Az áldottak és a boldogok
Két, igazi adventet élő, hívő asszony találkozik. Az ó- és újszövetség mezsgyéjén állnak és sok mondanivalójuk van egymás számára. Beszédtémáik nem csupán a hírek, a pletyka, az emberi-anyai érzés, amiben támogathatják egymást, sokkal inkább Isten titkait fedezik fel életükben, szívük alatt, és ezért adnak hálát.
Máriát megosztásra készteti az öröm, amit Isten hírül ad neki, ezért magát nem kímélve, időt, fáradságot nem sajnálva, az út veszélyei és mostoha körülményei ellenére, a hegyek közé, Júdeába utazik. Milyen jó, hogy Máriának is van egy tapasztalt barátnője, sorstársa, akivel lelke egy húron pendül, akivel megoszthatja az anyaság titkait, akinek van ideje rá, akivel meghitt kapcsolatban állhat! Mivel a nyilvánosság előtt szégyennek is számított, és félremagyarázásra adhatott okot Mária várandóssága a jegyesség alatt, ezért Lukács leírása különösen is jelzésértékű.
A világhálós kapcsolatok „fészbukos” birodalmában elhárult az idő, a távolság, az anyagi ráfordítás akadálya. Pillanatokon belül megoszthatjuk gondolatainkat, érzéseinket, felfedhetjük titkainkat a nyilvánosság vagy ismerőseink előtt. De van benne örömhír? Megdicsőül Isten?
A virtuális kütyük ugyan segíthetnek a közeledésben, de a személyességet nem pótolják. Elkényelmesedtünk, lusták vagyunk egymást felkeresni, a „nincs időnk” ürügyével levelet sem írunk, csak egy rövid sms-t. Mi ez, ha nem elidegenedés?
Mária és Erzsébet vállalja az egymással találkozás kockázatát. Egymásban is az Úrral találkoznak. Őt magasztalják, érkezését várják és ismerik fel. Cselekvő várakozásuk példaértékű. Máriában is csak most, az Erzsébettel való találkozásban tudatosul, hogy az angyali üdvözlet pillanata az új élet kezdetét is jelentette. Rokonától, Erzsébettől, aki idős kora ellenére anyai örömök elé néz, hallja a bátorító hitvallást: áldott vagy, boldog vagy!
Mai fiataljaink nem kívánt terhességként könyvelik el egy új élet megjelenését. Nincs türelmük várni egymásra, készülni az ajándék befogadására. Hiányzik belőlük a várakozáshoz szükséges fantázia és hit. Amit nem kapnak meg azonnal, arról lemondanak. Tiltakoznak ellene, szabályozni akarják az élet titkát. Háttérbe szorul annak ajándék volta. A fogantatástól kezdődő magzati életre rávetül a kényszer, a kényelem, a felkészületlenség, a rossz lelkiismeret árnyéka. És akkor csodálkozunk, hogy megszakadnak barátságok, hívő házasságokat előrevetítő szerelmek, mert túl könnyen feladtuk…
Mennyivel más azon feleségek, kismamák példája – és vannak ilyenek környezetünkben is, bőven –, akik második, sőt harmadik gyermeküket is vállalják, nemcsak azért, mert szüleik hibáját akarják jóvátenni vagy egyszerűen a hiányt bepótolni, hanem tudatosan élni akarnak azzal a kinccsel, amit a gyermekáldás jelent. Áldottak és boldogok azok a családok, akik az isteni gondviselésre hagyatkozva gyermeket vállalnak. Nemzetet, egyházat, jövőt építenek.
Mária és Erzsébet szíve alatt megmozdult a magzat. Az előfutár és az Isten báránya már egymással „kommunikál”. Jelezve azt, hogy minden anya áldott állapotban van. A megfogant életen Isten áldása nyugszik. Fogantatásunk pillanatában feladatot és küldetést kapunk. Keresztségünk óta pedig mindannyian eltelünk Szentlélekkel. Az édesanya nemcsak tejével táplálja kicsinyét, hanem saját hitével enged teret a gyermek lelkében az isteni életnek. A nevelés is az első kilenc hónapban kezdődik… Micsoda felelősség ez a szülőnek! Mária és Erzsébet Isten közelében vannak. Isten teljesen testközelbe került Máriához. Ezt az istenközelséget érdemes ellesni ettől a két asszonytól, aki megtisztelve érezte magát, amikor Isten meglátogatta őket.
