Az Írás beteljesedett…
Ma egyházunk idézi Szent Lukács evangéliumának, a klasszikus görög művek bevezetőjének stílusát követő előszavát, majd Jézus nyilvános működéséről, azon belül a názáreti fellépésről tudósít.
Jézus otthonosan mozog szülőföldjén. Szombat lévén szűkebb hazája, Názáret zsinagógájában is magától értetődő természetességgel jelentkezik olvasásra. Hogy, hogy nem, éppen Izajás tekercsét nyújtják neki, és ott épp azokra a prófétai szavakra esik tekintete, amelyek róla szólnak. Nemcsak magára veszi, nemcsak átvitt értelemben sugallja, hanem kijelenti, hogy ma rajta, általa beteljesedtek az Írások! Vele, itt és most elkezdődött az Úr kegyelmi esztendeje, a jóbel év. Innen a jubileum kifejezés is. Annak idején mózesi parancsra a zsidók minden 50. évben megtartották az elengedés esztendejét. Ekkor fújták meg az ökörszarvból készült kürtöt (jóbel, jóvel). A földeket parlagon, pihenni hagyták, a rabszolgákat felszabadították, az adósságot elengedték, a hiteleket eltörölték, az elidegenített földeket eredeti gazdáik visszakapták.
Názáret lakossága először csodálkozik az ács fián. Lám, mire vitte? Isten képviselőjeként beszél, aki meghirdeti a Teremtő általános amnesztiáját: akik általa hallják a Lélek ígéretét, új életet kezdhetnek. Megszabadulnak bűneiktől, a vakok visszanyerik látásukat, örülhetnek a szegények, felszabadulnak az elnyomottak. Mária fia „megnyitja a boltot”, az emberiség történetében új korszak kezdődik el. A kezdeti lelkesedést és csodálatot aztán kritikus hangok törik meg. A názáretiek csodát követelnek. Konkrét tetteket, lépéseket, bizonyítékokat várnak, hogy a Messiás akkor itt is mutassa be tudományát, szabadítsa meg őket a földi nyomorúságuktól, tegyen csodát náluk is. Jézus azonban hitet kér, mint ahogyan Elizeus próféta vagy Illés tette a maga idejében. A honfitársak erre haragra gerjednek és elűzik azt, akire addig büszkék voltak.
Minden Szentírás-olvasásnál, minden Ige-hallgatásnál, minden vasárnap a názáreti jelenet ismétlődik meg velünk is. Az igehirdető lelkén, szaván keresztül kiárad a Lélek, elérkezik személyes életünkbe is a kegyelmi esztendő, a kairosz. Az Írás nekem, neked, nekünk szól. Személyesen. Isten szava felszabadít, megszünteti lelki vakságunkat, örömhírt hoz nyomorúságunkba. Nem lázít, nem bosszúra sarkall, de elevenbe vág, szíven üt, és befogadásra késztet. Amikor elvárásainkkal, csoda igényeinkkel, türelmetlenségünkkel meg akarunk szüntetni minden rosszat, bűnt, betegséget, amikor az egyház képviselőitől radikális szegénységet, példamutatást, kiállást és megtérést várunk el, aközben észrevétlenül felmentenénk magunkat a kötelezettségek alól, mástól várnánk el, hogy hamarább lépjen.
Jézus Krisztus viszont a megkötözöttség szabadságát hozta, melyet ő maga is átélt Pilátus előtt. Mert megkötözve szabadabb volt, mint a helytartó. A belső felszabadulás esélyét adta meg, hogy ne legyünk a bosszúvágy, az elkeseredettség, a gyűlölet vagy a méltatlankodás, a téves beidegződések foglyai. Ne botránkozzunk meg a sok rossz láttán, ne a mostani világ összeomlását, a háborús bűnök miatti kártérítést vagy igazságszolgáltatást várjuk, hanem vegyük észre a legnagyobb megszabadítást: Isten megváltott minket önmagunktól! Szabadon szerethetünk, és a szeretet hatalma képes megváltoztatni a világot. Ehhez azonban először magunkat kell felszabadítani a közízlés, a divat, a trendek, a média sugallta közhelyektől és magatartásmintáktól. Mernünk kellene a szívünkbe fogadni a krisztusi örömhírt, és az evilági boldogulás receptjei helyett az igazi, örök boldogságra összpontosítani.
Jézus nemcsak szabadító, hanem maga is szabad, a szó legteljesebb értelmében. Szabaddá vált emberi előítéletektől, a hatalmasok gőgjétől, az ószövetség félelmet keltő istenképétől egyaránt. Ő Istent úgy szerette, mint jó gyermek a jó édesapát. Ez az egyetlen orvosság ma is.
Imádkozo, hogy minél több ember testvérem értse meg, hogy Urunk mindegyikünket szereti.
INRI,
vallások csak evilágon vannak. A katolikus egyház azért van, hogy itt és most boldogok legyünk álatala (mindenvasárnapi szentmise és szentaldozás által) és az Isteni 10 parancsaolat önkéntes, örömteli, Istenmunkatársi életvitelének betartása alapján. J´zus ezt erre az analfabéta zsidó hálász tanitványára Péterre alapította (és utodaira a pápákra+papokra a tanitást, házaspárokra majdan az apákra+anyákra+babákra a boldog családot). Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános mondta egyszer édesanyámnak: aki itt és most nem leli bolodgságát a Jóteremtö önkéntes örömteli szolgálatában-tehát az általa megismert és felfogott misén-szentáldozáskor, imáiban az övéi között, családjában, az egyházközségében, a sikeres munkájában, a teremtményekfelé való istenes-odafordulásban (és a teremtményekfelévaló rendetlen odafolrudulás leküzdéseben) az hogyan akarja majd erre ráadásnak az örök boldogságot is megnyerni magának? Az Isten mindnekit meghiv és szeret, ítélni a személyes felelösége szerint itél majd meg mindenkit. Ahogyan azt majd egyedül ö a Jóteremtö lesz képes megítélni a mennyei Yerushalaymban…Aki a mennyei boldogságot csak a “földi siralomvölgy”-kártalanitásának véli-mert “mindegy, hogy itt boldogokvagyunk vagy nem”-alapon él, és szivesen szenved itt és most, hogy a “mennyei kárpotlás”-ba vetett hitébe meneküljön csak itt és most, az kevéske vigasz…Törekednünk kell az evilági háladásra és a napi megujulásra, sikeres munkára-a bevételeinkböl a rászorulók és az egyház támoagatására-ne én szoruljak rá egészséges létemre adományokra, hanem én tudjak inkább adományozni másoknak a rászorlóknak is…Segits magadon az Isten is megsegít alapon…ez az egyik legjobb evilagi bolodogságforrás-Jobb adni-mint kapni… Mert “odaát nincs sem vallás sem templom”. Lásd Jelenések könyve, 21. Fejezet: … „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” 10És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. 11Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. 12Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. 13Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. 14A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve… 21A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. 22De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. 23A városnak nincs szüksége sem Napra, sem Holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. 24Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai elhozzák bele dicsőségüket. 25Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka. 26A népek odahordják kincseiket és értékeiket. 27Nem jut oda be tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe…”
Osli moslygos madonna könyörögj érettünk.