A legtöbb ember empátiára szomjas, és nem szimpátiára
„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért. (Jn 15,12-13)
Az empátia az, amikor beleélem magam a másik helyzetébe, egészen közel megyek hozzá, megérintem őt és nem távolról nézem. Ezzel már elkezdem „életemet adni érte” – hiszen önmagamat adom.
A szimpátia inkább távolról kedveli a másikat…
A legtöbb ember empátiára szomjas, és nem szimpátiára.
Jézus az empátiát gyakorolta, de nem „a szakma kedvéért”, hanem a Szentlélek erejével és erejében. Ezt a Lelket küldi nekünk is, hogy Általa Bennünk és Velünk legyen – s így az Ő mintájára gyakorolgassuk az Ő parancsát: „Szeressétek egymást!”
Jézus végrendelkezik! Az Istenember végakarata, végrendelete messze nem izgat úgy bennünket, mint elhunyt szeretteink végrendelete. Ebből is látszik, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Ha szeretnénk, minden erőnkkel azon lennénk, hogy végrendelete megvalósuljon: „Szeressétek egymást!” Ezzel meg is van az újabb kihívás, és feladat!
Mennyire megyek közel hozzá azokhoz, akik nem szimpatikusak nekem? Távolról nem érthetem őket… A karantén „vége” sem engedi még, Jézus viszont ezt kéri!
Hallgathatok végre a szívemre… Hosszú csendben segít nekem abban, hogy kivel szemben mi a helyes…
Áldott Napot!
Sajgó Balázs atya
a Gyulafehérvári Caritas lelkiigazgatója