Edith Stein, ápolónőből Európa társvédőszentje

Életének a kereszténységre való megtérése előtti időszakában történt

Edith Stein (1891-1942), akit kiváló filozófusként, Európa társvédőszentjeként, zsidó származású, kereszténységre áttért karmelita apácaként ismerünk, az I. világháború alatt abbahagyta egyetemi tanulmányait, és otthagyott mindent, hogy önkéntes ápolónőnek álljon.

Április volt, mint most, csak 1915-ben. Az ausztriai Mährisch-Weisskirchenben levő katonai kórház tele volt betegekkel és sebesültekkel.

Amikor kezdetét vette az I. világháború, Edith így gondolkozott: “Most már nincs saját életem”. Beiratkozott egy ápolói tanfolyamra a kórházban, ahol a húga, Erna dolgozott, és elhatározta, hogy szolgálni fog a háborúban álló népének. Abban az időben a férfiak katonaként vagy önkéntesként vonultak be. Ő sem akart kevesebb lenni, mint a férfiak, meg volt győződve arról, hogy a közjónak szolgál ezzel, és hogy nem maradhat közömbös a történelmi eseményekkel szemben.

Edith Stein édesanyja, egy szigorú zsidó özvegyasszony, aki a családi vállalkozást vezette, ellenezte az ötletet, hogy ápolónőnek álljon, de ő akkor is elment. Az anya világosan megmondta, hogy az ő beleegyezése nélkül nem mehet, erre Edith azt válaszolta, hogy anélkül is megteszi. Néhány hónap múlva, miközben indulása előtt a bőröndjét csomagolta, az édesanya, aki a családi vitájuk óta aggodó és hallgatag volt, segített neki az előkészületekben.

Még egy görög tanára is megpróbálta visszatartani őt, mondván, hogy mivel nincs édesapja (Edith apja meghalt, amikor még kislány volt), ő morális kötelességének érzi, hogy apja helyett apja legyen. Arra figyelmeztette, hogy a katonai kórházakban az ápolónőknek nincs nagy megbecsülése, de Edith ezzel sem törődött és elment.

Így ír az eseményekről: “A tífuszosok pavilonjába osztottak be… Két héttel azután, hogy oda kerültem, voltam először éjszakás… A kis lengyel lány engem keresett tele félelemmel, mert egy haldoklót kellett ellátnia. Rögtön értesítettem az ügyeletes orvost és addig beinjekcióztam. Akkor láttam életemben először meghalni valakit”.

Feladata a tífuszos betegek részlegén fekvő páciensek ellátása volt, és a műtőben is asszisztált, ahol sok férfit látott meghalni fiatalon. Amikor 1916-ban bezárt a katonai kórház, követte Freiburgba mesterét, Edmund Husserl filozófust, és itt védte meg az empátiáról szóló doktori disszertációját.

Ami ezután következett, az már ismert. A zsidó származású filozófusnő megismerkedett a kereszténységgel, megkeresztelkedett és belépett a kölni karmelita kolostorba (szerzetesi neve Keresztes Terézia Benedikta). Terjedelmes filozófiai életművet hagyott maga után. A nácizmus sötét időszakában Auschwitzba vitték, ahol 1942-ben megölték. Európa egyik társvédőszentjének augusztus 9-én van a liturgikus ünnepe. II. Szent János Pál avatta szentté 1998-ban.

Forrás: Aleteia

Fordította: Galgóczy Edit