Dunai Tamás színész halálára
Február 22-én, délután, elhunyt Dunai Tamás Jászai-díjas, érdemes és kiváló művész. Júliusban ünnepelte volna 74. születésnapját. A kiváló színművész sok-sok nevezetes színpadi alakítással, filmszereppel ajándékozta meg a közönséget. Nemcsak egy jelentős művészt vesztettünk el – olyan embertől búcsúzunk, aki nem egy interjúban hitéről is nyíltan vallott.
Dunai Tamás a szegedi egyetem bölcsészkarának hallgatója volt, amikor az egyetemi színpad akkori vezetője, Paál István fölfigyelt a tehetségére. Az amatőr társulat tagja lett, majd Mensáros László és Vámos László tanácsát megfogadva jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. Tanulmányai befejezése után közel negyed évszázadig a Madách Színház társulatának tagja volt, majd szabadúszó lett.
Nem életrajzot írunk; pályájának főbb állomásai, fontosabb színházi és filmes szerepei az interneten föllelhetők. Mikor halálának híre elért hozzánk, eszünkbe jutott Prohászka Ottokár püspök egyik hamvazószerdai elmélkedése. Dunai Tamás nagyböjt kezdetén, hamvazószerdán hunyt el. Azon a napon, amikor a pap hamuval keresztet rajzolva homlokunkra arra emlékeztet, hogy porból vagyunk és porrá leszünk. Székesfehérvár néhai püspöke írta:
„A hamu halálunkat hirdeti, hirdeti életünk elhervadását, érzékiségünk s testiségünk elporladását /…./. A halál is életről beszél, életről, amelyet éltünk s melyet élni fogunk. Nagy kegyelem az életre a halál átérzett jelenlétében visszapillantani. Ha az élet jó volt, akkor a halál olyan szép, mint az alkony, telve az erdők s mezők illatával s a munkás ember fáradt, de bízó szemefényével.”
Dunai Tamás egyik, közel három éve megjelent interjújában arról beszélt, hogy a vallás „velejárója életemnek”. Egy tévés beszélgetés során azt mondta, az ő hitének alapja Jézus istensége, aki arra ösztökéli őt, hogy kövesse, menjen vele. S mosolyogva hozzátette: amikor az ember el akarja érni az indulóban lévő buszt, először imádkozik, aztán futni kezd. Munkáját is így értelmezte: Istenre hagyatkozva mindent meg kell tennie, amire Istentől kapott képességeiből, tehetségéből telik.
Nem oly rég történt. Az egyik kiadó „Teremts bennünk csendet!” címmel imádságokat tartalmazó CD-t jelentetett meg jeles művészek közreműködésével. A közreműködök egyike Dunai Tamás volt. Nemcsak az Úr imádságát (Mi Atyánk…) tolmácsolta egyszerű-szikár előadásban, hanem – más ima mellett – Joseph Ratzinger (XVI. Benedek pápa) húsvéti imádságát is.
„Hadd legyünk igazi húsvéti emberek…”
– halljuk ebben a szép imában, melyet az a művész közvetít nekünk, aki reményeink szerint, Szent Pál apostol szavait idézve, már nem tükör által homályosan, hanem színről-színre lát.
