Minden este mielőtt lefekszem imádkozom és kérem Istent, hogy bocsássa meg a bűneimet, amiket ellene vagy embertársaim ellen elkövettem, hogy adja meg a lehetőségét annak, hogy valamennyire helyrehozzam, amit másoknak a vétkeimmel okoztam. Négy évvel ezelőtt tértem meg. Akkor, az első életgyónásom alkalmával megkaptam a feloldozását, annak az ideje viszont most jött el, hogy a múltamban elkövetett hibáimról és annak következményeiről beszámoljak és tanúságot tegyek, ezzel másokat segítve és remélem, hogy ahány embernek kárt okoztam legalább annyinak tudok segíteni, nehogy hasonló hibákba essen.
Nekem nehéz gyermekkorom volt, sok szenvedésen mentem keresztül. Így menekültem otthonról és már elég fiatalon összetalálkoztam olyan emberekkel, akikkel volt alkalmam kipróbálni különböző drogokat. Leginkább hallucinogén kábítószereket és azt hiszem ezek is hozzásegítettek ahhoz, hogy nyitottá válljak a spirituális irányzatok iránt, mintha megnyitottak volna bennem valamit, ami aztán lehetővé tette, hogy a gonosz erők könnyebben hatni tudjanak rám. A képzelt világ “más” állapotban lehetővé tette, hogy elhiggyem amit tapasztaltam. Mivel nem volt negatív élményem így nem éreztem, hogy ez veszélyes. Jobbára a természetben megtalálható hallucinogén drogokról van szó, amiről akkor azt gondoltam, “ez nem gáz,” mert hát a „földanya” adta… mégis egyenes út volt egy titkos világ felé mert azt sugallta, hogy többet tudok, érzek, látok mint mások. Úgy éreztem ezáltal beleláttam olyan világokba, amik szabad szemmel nem láthatók.
Anno a buddhizmus volt az első, ami felé húzni kezdtem. Néhány év után ahogy szélesedtek az ismereteim a keleti irányzatokban, beleértve a hinduizmust is, egyre jobban belemerültem a meditációba. Gyakran végeztem más által vezetett meditációt. Itt már voltak olyan tapasztalásaim, amik aggódásra adhattak volna okot, de nem tulajdonítottam nekik nagy jelentőségét. Azt gondoltam, hogy útkereső vagyok. Kerestem az Istent és a megoldásokat, válaszokat, amik kivezetnek a korábban elszenvedett traumáimból. Azonban ahelyett hogy jobban lettem volna, egyre jobban becsavartak ezek a hitrendszerek mert mindenhol falakba ütköztem, a kérdéseim egyre sokasodtak, válaszokat viszont nem kaptam, csak mindig egy újabb kérdéshez vezettek.
A cikk az alábbi felhívás után folytatódik.
Egy alkalommal részt vettem egy 4 napos elvonuláson, remélve, hogy jobban leszek, de lassan kezdtem egyre inkább bezárkózni és elszeparálódni a környezetemtől, bele értve a családomat is. Úgy éreztem mintha felszínre jöttek volna bennem a dolgok, de nem tudok velük mit kezdeni. aztán nem sokkal később volt egy kontrollvizsgálatom az alapbetegségemből (gluténérzékenység) adódóan és ijesztően rosszak voltak az eredményeim.
Akkor egy barátnőm ajánlotta, hogy van egy gyógyító-látó férfi Szlovákiában, aki egyfajta energiakezelést csinál és képes bármilyen súlyos betegségből bárkit kigyógyítani, így elmentem hozzá. Kezdetben a találkozásaink után napokig nem voltam jól fizikailag, ennek ellenére kitartóan mentem. Aztán lassan kezdtem jobban érezni magam. Rendes orvosi kontrollra onnantól kezdve nem mentem, ellenben továbbra is jártam hozzá. Amikor jött valami az életemben, akár testi akár lelki szenvedés, tőle kértem mindig segítséget. Lassan kialakult egy olyan kötődésem az irányába, hogy már mindent tőle tettem függővé. Amikor mentem hozzá 1-2 hétig jól voltam, aztán újra elkezdtem lelkileg legyengülni befordulni és mindenkitől elfordulni. Ez a családomban is nehézségeket okozott.
A párommal megromlott a viszonyunk. Mindent tehernek éreztem már, nem bírtam a nyomást, amit belül éreztem. Aztán a párom talált egy pszichiátert, akit hosszas kérlelései után felkerestem.
A doktornő diagnózisa szerint végkimerülésem, azaz idegösszeomlásom volt. Elkezdtük a terápiát. Heti szinten jártam hozzá és hipnózissal kezelt. Kicsit hasonló ez, mint a meditáció csak közben zajlik köztünk egy kommunikáció. Mivel volt már ebben gyakorlatom ezért jól tudtunk együtt dolgozni. De a terápia mellett ugyanúgy jártam a gyógyítóhoz is.
