Az Istenbe vetett bizalom felszabadítja szívünket – Ferenc pápa Úrangyala imája
A Szegények hetedik világnapján, vasárnap délben, a Szent Péter bazilikában bemutatott szentmisét követően Ferenc pápa az Apostoli Palota ablakából intézte beszédét a Szent Péter téren összegyűlt mintegy húszezer hívőhöz. A talentumokról szóló példabeszédet elemezve arra mutatott rá, hogy az Istentől való félelem megbénít, a belé helyezett bizalom felszabadít.
A példabeszéd tanításából kiindulva a Szentatya arra buzdított, hogy ápoljuk egyházunkban a bizalom és a kölcsönös megbecsülés légkörét, amely felszabadítja a szíveket és serkenti a szeretet alkotóerejét.
A vasárnapi evangéliumi szakasz a talentumok példabeszédét mutatja be nekünk (vö. Mt 25,14-30). Egy gazda elutazik, és a talentumait, vagyis a vagyonát, „tőkéjét” a szolgáira bízza – kezdte beszédét Ferenc pápa, utalva rá, hogy a talentumok pénzegységet jelentettek. Az úr a talentumokat a szolgák képességeinek megfelelően, „kinek-kinek rátermettsége szerint” osztja szét. Amikor visszatér utazásából, számonkéri a szolgáktól, hogy mit tettek a talentumokkal. Ketten közülük megduplázták a kapott összeget, amiért az úr megdicséri őket, míg a harmadik félelmében elásta a talentumát, és csak azt tudja visszaadni urának, amit kapott. Ezért súlyos szemrehányásban részesül – ismertette az evangéliumi szakasz szövegét Ferenc pápa, majd hozzátette: „Ha elemezzük ezt a példabeszédet, megtanulhatjuk két különböző módját annak, hogyan közeledhetünk Istenhez”.
Az első módhoz fűzve gondolatait Ferenc pápa arra a szolgára utalt, aki eltemeti a kapott talentumot. Ő nem képes észrevenni azokat a gazdagságokat, amelyeket Isten neki ajándékozott: nem bízik sem urában, sem önmagában. Ugyanis azt mondja urának: „Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál”. Félelmet érez iránta. Nem látja azt a megbecsülést, nem látja azt a bizalmat, amelyet az úr tanúsít iránta és belé helyez, hanem csak egy olyan gazda tetteit látja, aki többet követel, mint amennyit ad, aki egy bíró. Ez az ő Istenről alkotott képe: nem tud hinni a jóságában, nem tud hinni az Úr irántunk való jóságában. Ezért megtorpan, és nem képes részt venni a kapott küldetésben.
Ferenc pápa ezután a második módot elemezte, amelyet a másik két főszereplőnél látunk, akik viszonozzák uruk bizalmát azzal, hogy ők is megbíznak benne. Mindketten mindent befektetnek, amit kaptak, még akkor is, ha kezdetben nem tudják, hogy minden jól fog-e sikerülni: tanulmányozzák a kérdést, látják a lehetőségeket és megfontoltan keresik a legjobbat; vállalják a kockázatot. Bíznak, tanulmányoznak, kockáztatnak. Így van bátorságuk, hogy szabadon, kreatívan cselekedjenek, új gazdagságot teremtve.
Íme, ez a két út áll előttünk, amellyel szembe kell néznük Isten előtt: félelem vagy bizalom – mutatott rá a Szentatya. Vagy félsz Isten előtt vagy bízol az Úrban. A példabeszéd főszereplőihez hasonlóan mi is – mindannyian – kaptunk talentumokat, képességeket, amelyek sokkal értékesebbek a pénznél. De az, hogy hogyan fektetjük be őket, nagyban függ az Úrba vetett bizalmunktól, aki felszabadítja a szívünket, aktívvá és kreatívvá tesz minket a jóban. Ne feledjétek el ezt: a bizalom mindig felszabadít a félelem megbénít – ismételte meg buzdítását a pápa.
Emlékezzünk rá, hogy a félelem megbénít, a bizalom felszabadít. Ez érvényes a gyermekek nevelésében is. És tegyük fel magunknak a kérdést: hiszem-e, hogy Isten Atya, és azért bízza rám adományait, mert bízik bennem? És én, bízom-e Őbenne annyira, hogy kockáztatom magam, anélkül, hogy elbátortalanodnék, még akkor is, ha az eredmények nem biztosak és nem magától értetődőek? Tudom-e minden nap mondani az imában: „Uram, bízom benned, adj erőt a folytatáshoz; bízom benned, azokban a dolgokban, amelyeket nekem adtál; tudasd velem, hogy hogyan vigyem őket tovább utamon”. Végül, mint egyház is tegyük fel a kérdést: ápoljuk-e környezetünkben a bizalom és a kölcsönös megbecsülés légkörét, ami segít nekünk, hogy együtt haladjunk tovább, amely felszabadítja az embereket és mindenkiben serkenti a szeretet kreativitását?
Gondolkozzunk el ezen – buzdított rá Ferenc pápa, majd a következő fohásszal fordult a Szűzanyához:
„Szűz Mária segítsen nekünk, hogy legyőzzük a félelmet és bízzunk Istenben – soha ne féljünk Istentől! Istenfélelem igen (timor Dei), félelem nem”
– hangsúlyozta Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszéde lezárásakor.
Forrás: Vatican News
