Zarandok Estek Simon David

Az ember Krisztus nélkül esélytelen az ördöggel szemben – Zarándok Est Simon Dávid atyával – VIDEÓ

A Zarándok Esték első alkalmát szerkesztőségünk szeptember 19-én tartotta a pécsi Szent Imre-templomban (pálos templomban), ahol Simon Dávid győri egyetemi lelkész osztotta meg tanúságtételét “Isten nélkül az ember nem lehet boldogok” címmel.

Az esemény visszanézhető a cikk alján található felvételen, a továbbiakban néhány gondolatot emeltünk ki.

Simon Dávid atya tanúságtételében őszintén beszélt saját életútjáról és megtéréséről. Elmondta, hogy bár katolikus családban nőtt fel és katolikus iskolába járt, 29 éves koráig nem lépett a megtérés útjára. 33 évesen lépett be a szemináriumba, 39 évesen szentelték pappá.

Kiemelte, hogy a bűn a lélek betegsége, és csak Isten képes meggyógyítani azt:

“A lélek betegsége a bűn, és a lélek egészsége az Isten. Ha eltávolodunk az Istentől megbetegszik a lelkünk.”

Mesélt arról, hogyan vált 23 éves korára “teljes lelki ronccsá”. Elhagyta az imádságot, a templomba járást, és az élvezetekben kereste a boldogságot, de nem találta meg azt.

“Nagyon sok helyen kerestem a boldogságot, és tényleg nem találtam sehol, csak a mi jóságos Istenünkben.”

Dávid atya hangsúlyozta, hogy csak Isten képes tartós boldogságot nyújtani:

“Az Isten tényleg boldoggá akar minket szeretni. És csak Ő tud minket boldoggá szeretni. Csak a végtelen isteni szeretet tudja megelégíteni az embernek a szívét.”

Zarandok estek 1
Fotó: Firling Attila / Zarándok.ma

Beszélt arról is, hogy a mai világban sokan próbálják különböző élvezetekkel, szenvedélyekkel pótolni az Istent, de ezek csak pillanatnyi örömöt nyújtanak:

“Az ember minél jobban próbálja élvezni az életet, egy idő után egyre nagyobb levertséget érez, egyre kevesebbet ad, hiszen megy föl az ingerküszöb, és egyre inkább érez kiüresedést a hétköznapokban.”

Dávid atya kiemelte, hogy a megtéréshez elengedhetetlen saját nyomorúságunk belátása, és az Istenre való ráhagyatkozás:

“A megtéréshez a hiten túl még két dolog kell: kell hozzá egy belátás, hogy én gáz vagyok. És utána meg kell egy belátás, hogy én nem tudom megváltoztatni magamat. Mert radikálisan csak Krisztus tud minket megváltoztatni.”

Hangsúlyozta az imádság jelentőségét az Istennel való kapcsolatban:

“Az imaéletem 29 éves koromig az volt, hogy ‘Én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem’. Az Isten örül ennek is, csak hogy ez még senkit nem változtatott meg.”

Kritikusan beszélt arról, hogy sokan csak “vasárnapi keresztények”, és nem ápolnak mély kapcsolatot Istennel:

“Az ember nem tud önerőből megváltozni. Nem arról szól a kereszténység, hogy mi bebizonyítjuk Istennek, hogy nélküle milyen jó emberek vagyunk.”

Zarandok estek 1 c
Fotó: Firling Attila / Zarándok.ma

Dávid atya gyakorlati tanácsokat is adott az imádsággal kapcsolatban:

“Ha nem imádkozol, nem tapasztalod meg, hogy mit tesz benned az Úr, és nem válsz tanúságtevő kereszténnyé. Mert mindig a tanúságtételnek van ereje, annak, hogy el tudod mondani, hogy veled mit tett Krisztus.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy az imádság hiánya miatt vagyunk gyengék lelkileg:

“Az imádság hiánya miatt vagyunk ilyen gyöngék. Ha van ima, akkor van növekedés. Ima nélkül meg nincsen semmi.”

Buzdította a jelenlévőket a rózsafüzér imádkozására és a szentségimádásra:

“Imádkozzátok a rózsafüzért. A Szűzanya, mennyei édesanyánk kérte. Legalább egyet minden nap el lehet mondani.”

Zarandok estek 1 b
Fotó: Firling Attila / Zarándok.ma

Az előadás végén Dávid atya ismételten hangsúlyozta az Istennel való szoros kapcsolat fontosságát és a mindennapi imádság jelentőségét:

“Az Isten azt akarja, hogy ő legyen az első az életünkben. Hogy neked a legfontosabb kapcsolatod az istenkapcsolatod legyen.”

