Bevezető rész: Messiási ellenőrző pont Máté evangéliuma szerint

Korszak: Messiási ellenőrző pont

Elmélkedés

Most elérkeztünk az újabb messiási mérföldkőhöz. János és Márk evangéliuma után Máté evangéliumával folytatjuk utunkat. Hosszú időt töltöttünk a prófétákkal, és talán sokak számára ez volt az első igazán mély találkozás az ószövetségi prófétai könyvekkel. Néha nem volt könnyű követni őket. Előfordulhatott, hogy szükségünk volt arra, hogy a Biblia ott legyen előttünk, megállítsuk a felvételt, visszalapozzunk, és ne csak halljuk, hanem lássuk is Isten igéjét.

Ez azonban nem baj. A Biblia egyszeri végigolvasása nem a tanulmányozás vége, hanem a kezdete. Első alkalommal megismerjük a nagy történetet, később pedig egyre jobban eligazodunk benne. Talán nem lesz könnyebb megélni mindazt, amit Isten kér tőlünk, de egyre világosabban megértjük, hol tartunk, honnan jövünk, és merre vezet bennünket az Úr.

Máté evangéliuma ebben különleges segítséget ad. A négy evangélium közül talán ez támaszkodik a legközvetlenebbül az Ószövetség ismeretére. Máté zsidó hallgatóságnak ír, ezért olyan szavakat, képeket, fordulatokat és utalásokat használ, amelyeket az első olvasói azonnal felismertek. Nekünk azonban sokszor szükségünk van arra, hogy megálljunk, és feltegyük a kérdést: mire utal itt az evangélista? Hol találkoztunk már ezzel az Ószövetségben? Milyen ígéret, prófécia teljesedik most be Jézusban?

Máté evangéliuma a nemzetségtáblával kezdődik. Sokan talán korábban egyszerűen átfutottak ezen a névsoron, vagy azt gondolták: ezek csak nevek, nem tudom, kik ezek az emberek, és miért fontosak. Most azonban, ennyi hónap bibliaolvasás után, sok név ismerősen csenghet. Ismerjük Ábrahám történetét, Dávid királyságát, Salamon alakját, az ország kettészakadását és a babiloni fogság jelentőségét. A nemzetségtábla ezért többé nem száraz felsorolás, hanem az egész üdvtörténet tömör összefoglalása.

A bibliai nemzetségtábla héber kifejezéssel tôledôt, vagyis a nemzedékek története. Máté ezzel jelzi, hogy valami új kezdődik, ami mégsem előzmények nélküli. Jézus története beteljesíti mindazt, amit Isten addig tett és megígért.

A nemzetségtáblában három asszony neve is megjelenik: Támáré, Ráchábé, Ruté és Uriás felesége is említésre kerül. Történetük sok tekintetben rendkívüli, sebzett vagy botrányos. Máté ezzel arra készít fel bennünket, hogy Isten üdvözítő terve nem steril és hibátlan emberi történeteken keresztül bontakozik ki. Isten valódi emberek valóságos életében cselekszik. Képes a bűn, a gyengeség, a megtörtség és a váratlan fordulatok között is véghezvinni tervét. Így készít elő bennünket arra a még nagyobb csodára, hogy egy szűz fogan, és fiút szül.

A nemzetségtábla háromszor tizennégy nemzedékre tagolódik: Ábrahámtól Dávidig, Dávidtól a babiloni fogságig, majd a fogságtól Krisztusig. A tizennégy kétszer hét. A hetes szám a szövetség, a teljesség és a beteljesedés száma. Hat hétszakasz után megjelenik Jézus, és vele elkezdődik a hetedik hét, a beteljesedés teljessége. Mindaz, amit hónapokon keresztül olvastunk otthon, az autóban, séta közben vagy utazás alatt, most Jézus Krisztusban célba ér.

Máté mindenekelőtt azt akarja megmutatni, hogy Jézus Dávid fia és Ábrahám fia.

Azt, hogy Jézus Dávid fia, Máté azzal is kifejezi, hogy háromszor 14 nemzedékre osztja a családfát. Már látom a gondolatodban megjelenő kérdőjeleket, hogy ez most hogy jön ide?! Miért pont tizennégyre? Azért, mert a héber ábécében a betűk egyben számok is. Olyan, mintha a magyar ábécében az a betű lenne az egyes, az á a kettes szám, a bé hármas, a cé a négyes, stb. Dávid neve központozás nélkül, tehát ha csak a mássalhangzókat nézzük, három betűből áll: dalet, vav, dalet. Magyarul dé, vé, dé. A Siralmak könyvéből már ismerjük a héber ábécét. Ott látjuk, hogy a dalet a 4. helyen van, tehát a négyesnek felel meg, a vav pedig a 6. a sorban. És ha összeadjuk e betűket, akkor 4+6+4=14-et kapunk. Ez Dávid betűinek összessége. És mivel Máté azt szeretné hangsúlyozni, hogy Jézus a megígért Dávid házából származó Messiás, ezért írja le háromszor 14 nemzedékben Jézus családfáját. Ez azért klassz, nem? Nekem nagyon tetszik!

Szóval Jézus a megígért király, és benne teljesedik be az Ábrahámnak adott ígéret, hogy általa áldást nyer a föld minden nemzetsége. Ezért a nemzetségtáblát ne ugorjuk át! Nézzük benne az egész történetet, és ismerjük fel Isten hűségét! Ahogyan Szent Ágostonnak tulajdonítják a mondást: az Újszövetség rejtve van az Ószövetségben, az Ószövetség pedig feltárul az Újszövetségben.

Ez az összefüggés már Keresztelő János megjelenésekor nyilvánvalóvá válik. Máté nem véletlenül írja le, hogy hogyan öltözött János, és mit evett. Ezek nem fölösleges részletek. János Illés próféta alakját idézi fel. Ott jelenik meg a Jordánnál, ahol az Ószövetségben utoljára láttuk Illést, mielőtt az Úr magához ragadta tüzes szekéren. Az evangélista ezzel azt üzeni: elérkezett az ígéretek beteljesedésének ideje, és megjelent az, aki előkészíti az Úr útját.

Jézus ezután elmegy a Jordánhoz és megkeresztelkedik. Keresztelő János tiltakozik, hiszen neki volna szüksége arra, hogy Jézus megkeresztelje. Jézus azonban azt mondja, hogy ennek meg kell történnie, mert így teljesítenek be minden igazságot. Ez azt jelenti, hogy Jézus belép Izrael egész történetébe, magára veszi népe küldetését, és beteljesíti mindazt, amiben Izrael hűtlennek bizonyult.

A keresztség után Jézus negyven napra a pusztába megy, és háromszor megkísérti a sátán. Ez ismét az Ószövetségre utal. Izrael négyszáz év szolgaság után átkelt a Vörös-tengeren, majd negyven évig vándorolt a pusztában. Ott többször próbára tette Istent, és elbukott. Jézus kijött a keresztség vizéből, negyven napot tölt a pusztában, a sátán megkísérti, de ő hűséges marad. Ő az engedelmes Fiú. Ahol Izrael elbukott, Jézus győz. Nemcsak beteljesíti a történetet, hanem megmutatja, hogyan kell Isten gyermekeként élni.

Ezért Máté evangéliumát nem szabad felületesen hallgatni. Újra és újra meg kell kérdeznünk: miért éppen itt történik ez? Miért használja Máté ezt a kifejezést? Miért pontosan ezekkel a kísértésekkel szembesül Jézus? Milyen ószövetségi eseményt idéz fel az evangélista? Ezek a kérdések segítenek abban, hogy a jól ismert történeteket is új füllel halljuk és új szemmel olvassuk.

Máté evangéliumának egyik központi része az ötödik fejezettől a hetedikig tartó hegyi beszéd. Sokan ezt Jézus tanításának legsűrűbb, legátfogóbb összefoglalásaként tartják számon. Jézus felmegy a hegyre, ahogyan Mózes felment a Sínai-hegyre, hogy átvegye a törvényt. Jézus azonban nem egyszerűen megismétli a régi törvényt. Királyként kihirdeti Isten országának új törvényét.

Sokan azt gondolják, hogy az Újszövetség könnyebb, mint az Ószövetség. A hegyi beszéd azonban éppen az ellenkezőjét mutatja. Isten törvénye többé nem pusztán külső előírás. A szív mélyéig hatol. Nem elég elkerülni a házasságtörés külső tettét: a vágyainkat és a tekintetünket is át kell adnunk Istennek. Nem elég tartózkodni a gyilkosságtól: a haragot, a gyűlöletet és a megvetést is ki kell irtanunk a szívünkből. Ez emberi erőből lehetetlen. Csak a Szentlélek erejével és a Jézussal való bensőséges kapcsolatban válik megélhetővé.

A hegyi beszéd végén Jézus különbséget tesz azok között, akik csupán hallgatják szavait, és azok között, akik meg is teszik azokat. Aki hallja és meg is teszi Jézus szavait, az sziklára építi a házát. Aki hallja, de nem teszi meg, az homokra épít. Ezért nem elég ismerni Jézus tanítását, lelkesedni érte vagy idézni belőle. Az életünket kell ráépítenünk.

A hegyi beszéd hatodik fejezetében Jézus három alapvető lelki gyakorlatról beszél: az alamizsnáról, az imádságról és a böjtről. Ezeket néha egyszerű vallásos kötelességeknek tekintjük, valójában azonban lelki fegyverek. A Teremtés könyvének 3. fejezetében, a bűnbeesés történetében láttuk, hogy az ember a szem kívánságával, a test kívánságával és az élet kevélységével szembesül. Az alamizsna segít megszabadulni attól, amihez a szemünk és a birtoklási vágyunk ragaszkodik. A böjt fegyelmezi a test kívánságait. Az imádság pedig megtöri a kevélységet, mert alázatosan elismerjük: szükségünk van Istenre.

Ezek nem díszítőelemei a keresztény életnek. Nem pusztán jámbor szokások, amelyeket akkor végzünk, amikor kedvünk van hozzájuk. Isten azért adta őket, hogy harcolni tudjunk bukott természetünk ellen, felvegyük keresztünket, és hűségesen kövessük Krisztust.

Máté evangéliuma azt is világossá teszi, hogy Jézus nem csupán lelki értelemben vett, láthatatlan országot alapít. Isten országa valóságos renddel, szolgálatokkal és vezetői felelősséggel rendelkezik. Ez különösen a tizenhatodik fejezetben válik nyilvánvalóvá.

Jézus megkérdezi tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Különböző válaszokat kap: Keresztelő Jánosnak, Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. Ezután személyesen kérdezi meg őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Péter válaszol: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”

Jézus erre kijelenti, hogy ezt nem test és vér nyilatkoztatta ki Péternek, hanem a Mennyei Atya. Majd nevet és küldetést ad neki: „Te Péter vagy, és erre a sziklára építem Egyházamat.” Átadja neki a mennyek országa kulcsait, valamint az oldás és kötés hatalmát.

A kulcsok képe az Ószövetség királyságára utal. A király mellett szolgált egy főudvarmester, vagy más szóval felügyelő, aki a királyi ház kormányzásáért felelt, és akinek hatalmát a kulcs jelképezte. Ezt láttuk Eljakim esetében Izajás próféta 22. fejezetében. Jézus, a Dávid házából származó örök király, Pétert teszi meg országa főudvarmesterévé. Ezzel nem csupán megalapítja Egyházát, majd magára hagyja, hanem látható vezetést ad neki. Ez a péteri szolgálat az Egyházban Péter utódaiban, a római püspökökben folytatódik. A pápa egyik sajátos küldetése, hogy őrizze az Egyház egységét és az apostoli hit tisztaságát, és Péter szolgálatát betöltve gondoskodjék arról, hogy az Egyház hűségesen őrizze és továbbadja Krisztus ránk bízott üdvözítő ajándékait, mindenekelőtt az Eucharisztiát.

A történelemben voltak gyenge és méltatlan egyházi vezetők, a hit mégsem változott meg. Ez nem emberi ügyesség eredménye, hanem a Szentlélek munkája. Az Egyház nem valami ködös, meghatározhatatlan eszme, hanem látható közösség. Vannak benne szolgálatok, feladatok és felelősségi körök. Az ország jelen van, felismerhető, szolgálja az embereket, és Isten üdvözítő munkájának eszköze.

A papi szolgálat is ebbe a misztériumba illeszkedik. Jézus az egyetlen főpap, mégis embereket választ ki arra, hogy részesedjenek szolgálatában, közvetítsék kegyelmét, hirdessék igéjét, és kiszolgáltassák a szentségeket. Isten törékeny emberi eszközökön keresztül cselekszik, és ez egyszerre meghökkentő és gyönyörű ajándék.

Máté evangéliumának olvasásakor fontos, hogy ne kívülálló érdeklődőként, hanem tanítványként hallgassuk Jézust. Az evangéliumokban újra és újra azt olvassuk, hogy az emberek követték Jézust. Az Apostolok Cselekedeteiben ez a kép tovább mélyül: a feltámadt Krisztus nemcsak előttünk jár, hanem bennünk él, és velünk jár. Tanítványként egyszerre követjük őt és járunk vele.

