web2 ordination nyc st patricks 2018 jeffrey bruno aleteia 070 1 Medium

Azonos nemű párok – mi az áldás? Egy domonkos teológiaprofesszor véleménye

December 18-án a Hittani Dikasztérium közzétett egy dokumentumot, amely engedélyezi “a rendhagyó helyzetben élő, illetve az azonos nemű párok megáldását”. Hogyan érthető ez a szándék? Mit jelent az áldás?

December 18-án, hétfőn Ferenc pápa jóváhagyta a Hittani Dikasztérium dokumentumát, amely kimondja, hogy “bizonyos feltételek mellett meg lehet áldani a rendhagyó helyzetben élő, illetve azonos nemű párokat”. Ennek az áldásnak semmi köze a házasság szentségéhez. A Szentatya “szilárdan kiáll az Egyház házassággal kapcsolatos hagyományos tanítása mellett, nem engedélyez semmiféle liturgikus rítust vagy egy liturgikus rítushoz hasonló áldást, amely zavart kelthet”.

A Vatikán így megnyitja az utat “a rendhagyó helyzetben élő és az azonos nemű párok” megáldása előtt, ezzel azonban felvet egy döntő fontosságú kérdést: mit jelent az áldás? “Megáldani azt jelenti, hogy jót mondani – emeli ki az Aleteia-nak Thomas Michelet domonkos szerzetes, a római Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem (Angelicum) teológiai karának professzora. – Itt az a kérdés, hogy kiről vagy miről mondunk jót.” Egy szabálytalan, rendellenes helyzetről ugyan nem tudunk jót mondani, de az esetleg benne rejlő jóért akkor is megáldhatjuk.

Meg kell szüntetni a párok megáldása körüli kétértelműséget

A szövegben kétértelműség uralkodik a “pár” kifejezés körül, ugyanis az áldások lelkipásztori jelentéséről szóló Fiducia supplicans nyilatkozat a párt egységként említi, egységnek veszi, nem pedig párt alkotó személyeknek, egyéneknek. “Ez az első nehézség – mondja a dominikánus professzor. – Semmiféleképpen nem szabad azt gondolnunk, hogy az Egyház így egyfajta ’házasságocskát’ szenteli meg, ami rendkívüli zavart okozna. Itt a konkrét élethelyzetek elmélyítését látjuk, amelyek szabálytalanok, és azok is maradnak. Fennáll az a veszély, hogy a végén már azt gondoljuk, hogy bármi meg van engedve, feltéve, hogy az emberek szeretik egymást. Néha ez a szemléletmód a kissé engedékeny, önmaguknak tetszelgő vagy nem komolyan képzett papok szavaiban is felfedezhető, akik úgy vélik, hogy ők egyszerűen csak a szerelmet áldják meg”. A deklaráció szövege azonban arra szólít fel, hogy szilárdan tartsuk be a házasság és az egyesülés más formái közötti különbséget. Amikor azonban valaki Isten segítségéért könyörögve az Egyházhoz fordul – és éppen ezt jelenti a cím, a Fiducia supplicans, Bizalomért esedezők –, akkor az Egyház nem zárhatja be ajtaját.

Ettől kezdve a kérdés tehát az, hogy mit áld meg az Egyház ennek a nyilatkozatnak a keretében. Fr. Thomas Michelet így folytatja: “A szöveg sajnos nem nagyon világos ebben a kérdésben. Helytálló módon pontosítja, hogy mi az áldás: nemcsak az egészségeseket áldjuk meg, hanem azokat is, akik távol vannak Istentől, ámde anélkül, hogy megáldanánk azt a rosszat, ami eltávolítja őket Istentől. Azért áldjuk meg őket, hogy ki tudjanak keveredni belőle. Nemcsak az igazakat áldjuk meg, hanem a bűnösöket is. De egy rossz helyzetet nem lehet megáldani, mert a rosszat nem lehet megáldani.” Csak sajnálkozni tudunk azon, hogy a nyilatkozat olyan kétértelműségeket rejt, amelyek azzal a kockázattal járnak, hogy nagy zavart okoznak a hívek körében.