Simon Dávid atya őszinte és mély tanúságtétele sokakat megérintett. Saját életének példáján keresztül mutatta be, hogy Isten nélkül az ember nem talál tartós boldogságot, és hogy az Istennel való élő kapcsolat elengedhetetlen a lelki egészséghez és boldogsághoz. Buzdítása az imádságra és az Istennel való szoros kapcsolatra értékes útravalót adott a résztvevőknek.

A Zarándok Estek rendezvénysorozata ezzel sikeresen elindult, és a szervezők remélik, hogy a következő alkalmak is hasonló lelki gazdagodást nyújtanak majd a résztvevőknek.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 Comments

  1. INRI,
    jopap. Ismerem.
    Ö az Osli mosolygos Madnnat is ismeri. Megtanitja az üdvözlegyre a népeket, kicsiket nagyokat. Isten áldja öt és a hallgatosagát…

  2. INRI, kiben és miben találom meg a boldogságomat? Kell-e már itt és most boldognak lennem, vagy az majd-csak „e földi siralomvölgy utáni“ mennyei kárpótlás lesz?
    egyházi rend=papi szentség (lat. ordo): az Úr Krisztus által alapított hét →szentség egyike, mely által isteni rendelés folytán a katolikus papok eltörölhetetlen jegyet kapnak a felszentelésük-kor, és ezzel szent szolgálatra rendelt személyekké válnak, arra vannak szentelve és rendelve, hogy a tanítói, kormányzói, s jópásztorai legyenek Isten exkatalogikus vándor népének=az egyháznak. Ez óriási örömteli feladat. A papnak 10 szer erösebbenek kell lennie, mint egy hétköznapi pl. nös halandónak…aki nyugodtan kiordibálhatja magat a házasfelével (nejével-vagy urával) annak a veszélye nélkül, hogy az a kapcsolatukat megrontaná, mert biztosak a szentségi házasságuk örökké boldogító mindennapi kibékülésükben (utálat nélkül). A pap nem kiabálhat (veszekedhet) senkivel sem “kedvére”, mert megutalhatják érte hívei, ami a pasztoráció rovására megy…
    házasság szentsége: egy férfi és egy nő egész életre szóló, szabad akarattal vállalt →szövetsége, mely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. A katolikus házasfelek szentségi jegyet szolgáltatank ki egymás számára a pap jelenlétében, amelyik életre szóló és eltörölhetetlen.
    Erdödy Imre atya a sajovámosi plebános szerint a házasok akik eme szentséget egymásnak a pap és a tanúk elött szolgáltatják-ki, ugyanúgy felszentelik egymást, (a családjuk és környzetük) tanítói, kormányzói, és jó-pásztorai feladataira, ahogyan egy papot is fel szentel a püspöke. Nekik együtt és külön-külön is csakis az Jóteremtö (és az ö szerelmes szeretete) lehet elég okuk az eváligái és majdan a túlvilági boldogságra is.
    A házasságban egymást segitik és támogatják a házas felek 50-50 %-ban önkéntesen és öncéluan, csak azért mert az szerelemes mámorítóan jó (itt a férj a völegényt kell leutánozza) …. Ahogyan a Jóteremtö az örök völegény és mi emberek pedig a menyasszony. Elkerülhetetlenül fontos lesz a házasságban (jobb már az elején, de legalább idövel) az azonos vallás és világnézet, azonos egyház és a Istenntisztelet közös ünneplése (szombat vagy vasárnap), tehát számomra a római katolikus szentmiseünnep, szentáldozással, közös esti imákkal. Lelkileg egyhúron pendülés. Ez teszi ki a házasság 60%-át. Azonban ehez a 60%-hoz tartozik még még az azonos érdeklödési kör, (minnél több szívesen keresett közösség a házasok között) – munkavégzésben, kikapcsolodásban, szabadidöben, szabadságon, és a gyerekek körül. A házasság 40%-ban azonban házasélet vagyis ágyközösség-ha ez nem müködik, vagy jelentösen alábbhagy, akkor a 100%-házasság rámegy…
    Lásd még erröl, jelenések könyve 22 fejezetét: “2Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. 3Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között!” …
    “9Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!” 10És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. 11Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. 12Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak rájuk írva, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei. 13Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. 14A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve… 18Falai jáspiskőből épültek, a város pedig kristályhoz hasonló színaranyból. 19A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, 20az ötödik szárdonix, a hatodik karneol, a hetedik topáz, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt. 21A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak. 22De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány volt a temploma. “Tehát a vallások (a tízparancsaolat) csak itt és most evilágon fontosak elengedhehetelenül a boldogsághoz. A mennyek országában nincsenek templomok, mert akik ott vannak nem kell nekik egy harmadik aki elmesélje mit is akar az Isten, mert azt megtudjuk ott és akkor (abban az idö és tér – korlátok – fölötti létállapotunkban) töle közvetelenül…
    Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.