David 2005-ben vett részt az Ifjúsági Világtalálkozón, hogy bulizzon egyet … Ma pedig pap!

Ha néhányan még mindig kételkednek, hogy miért fontosak az Ifjúsági Világtalálkozók az életben, ismerjék meg David Cueto történetét. Ez a spanyol pap a kölni világtalálkozón tért meg XVI. Benedek pápasága idején.

David Cueto pap, jelenleg a Covadonga-i Szűz Mária Bazilika kanonoka Asztúria tartományban. Most, hogy gyorsan közeledik a lisszaboni Ifjúsági Világtalálkozó időpontja, tanúságot tett hivatásáról, ami a XVI. Benedek pápa idején 2005.augusztus 16 és 21. között rendezett kölni ifjúsági világtalálkozóhoz kötődik. Az ottani szentgyónás során érezte meg, hogy Isten valóban létezik és ez felforgatta életét.

Bár David katolikus családban nőtt fel, hamar felhagyott a hittel és gyakorlásával, még azt is elmondta, hogy akarata ellenére bérmálták meg. És az Ifjúsági Világtalálkozó? Soha nem hallott róla korábban, de bátyja, aki regisztrált rá, azzal beszélte rá, hogy ez egy olyan projekt, ahová a világ minden tájáról érkeznek fiatalok és jól szórakoznak. „Akkoriban, noha nem is voltam ennek tudatában, sok kérdésre kerestem választ. De amikor úgy döntöttem, hogy részt veszek az Ifjúsági Világtalálkozón, ezt nem a hitbéli kérdések miatt, hanem szórakozásból tettem, mert a bátyám a találkozónak csak az ünnepies és a szórakoztató oldalát írta le nekem. Mivel nagyon szeretek utazni, úgy gondoltam, hogy ez egy egyedülálló lehetőség lesz”, magyarázta az asztúriai egyházmegye honlapján megjelent interjúban.

Hangosan éljenezni a püspököknek, ez komoly?

„Tényleg semmit nem tudtam ezekről az Ifjúsági Világnapokról. Eljöttünk Asztúriából, jó volt, nagyon vicces, jó és nagylelkű emberekkel találkoztam. Mindenki törődött mindenkivel. Nem éreztem magam kirekesztve és ez sokat jelentett nekem”,

emlékezett vissza. David Cueto ezután nevetve mesélt zavarba ejtő jelenetekről.

„Egyszer Németországban nagyon ünnepi volt a hangulat, több millió fiatal gyűlt össze, de mégis nagy nyugalom uralkodott. Ezután találkoztunk a püspökeik köré gyűlt összes spanyol fiatallal, erre mindig emlékezni fogok, mert történt valami, ami felkeltette a figyelmemet. Nagy volt az izgatottság, a kiáltozás, zászlók lobogtak, azt képzeltem, hogy koncertre megyünk, de egyáltalán nem így történt, a tömeg éljenzett és üdvözölte az érkező püspököket, akik rengetegen voltak. Azt gondoltam magamban, hogy ennek semmi értelme nincs. Hangosan éljenezni a püspököknek, de komolyan? Ott ültünk a földön, és a terem hátsó részében más papokat láttunk. A bátyám ekkor elmagyarázta, hogy azért vannak ott, hogy meghallgassák a gyónókat, és akkor késztetést éreztem, hogy én odamenjek. Itt tapasztaltam meg a változást, a megtérést és azt a bizonyosságot, hogy Isten létezik.”

David elmondta, hogy noha magában hordozott sebei, sérülései még nem gyógyultak be, mégis biztos volt benne, hogy Isten létezik:

„Nem tudtam szabadulni tőle, mert láttam, megmutatta magát nekem.”

Az Ifjúsági Világtalálkozó után

Spanyolországba visszatérve, David beszélt barátaival és bevallotta: „Nem tudom, hogy mit mondjak nektek, csak annyit tudok, hogy Isten létezik, és ezt nem tagadhatom. Most, e köré kell felépítenem életem és gondolkodásom, mert eljött hozzám, itt van, és úgy tűnik, nem fog elmenni.” Majd felkeresett egy oviendói plébániát, mert azt gondolta, hogy ez a pillanat, ez az eufória el fog múlni. De ez nem egy egyszerű eufória, hanem egy új élet kezdete volt. „Ha valami mögött igazság van, az megmarad», mondja. Találkozott papokkal, hogy jobban képezze magát, mert nagyon keveset tudott a vallásról, és élvezte a sok beszélgetést, akárcsak a plébániai életet, amit szintén felfedezett, és felismerte, hogy egy kereszténynek közösségben kell élnie. Lenyűgözte az egyház élete és el akart mélyülni abban, mert „minél többet tudunk valamiről, annál jobban megszeretjük”, ahogyan a szentek is mondják.

Hit nélkül is el lehet menni az Ifjúsági Világtalálkozóra!

Szép és meghatározó élményei, tapasztalatai alapján David atya, akit 2017. június 4-én szenteltek pappá az oviedói katedrálisban, ma elsőként motiválja a fiatalokat arra, hogy jelentkezzenek az Ifjúsági Világtalálkozóra. «Noha sok erőfeszítéssel, fáradsággal járnak ezek a világtalálkozók, mégis az élet minden területéről érkeznek ide és az Úr mindig itt van és mindenkire vár.» Ezek a megtérésnek, a hit megerősítésének, az egyetemes egyház felfedezésének pillanatai, s ezért számára „fontos egyházi tapasztalatok, amelyeket át kell élni és ki kell használni”, hívőknek és nem hívőknek egyaránt.

A hittől távol álló fiatalokról szólva David atya így folytatta, „semmit sem veszítenek, és sokat nyerhetnek. Még ha nem is hívők, egy kicsit megérthetik az egyház életét, láthatják, hogy tele van jó emberekkel és felfedezhetnek egy fiatal egyházat. Senki sem ítél el titeket, és kérdéseket sem tesznek fel, hogy mennyire hisztek. És nagyon szórakoztató élmény is.”

David atya a már lehorgonyzott fiatal katolikusok számára is üzen. „Ez egy jó alkalom arra, hogy megerősítsétek egyházhoz való tartozásotokat, a pápával való közösséget és hogy megismerjetek sok egyházi mozgalmat. Ez egy nagyon erős pillanat, amely segíthet megerősíteni az egyházzal és a hittel kapcsolatos tapasztalatokat. Igazán, semmilyen okot nem látok, hogy ne menjetek el.” Quod erat demonstrandum.

Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia