És bárhogyan is hívjon az Úr, Ő mindent meg fog adni, amire csak szükséged van: az Ő kegyelme elegendő ahhoz, hogy válaszolhass a hívására az életedben.
Miből élsz? Mi az a forrás, ahonnan erőt merítesz az élethez? A Lumen Gentium kezdetű zsinati dokumentumban találunk egy mondatot, amely megmutatja nekünk, hogy miből és miért kellene élnünk: az Eucharisztia az egész keresztény élet forrása és csúcspontja (LG 11).
Ez a kijelentés valami egzisztenciális tényre figyelmeztet: nem arra teremtettünk, hogy önmagunkból éljünk. Arra teremtettünk, hogy Istenből éljünk, hogy Vele éljünk. Istentől való mély függésben teremtettünk, egy gyönyörű függőségben. Ez a függés pedig éppen olyan, mint a még meg nem született gyermeknek az édesanyjától való függése.
Az Istentől való függésben teremtettünk. Isten az atyánk, és ezt a kapcsolatot közte és köztünk semmi sem törölheti el vagy semmisítheti meg: ha egyszer Ő Atya, akkor Ő mindig Atya marad. Bármit is teszünk, ez az alapvető függésünk Istentől megmarad, hiszen ő a Teremtő, mi pedig a teremtményei vagyunk. És mivel szeretetből vagyunk szőve, ez a teremtés által létrejött kapcsolat nem lesz soha semmivé, hanem megmarad.
Ez a függés csodálatos. Gondoljunk csak ismét a magzatra, akinek az édesanyja szíve alatt nem kell aggodalmaskodnia. Az édesanyja táplálja, védelmezi, gondoskodik a biztonságáról. Mindent időben megkap, amire csak szüksége van.
És pontosan ugyanilyennek kell lennie az Istennel való kapcsolatunknak is: radikális függőségnek, ami a mi esetünkben alapvető, de szabadon választott. És ahogyan az édesanya gondoskodik a méhében lévő gyermekéről, úgy gondoskodik rólunk Isten kegyelme, amikor a Tőle való függésben élünk.
A szabadon választott függés azt jelenti, hogy komolyan vesszük, hogy Isten által és Istenért teremtettünk. Szeretetből lettünk, azért, hogy Őt szeressük. Az iránta érzett szeretetünk az Ő akaratának elfogadását jelenti: igennel válaszolunk arra, hogy életünk minden pillanatában az Ő akaratának teljesítésére törekszünk, függetlenül attól, hogy ezekben a pillanatokban mennyei boldogságban van-e részünk, avagy a keresztre feszítés kínjaiban osztozunk-e vele.
Nem számít, hogy milyen útra küld minket az Úr, tudnunk kell és abba a reménybe kell kapaszkodnunk, hogy az Ő kegyelme elegendő.
Az Ő kegyelme olyan, mint a születés előtt a gyermek számára a köldökzsinór, amely az édesanyjához kapcsolja, és mint a születése után az édesanyja teje, amellyel táplálja. Az Ő kegyelme biztosít nekünk mindent, amire csak szükségünk van. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy Ő tudja a legjobban, mi az, amire szükségünk van, hiszen Ő a Teremtő, és Ő az, aki mindent tud. Nem tudhatjuk, mi vár ránk a következő pillanatban, de Ő tudja. És bízhatunk abban, hogy irgalmas kegyelmében mindent megad nekünk, amire csak szükségünk van ahhoz, hogy akaratát beteljesítsük.
Az Úr előkészíti mindazt, amire elhív minket, de szüksége van ránk, mint a mezei munkásokra, akik megművelik a földet, amelyet ő biztosít számunkra. Lehet, hogy ez a föld mindenkinek másképp jelenik meg, de az Úr mindenkit arra hív, hogy ebben a világban éljen és ebben a világban terjessze az Ő szeretetét.
És bárhogyan is hív téged erre az Úr, Ő mindent megad, amire csak szükséged van. Az Ő kegyelme elegendő ahhoz, hogy válaszolj a hívására az életedben. Ez a kegyelem teszi lehetővé, hogy pontosan azt add, amit adnod kell, hogy szeresd őt és továbbadd ezt a szeretetet. Ez a kegyelem teszi lehetővé, hogy megműveld azt a földet, amelyet az Úr neked szánt, és amelyen végül láthatóvá lesz.
Fordította: Frick József
Forrás: kath.net
Josefayerbrider
2024. július 4. at 21:33
INRI,
namost függésben vagyunk vagy nem? Istentöl. A szabad akaratunbol ellent is mondhatunk neki. Tehát épp aua gyönyörü ebben, hofy semlilyen függöségben nem vagyunk. Ahogyan a bébi söt a picigyerek 0-12 eves korág az anyja nelkül meghalna. Függ-e a menyasszony a völegénytöl? Semmi estre sem. Ezért értękes ęs ezért izgalmas a házasság, ahol ferj örök völegény marad. 100 bol 2 esetben lehet (ne) az asszony is vezetö-felelös de ez kivétel, amierösiti a szabályt. Bizony az Isten bizonyisten, olyan hozzánk, mint az örök völegény. Aki ebben él tudja mit jelent…Elmondom; öncélu szerelmes mámoritoan jo kapcsolatot az asszonnyal…de csak akkor, ha ö is ugy akarja…csaiis ettöl lesz szép örömteli a kapcsolat. Fiu és lány között nincs barátság. Annak szerelem a neve ami köztük van. Ez nemcsak a másik elismerése ęs segitése…Hanem a kedvének keresęse, kivansāgának lesése, öröm abban, hogy létezik, s hogy engedi az életterének megosztását kölcsönösen fele-fele arányban. Na hāt ilyen az örök völegény Jezus is.
Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk…