és Beethoven, valamint a nagy művészek generációinak munkásságát ihlette meg, a civilizáció csodálatos vívmánya és az emberiség közös kulturális örökségének része. Gyógyír a léleknek a posztmodern kor durva materializmusával szemben.”
‘A szépség evangelizál’
A CNA-hez köthető National Catholic Register július 8-i kommentárjában Cordileone azt mondta, hogy a latin mise szépsége az egyház szolgálatának fontos részét képezi ebben az „el-kereszténytelenedett” korban. Egy olyan korban, amikor egyre inkább elutasítanak mindent, aminek köze van a vallás hagyományos értelmezéséhez.”
Kiemelte a II. Vatikáni Zsinat tanításaiból, milyen fontos az idők jeleit olvasni: „Az egyik intő jel, mely most nagy nyomtatott betűkkel figyelmeztet minket, hogy a szépség evangelizál”.
„Olyan korban élünk, amikor a szépségben rejlő erőt ki kell használnunk annak érdekében, hogy megérintsük az elméket, a szíveket és a lelkeket. Mert a szépség egy elkerülhetetlenül valós tapasztalat, amely nem vitatható… A szorongás és a céltalanság korában a szépség egy kihasználatlan erőforrás annak érdekében, hogy az emberekhez, különösen a fiatalokhoz eljuttassuk a remény evangéliumi üzenetét” – írta Cordileone.
A CNA-nak adott nyilatkozatában Nina Shea elmondta, hogy miért írta alá a levelet. Hangsúlyozta, hogy a latin mise „kulturális örökségünk része”. Az interjúban elmondta, hogy egyik legemlékezetesebb élménye volt, amikor latin misén vett részt, melyet Ignatius Kung kínai bíboros celebrált röviddel azután, hogy 33 éves kommunista börtönbüntetéséből kiszabadult.
„Annak ellenére, hogy nem beszélt angolul, imáinkban egyesülhettünk a közös ősi liturgikus nyelvünkön keresztül, ami érdekes módon számomra sem tűnt ismeretlennek” – magyarázta.
„Nem járok gyakran latin misére, mégis nagyra értékeltem szépségét és azt a tényt, hogy őseink évszázadokon így imádták Istent” – mondta Shea. – „Úgy gondolom, hogy nekünk, katolikusoknak meg kell tanulnunk és meg kell őriznünk az emberöltőkön át örökölt ősi hagyományainkat, melyet leginkább a hagyományos liturgikus gyakorlat képvisel.”
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Catholic News Agency
Josefayerbrider
2024. július 29. at 23:57
INRI,
ez is mint mindenegyéb nem vegytiszta témakör. Sokan akik a latin miset favorizálják a Ferenc pápa ellenségei, ami helytelen, mert sokaszor csak félremagyarázzák a pápa szavait, pedig ö hü az egyházhoz és ami fö Jézushoz és a 10 parancsolathoz….Ez a 14-15. században pedig nem igy volt, voltak bizony egyház és 10 parancsaolat, vatikán ellen müködö pápák is. Azonban valóban csoda-ként a pápaság visszatért eredeti küldetéséhez- J´zus igérte szerint…Itt szerintem nem az a lényeg, hogy milyen nyelven miséznék….Akkor is célját éri a mise (átváltoztatás és szentáldozás) ha a 700 féle indiai nyelvjárásokban, mandarin, vagy akár latin nyelven is ünneplik…Magam pl. ékes magyarul és ma´sodik nyelevként németül pontosan tudom követni a miseénekekkel együtt…A lényeg inkább az, hogy sok baba-mama, öreg es középkorú férfi és nö ünnepleje a szentmisét élöben a papjával. A jo-kántoruk pedig aktívan kapcsolajon be mindnekit a miseenekekebe is. Ehez a közösségert felelös missziós pap, kántor, templomatya (anya), képvislötestület, elengedhehetelen. Ez legyen az atyák elsöszámú kritéteriuma….
Érdekes példa a latin misekre nemmessze a Bécsi Hofburg Kápolna.