A domonkos fráter így fogalmazott:

“A szövegből hiányzik a pontosság. Amit mond, az mind helyénvaló, a probléma abból adódik, amit nem mond. Van persze igazság abban, amit mond: igaz, hogy a bűnösöket meg lehet áldani, de a ‘megtérés’ szó nem szerepel sehol, és ez sajnálatos. Persze, az Egyház nem az igazakért van, hanem a bűnösökért, ámde azért van, hogy a bűnösök is igazakká legyenek, különben csak egy csoport bűnös marad és kész. Nem elég csak azt mondogatni, hogy az Egyház a betegeknek van: egy olyan kórház, amelyben a betegeket nem ápolják, az nem kórház, hanem egy elfekvő.”

Thomas Michelet fráter szerint ezt az áldást úgy kell felfogni, mint lelkipásztori nyitást az egyház részéről, amely lelki kísérőként odaáll azok mellé az emberek mellé, akik eltávolodtak tőle. “Amikor Krisztus megáldja az elveszett bárányt, nem azért áldja meg, mert elveszett, hanem mert bárány, hogy csatlakozhasson a többiekhez. Isten nem azt mondja nekünk, hogy ’úgy szeretlek, ahogy vagy, és főleg ne változzál meg’, hanem szüntelenül arra hív, hogy térjünk vissza hozzá.” Az így olvasott szöveg bizony hiányos marad, és nem szabad, hogy mindazok, akik ilyen szabálytalan helyzetben élnek, azt gondolhassák, hogy az Egyház rendezi a helyzetüket ezzel az áldással. Ez nem egy keresztény bejegyzett élettársi kapcsolat, még ha egyesek annak is gondolják.

Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Aleteia

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 Comments

  1. INRI,
    igen Atyám, kedves Sebi Páter igazad van. Ennél az ügy sokkal egyszerübb. Efféle okoskodásokra, csakis, jajjaj.

    Áladást csakis jóra, követendöre, 10 parancsolat szerinti buzdításra lehet adni. Isten neve nem játék és az áldásnak nagy ereje van.

    A Magyar katolikus Püspöki Kar- jobban megfogalmazta ezt még nálam is. Köszönöm nektek magyar atyák!
    Anyországiak és jelenleg szorványban élök is. Remek keresztény katolikus emberek vagytok és hozzá még jó papok is!

    Ezt irjátok. éljen!!!:
    A Hittani Dikasztérium Fiducia supplicans kezdetű, az áldások lelkipásztori természetéről 2023. december 18-án kiadott nyilatkozata nem változtatja meg a Katolikus Egyház kezdettől vallott hitét és tanítását a házasságról és a nemi erkölcsről. Hazánk lelkipásztori helyzetét mérlegelve a Püspöki Konferencia útmutatásként fogalmazza meg a lelkipásztorok számára, hogy nemi identitásától és szexuális orientációjától függetlenül egyénenként minden embert megáldhatunk, mindig kerülni kell azonban azt, hogy a pusztán párkapcsolatban együtt élő, az egyházilag nem érvényes házasságban vagy egynemű párkapcsolatban élő párok számára közös áldást adjunk.

    Ugyanakkor minden sajátos élethelyzetben élő testvérünket kísérjük szeretettel és tisztelettel, segítve őket Isten akaratának mélyebb megértésére a Krisztus evangéliuma szerinti élet útján

  2. Példabeszédek 28:9
    “Aki elfordítja fülét a törvénytől,
    annak még az imája is szégyen.”

  3. Példabeszédek 30:12
    “Jaj a nemzedéknek, amely azt hiszi, hogy tiszta,
    jóllebet a szennye nincsen még lemosva.”

  4. Római levél 12:9
    „Szeressetek tettetés nélkül,
    irtózzatok a rossztól,
    ragaszkodjatok a jóhoz.”