Az Ő kegyelme elegendő!

És bárhogyan is hívjon az Úr, Ő mindent meg fog adni, amire csak szükséged van: az Ő kegyelme elegendő ahhoz, hogy válaszolhass a hívására az életedben.

Miből élsz? Mi az a forrás, ahonnan erőt merítesz az élethez? A Lumen Gentium kezdetű zsinati dokumentumban találunk egy mondatot, amely megmutatja nekünk, hogy miből és miért kellene élnünk: az Eucharisztia az egész keresztény élet forrása és csúcspontja (LG 11).

Ez a kijelentés valami egzisztenciális tényre figyelmeztet: nem arra teremtettünk, hogy önmagunkból éljünk. Arra teremtettünk, hogy Istenből éljünk, hogy Vele éljünk. Istentől való mély függésben teremtettünk, egy gyönyörű függőségben. Ez a függés pedig éppen olyan, mint a még meg nem született gyermeknek az édesanyjától való függése.

Az Istentől való függésben teremtettünk. Isten az atyánk, és ezt a kapcsolatot közte és köztünk semmi sem törölheti el vagy semmisítheti meg: ha egyszer Ő Atya, akkor Ő mindig Atya marad. Bármit is teszünk, ez az alapvető függésünk Istentől megmarad, hiszen ő a Teremtő, mi pedig a teremtményei vagyunk. És mivel szeretetből vagyunk szőve, ez a teremtés által létrejött kapcsolat nem lesz soha semmivé, hanem megmarad.

Ez a függés csodálatos. Gondoljunk csak ismét a magzatra, akinek az édesanyja szíve alatt nem kell aggodalmaskodnia. Az édesanyja táplálja, védelmezi, gondoskodik a biztonságáról. Mindent időben megkap, amire csak szüksége van.

És pontosan ugyanilyennek kell lennie az Istennel való kapcsolatunknak is: radikális függőségnek, ami a mi esetünkben alapvető, de szabadon választott. És ahogyan az édesanya gondoskodik a méhében lévő gyermekéről, úgy gondoskodik rólunk Isten kegyelme, amikor a Tőle való függésben élünk.

A szabadon választott függés azt jelenti, hogy komolyan vesszük, hogy Isten által és Istenért teremtettünk. Szeretetből lettünk, azért, hogy Őt szeressük. Az iránta érzett szeretetünk az Ő akaratának elfogadását jelenti: igennel válaszolunk arra, hogy életünk minden pillanatában az Ő akaratának teljesítésére törekszünk, függetlenül attól, hogy ezekben a pillanatokban mennyei boldogságban van-e részünk, avagy a keresztre feszítés kínjaiban osztozunk-e vele.

Nem számít, hogy milyen útra küld minket az Úr, tudnunk kell és abba a reménybe kell kapaszkodnunk, hogy az Ő kegyelme elegendő.

Az Ő kegyelme olyan, mint a születés előtt a gyermek számára a köldökzsinór, amely az édesanyjához kapcsolja, és mint a születése után az édesanyja teje, amellyel táplálja. Az Ő kegyelme biztosít nekünk mindent, amire csak szükségünk van. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy Ő tudja a legjobban, mi az, amire szükségünk van, hiszen Ő a Teremtő, és Ő az, aki mindent tud. Nem tudhatjuk, mi vár ránk a következő pillanatban, de Ő tudja. És bízhatunk abban, hogy irgalmas kegyelmében mindent megad nekünk, amire csak szükségünk van ahhoz, hogy akaratát beteljesítsük.

Az Úr előkészíti mindazt, amire elhív minket, de szüksége van ránk, mint a mezei munkásokra, akik megművelik a földet, amelyet ő biztosít számunkra. Lehet, hogy ez a föld mindenkinek másképp jelenik meg, de az Úr mindenkit arra hív, hogy ebben a világban éljen és ebben a világban terjessze az Ő szeretetét.

És bárhogyan is hív téged erre az Úr, Ő mindent megad, amire csak szükséged van. Az Ő kegyelme elegendő ahhoz, hogy válaszolj a hívására az életedben. Ez a kegyelem teszi lehetővé, hogy pontosan azt add, amit adnod kell, hogy szeresd őt és továbbadd ezt a szeretetet. Ez a kegyelem teszi lehetővé, hogy megműveld azt a földet, amelyet az Úr neked szánt, és amelyen végül láthatóvá lesz.

Fordította: Frick József
Forrás: kath.net