Régmúlt és jelen – adja Isten, hogy mindíg igy legyen
A Bécsi Hofburgkápolnában minden vasárnap 09:15 -kor (nyáriszünetben nem) latin szentmisét ünnepelnek, de csak a mise „állandó részeit“ mondják-éneklik latinul, a predikáció angol és német vagy még hozzá spanyol, olasz, francia (egy atya predikál egymásutáni váltásban ezeken a nyelveken)…. Ez egy világszenzáció 1498. július 7-e óta. Azóta ott minden vasárnap latin misét ünnepelenek mind a mai napig, s´ reméljük a város és a világ fennállásáig…1498. július 7-én I. Maximilian császár parancsot adott ki az osztrák udvari zenekar újjászervezésére. Ezt a dátumot tekintik a Bécsi Udvari Zenekar és a Bécsi Fiúkórus= A vilaghírü „Wiener Sängerknaben“ négyszólamú fiúkórusa születésének. Reggel 6 orától kigyózó sorokban ott állnak a népek (ázsia, észak-dél-amerika, afrika, ausztrália, népei, hogy hallhassák a fiaikat latinul énekelni a kórusban-akik bécsben 4 éven át bentlakók is maradnak, hogy a kórussal turnézzanak is 9-13 éves koruk között világszerte, mivel 4 kórusukban kb. 100 fíu-tagjauk van és egy abból “mindig-váltásban”- Bécsben illetékes.) és hogy megvehesse´k a belépö jegyet, mivel ez egyben egy világszenzációs zenei élmény is…
Történelem: A templom története: 1287/88 körül I. Albrecht késő román stílusú kápolnát építtetett, amelyről először 1296-ban tesznek említést egy oklevélben. 1423-tól 1426-ig terjeszkedés történt V. Albrecht vezetésével. 1447 és 1449 között III. Frigyes leendő császár birtokolta. gótikus stílusban átalakítani és bővíteni. Mária Terézia a kápolnát késő barokk stílusban újította fel. A klasszicizmus során 1802-ben újra gótikázták.
Jelen: A Bécsi Hofburg-kápolna egészen a monarchia megszűnéséig, 1918-ig az Ausemten k.u.k. plébániatemplomaként szolgált, mint udvari és várplébánia; Az udvar és a várplébánia feloszlatása után a Hofburg-kápolnát 1920-ban kánonjoggal rektorátussá alakították. Peter Schipka plebános tölti be jelenleg ezt a tisztet.
Például itt is óriási élmény a latin miseünneplés…
Osli mosolygos madonna könyörgj érettünk….
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk…
Kókay Ágoston
2024. július 30. at 10:43
Elfogadom azt, hogy valaki (akár jobban) szereti a tridenti misét, de mondjuk a misét “kulturális örökségünk része”-ként definiálni számomra már a blaszfénmia határát súrolja. Az eucharisztia ünneplése isteni dolog, nem lehet az emberi kultúra részévé degradálni. Érvként szokták fölhozni a latin mise mellett, hogy mennyi fiatal favorizálja. Igen. A fiatal természetszerűen lázadó, nem szereti az engedelmességet és a tekintélyt – nos ez esetben ezt éppen valamiféle konzervativizmus, tradicionalizmus álcája alatt élheti meg. Nem baj, csak lássunk tisztán.
Josefayerbrider
2024. július 31. at 00:52
INRI,
Írtam volt fenn:
“Itt szerintem nem az a lényeg, hogy milyen nyelven miséznék….Akkor is célját éri a mise (átváltoztatás és szentáldozás) ha a 700 féle indiai nyelvjárásokban, mandarin, vagy akár latin nyelven is ünneplik…A lényeg inkább az, hogy sok baba-mama, öreg es középkorú férfi és nö ünnepleje a szentmisét élöben a papjával. A jo-kántoruk pedig aktívan kapcsolajon be mindnekit a miseenekekebe is. Ehez a közösségert felelös missziós pap, kántor, templomatya (anya), képvislötestület, elengedhehetelen. Ez legyen az atyák elsöszámú kritéteriuma”….
Vallásoságban, nem lenne szabad a meggyözödést és a külsöséges cselekdeteket egymás ellen kijátszani:
Beszélhetünk meggyőződéses (személyes) vallásosságról és ezzel ellentétes külsőséges vallásosságról.