Ez azt jelenti, hogy nem pusztán információkat gyűjtünk Jézusról. Azért figyeljük, hogy hogyan beszél, hogyan szeret, hogyan dönt és hogyan cselekszik, hogy mi is hozzá hasonlóan éljünk. Meg akarjuk ismerni a hangját, és engedni akarjuk, hogy átformálja gondolkodásunkat, beszédünket, kapcsolatainkat és döntéseinket.

Máté evangéliumának egyes fejezeteire különösen is érdemes lesz majd odafigyelnünk. A tizenkilencedik fejezetben Jézus erőteljes tanítást ad a házasságról. A huszonnegyedik fejezetben egy korszak végéről és egy új korszak kezdetéről beszél: az új szövetség eljöveteléről, valamint arról, hogyan kell éberen élnünk az idők végének fényében.

Az evangélium végén pedig elérkezünk a nagy missziós parancshoz. A feltámadt Jézus kijelenti: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Ezért már az első fejezettől kezdve figyelmesen kell hallgatnunk. Az evangélium végén Jézus nemcsak azt mondja majd, hogy örüljünk annak, amit megtanultunk. Azt mondja: „Menjetek és adjátok tovább! Tanítsatok meg másokat is arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!”

Egészen más úgy beülni egy tanórára, hogy csupán hallgatók vagyunk, mint úgy készülni, hogy nekünk kell majd továbbadnunk az anyagot. Hallgatóként talán kényelmesen hátradőlünk. Tanítóként azonban tudjuk, hogy felelősségünk van: értenünk kell, figyelnünk kell, és fel kell készülnünk arra, hogy vezetni és szolgálni tudjunk másokat. Máté evangéliumát ezért úgy hallgassuk, hogy nemcsak befogadni akarjuk, hanem egyszer tovább is akarjuk adni.

Máté evangéliuma volt az egyik első bibliai könyv, amelyet sokan önállóan kezdtek el olvasni. Már az első találkozáskor feltűnhet a tanítványság sürgető hívása: kövess engem; az aratnivaló sok, de a munkás kevés; tagadd meg magad; vedd fel keresztedet, és járj a nyomomban! Ezek nem távoli, történelmi felszólítások. Nekünk szólnak itt és most.

A múlt valóságos, és nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük Jézust. De az evangélium jelen idejű valóság is. Krisztus ma hív bennünket, ma jár velünk, és ma bízza ránk küldetését. Azért követjük őt, hogy egyre inkább hozzá tartozzunk, majd az ő erejével másokat is hozzá vezessünk.

Mindaz, amit Máté evangéliumában hallani fogunk Jézus életéről, tanításáról, beszédéről és gondolkodásáról, az valójában éppen az, amit a világ keres. Az emberek gyakran nem tudják megnevezni, mire vágynak, de igazságot, irgalmat, célt, hűséget, békét és valódi életet keresnek. Mindezt Krisztusban találhatják meg.

Egy régi mondás így szól: „Ha nem te, akkor ki? Ha nem most, akkor mikor?” Most mi vagyunk a pályán. A stafétabot a mi kezünkben van. Ez a mi szakaszunk, és elérkezett az idő, hogy fussunk.

A feladat azonban nagyobb nálunk. Nem véletlenül nevezzük nagy missziós parancsnak. Saját erőnkből képtelenek lennénk teljesíteni. Szükségünk van Isten kegyelmére, a Szentlélek erejére és egymás imádságára.

Isten igéje ma is eléri az embereket a legváratlanabb helyeken: otthon, munkába menet, egy autóban, séta közben vagy egy nehéz nap közepén. Soha nem tudhatjuk, hogy az ember, akivel találkozunk, talán néhány perccel korábban hallgatta a Szentírást, és Isten éppen most formálja a szívét. Ezért legyünk hűségesek a saját feladatunkhoz, és bízzuk az eredményt az Úrra.

Ahogy elkezdjük Máté evangéliumát, imádkozzunk azért, hogy ne csupán jól ismert történeteket halljunk. Ismerjük fel bennük Isten egész üdvözítő tervének beteljesedését. Lássuk meg Jézusban a megígért királyt, az engedelmes Fiút, az új Mózest, az Egyház alapítóját és azt az Urat, aki ma is hív bennünket: kövess engem!

Figyelmesen hallgassunk, nyitott szívvel olvassunk, és készüljünk arra, hogy amit kapunk, azt másokkal is megosszuk!

Imádkozzunk egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek benneteket, ti is imádkozzatok értem!

Imádkozz a Zarándok.ma szerkesztőségéért, és ha teheted, anyagilag is támogasd a missziót! Hogy ezt hogyan teheted, azt a zarandok.ma/tamogatas oldalon találod. Előre is köszönjük segítségedet.