Aztán az élet úgy hozta, hogy nem tudtunk kimenni Szlovákiába a covid lezárások miatt, és a doktornővel is félbe kellett szakítani emiatt a terápiát. Ekkor megismertem egy nőt, aki bevezetett a reiki világába. Ezek a beavatások újra megerősítettek. Azt éreztem, hogy jól vagyok és képes vagyok másokat segíteni a reikivel. Sok dolgot láttam a kezelések alatt a múltjukból és a jelen állapotukról, amit a hozzám fordulók meg is erősítettek. Azt gondoltam, hogy angyalokkal dolgozok és egy felsőbb energia birtokában vagyok, de idővel újra elkezdtem lelkileg összeroppanni.
Már nem csak a saját nehézségeimet cipeltem, amik egyre jobban kezdtek feljönni bennem, hanem másokét is. Amikor újra járható volt Szlovákiába az út visszatértem a gyógyítóhoz. De ekkor már nagyon nem voltam jól. A doktornőhöz is visszamentem, aki megint csak azt állapította meg, hogy idegösszeomlásom van. Újra kezdtük a terápiát, de ekkor már gyógyszert is írt, amit én nem akartam, de ő szükségesnek tartotta.
A nehézségek és a küzdelmeim miatt sok mindenért a páromat tettem felelőssé, azt éreztem, hogy véget kell vetnem a kapcsolatomnak, felrúgtam az addigi életemet, azt éreztem jobb így. Biztonságot adott a gyógyító és a doktornő, de aztán mindkét helyen, ahonnan a gyógyulást reméltem borzalmas élményben volt részem. Egyik alkalommal amikor a doktornő vitt le a hipnózisba és a légzésemet figyeltem a testem egyre jobban ellazult és itt már nem én irányítok, egy fekete füst elkezdett behúzni a székbe és éreztem, hallottam mint egy benső hangot amint azt sugallta, hogy ha elengedem magam ő is beférkőzik. Borzasztóan megijedtem de nem tudtam szólni a doktornőnek, csak amikor teljesen levitt a mély meditatív állapotba akkor tudtam szólni, mondtam neki hogy van itt valami vagy valaki. Ilyenkor nem tud azonnal kihozni a hipnózisból. Képekben próbáltunk keresni egy biztonságos helyet mert menekültem a fekete „füstalak” elől és egy tenyérnyi követ éreztem biztonságos pontnak amire épphogy rá tudtam állni és ekkor tudott visszahozni a hipnózisból. Soha többet nem engedtem neki, hogy így kezeljen. Még néhány alkalommal elmentem hozzá, de minden beszélgetésünk vitába fulladt. Aztán többet nem szedtem be a gyógyszert sem és írtam neki, hogy többé nem megyek hozzá.
Ettől kezdve a gyógyítóhoz jártam csak, és emellett egyre jobban beleástam magam az okkult dolgokba. Boszorkánysággal és sámánizmussal kezdtem foglalkozni, úgy éreztem ez meg tudja erősíteni az összetört női önképemet. Női alvilági alakokhoz imádkoztam és teljesen “elboszorkányosodtam” külsőleg és belsőleg is. Sovány és leharcolt voltam, tele fájdalommal.
Egy alkalommal amikor mentem a gyógyítóhoz benéztem a nyitott ajtón, amint épp kezelt valakit, és egy pillanatra láttam ahogy egy gusztustalan fekete szörny (mintha egy bölény és egy vérfarkas mutáns lett volna) a fülébe suttog. Borzalmas látvány volt, nagyon felkavart ez az élmény és ezután egyre jobban összetörtem. Pánikrohamaim voltak, úgyhogy felkerestem egy pszichológust, akinél néhány alkalommal jártam.
Ekkor történt, hogy a lányom keresztanyja azt mondta, hogy menjek el egy katolikus paphoz, akit ő ismert, mert szerinte ő tényleg tud segíteni rajtam. Bár nagyon távol állt tőlem a katolikus hit mégis néhány hét után felhívtam az atyát és találkoztunk. Gondoltam egy beszélgetés nem árthat. És már az első találkozásunk alkalmával sokkal jobban lettem. Az elején sűrűn találkoztunk és én kezdtem egyre jobban lenni. Így teltek a hetek, hónapok: beszélgettünk Jézusról, megtanított rózsafüzért imádkozni. Egyre gyakrabban jártam szentmisére és végül elérkezett az életgyónásom, ahol megszabadultam minden korábbi tehertől, és nagy benső gyógyulást éltem meg.
Úgy érzem, Jézus elvágott minden szálat, ami az okkultizmus következtében a démonokhoz kötött. Óriási szabadulás volt ez nekem. Az emberi kapcsolataim, betegségeim, nehézségeim rendeződnek. Meggyógyultam és megerősödtem Krisztusban, megtaláltam a helyem az Ő oldalán a világban.
Ha Ön is megosztaná tanúságtételét, szeretettel fogadjuk a Kapcsolat oldalon keresztül. A közlés jogát fenntartjuk.