A vallásos hit hallás utján kivülröl terjed…
Jó az ha a Wiener Sängerknaben 100 fiúból álló kórusa turnékból finaszirozza magát…(bizony a bentlakasos iskola 3000.- EUR per fö-be kerül havonta amit nekik kell nagyrészt kitermelniük…)az sem baj, ha a latin miséket amiket énekelnek Bruckner, Haydn, Schubert, Mozart, Bach stb…a világ minden pontjáról jött pl. református vagy babtista fiúk is éneklik…Ez egy müvészeti és managament attrakció már többszáz éve…Bizony a plebános nagy-nagy örömére minden kontinesröl jönnek a nem-keresztények is a vasárnapi Hofburgkápolna misére…kifizetik az 50-60.- EUR belépöt is…A hires kiserö zenekart és a fiúk internátusának a díjait valahol be kell szedni, mivel ök ingyen, személyesen ingyen laknak ott teljes ellátással…A b´ßermálás-ra évente a biboros jön el hozzájuk, van hogy csak a fiúk harmada lesz megbérmálva…a többi nemkatolikus…bár csak máshol is jönne´nek a misére a nemkatolikusok is énekelni, és ünnepelni is a nagyzeneszerzök miseénekeit is…jobb ilyesmiröl a mise után beszélgetni (vitatkozni), mint mondjuk a keresztényeknek egy buddhista szentély-látogatása után…
Ellenpélda: szülöfalum Anton papjánál voltam 7 évesen elsöáldozó. 21 évesen megnösültem egy egyházkarnagynövel. Az Anton atyát megkértük, hogy szervezhesünk nejemmel négyszólamú egyházi kórust (magyar és latin énekekkel) , mert az ott soha sem volt még. Anton atya házvezetönöje Margareta néni rossz szemmel nézte ezt, mert ö volt az orgonista ott 39 évig (orgonalni nemigen tudott). Mondtuk neki hogy mi csak segiteni akarunk (ingyen), mire Ö: mosni, fözni, sütni takartini segítsünk az atyára inkább…itt ö a “müvésznö”. Anton atya belement a konfliktusba vele megengedte a kórusszervezést. Már fél éve kb. 8-9 alkalommal (heti próbák után a sekrestyében-mert a plaebániára nem lettünk beengedve) a kórus is részt vett énekekkel a szemntmisén, amikor Margaréta néni bemondta az unalmast: “Anton atya tudja meg, ha ez a kórus mégegyszer misén énekel akkor nincs ebédfözés tovább részemröl, a gunyáját meg vigye a patyolatba mosatni…” Akkorra már egy 19 éves hajadon meg is keresztelkedett, mert a kóruson keresztül vallásos lett belöle… Söt a református tiszteletes felesége is eljött a szopránt erösíteni…
Anton atya pedig jobban szerette a Margaréta néni föztjét, mint a kórust. Elöször és utoljára az egyik próbára bejött a sekrestyébe. Öltönybe nyakkyendöbe ezzel: Én Szentszéki bíró (is) vagyok. Nálam a misén csakis annak van joga szentmisét énekelve ünnepelni alkalmilag a kórusban, aki az egyházközség tagja, itt fizet egyházadót és minden vasárnap itt ünnepel szentmisét is és római katolikus vallású…Ebben a kórusban pedig református is énekel, elvált kétgyerekes tanárnö (a Klárikára mutatott) aki egyébkent a falu “szalmazsákja = (értsd mindenki alá fekszik) és egyéb meg nem keresztelt ateisták is idejönnek “villogni” a kórusba???, mintegy színházba! Én plebánosként most az egyház Péteri kulcsait visszaveszem! (Amit fél orával azelött adott oda, hogy a sekrestyébe bemenjünk probálni.) De zennel utoljára adják át nekem a kulcsokat, többé nemm kapják meg világos? Itt nincs tovább ilyen négyszolamú “villogó-müvész-kultúralis kórus”. Menjetek a kommunista pártházba, vagy kulturházba szerepelni. Minek nektek a katolikus fedönév??? Ezzel a korusnak vége lett. Akkortájt jártam a katolikus levelezö teologiára a Pázmányra…A Nyíri proff. a direktor hivatott erre a kirúgásra egy h´noapra rá. Közölte, hogy veszélyben a tanulmányom, mert Bulányista Bokor közösségi tag vagyok…és azt a biboros tiltja..Azt sem tudtam mi az de késöbb erre utánnéztem a dolgonak…Hozzáfüzte: Lázitok a papom ellen tiltott kórusszervezéssel is…Akkor elmondtam neki ahogy volt. Azt mondta, ok, ne lázitsak tanuljak tovább náluk nyugodtan…Le is diplomáztam ott akkor…6 szemeszter után + 2 szemszeter hitoktatói továbbképzéssel…Másol lettünk kántor karnagyok, ahol igény volt rá…
Nem tudom mi a jobb? A jogi szentszéki bírói megközelítés? Kulturális örökség? Mi a véleményetek?