Szeressünk Isten közelében lenni, mint Mária és Erzsébet. Akkor megtapasztaljuk, milyen jó vele együtt. Így teljesedik be igazán adventünk. Barsi Balázs találó, mély meglátása szerint: „az örökkévalósághoz képest, az egész földi élet olyan, mint egyfajta magzati lét, s majd a halál lesz a végső születés…”
Karácsonykor Isten meglátogatta az emberiséget.
Fia születésével minket is új életre szült.
INRI,
Mária találkzása Erzsébettel, eredetiben igy hagzott: Mirjam=A „Szépséges Úrnö“ találkozott Elisheba-val=Az „Isten a Tökéletes-Böség“-gel.
Részletesebben:
1-Mária = Mirjam (héber leánynév): Jelentését nem sikerült pontosan meghatározni, ezért sokféle jelentése ismert: ‘a szép’, ‘Istent szerető’, ‘akit szeret az Isten’, ‘úrnő’, ‘ellenszegülő’ (a gonosznak). A →mirhából is származtatják, ennek alapján jelentése: ‘keserű’. Latin megfelelője →Mária. – Mózes és Áron nővére. Kezdetben névtelen (Kiv 2,4-10), később prófétanő (15,20), Áron nővére. – A Vörös tengeren való átkelés után ~ vezette a hálaéneket (Kiv 15,21). Később, amikor a kusita asszony miatt szembefordult Mózessel, büntetésül leprás lett, de Mózes imájára megtisztult (Szám 12,1). Kádesben halt meg, itt temették el sírja ma is köztünk van (Szám 20,1). A Mirjam neveü héber szüz, akit Gabriel angyal keresett fel, hogy megkérje az Isten fiának Méhébe-fogadására (akinek ez a hajadon igent mondott) az emebriség egyetem nöalakja, aki mentes volt minden büntöl. Sírja nincs köztünk. Halála után testesöl lelkestöl a mennyei Yreushalaymba emelkedett, ahol nincsenek vallások-se papok, mert a bárány (Jézus) a temploma.
2-Az Erzsébet név a Héber „ēl“ = „Isten” névböl és a „shæwa“ = „boldogság”, „tökéletes-böség”, „áldás teljessége” főnevek összevonásából lön Elisheva, ami magyarosítva Erzsébet-té lett.
Mária várandósága a jegyeség alatt nem lett volna „szégyene a faluban“, ha a völegénye=ha magához veszi akkor férj-feleségnek-nek minösül-nek „lagzi nélkül is“, ha a völegénye=férje a házába fogadja (persze a töle való magzatával együtt, ilyenkere nem egy példa volt). Azonban József persze tudta, hogy Mária érintetlen (töle), ezért akarta titkon elbocsájtani amikor megtudta, hogy áldott állapotban van, mert ha botrányt csinál, akkor kiszolgáltatta volna a nyilvános kivégzésnek (megkövezésnek). Lásd Máté evangliuma elsö fejezetét:
„Jézus születése.
18Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. 19Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. 20Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! 21Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” 22Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: 23Íme, a szűz fogan és fiat szül, Immánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. 24József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, 25de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.“
A Biblia egynejűségben gondolta a Házasságot: «Ezért hagyja el a férj atyját, anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy egy lénnyé váljanak (Móz. II. 2. 24). Maleachi=Malakiás próféta szerint az oltár is sír, ha elvált asszonyok könnyei borítják el. Arra azonban, hogy csak egy feleséggel élhet az ember, nincs parancs a mózesi törvényben. Sőt eltűri a többnejűséget, bár érezteti szociális nehézségeit és ezeket azzal hárítja el, hogy védelmébe veszi a többnejű házasságból származó gyermekeket és elébe vágva az apai önkénynek, amely válogatná a kegyeit feleség és a kevésbé kegyelt mellékfeleségek között, ezért az apa minden gyerekére terjeszti ki az öröklés jogát (Móz. V. 21, 15) A többférjüs´ég viszont tilos volt…söt a házasságtörö nöt a megkövezésel kellett kivégezni (ha a férj „feljelentésére“ addig dobáltak rá köveket, amíg kimúlik). Hát ugye ezek a férfi-nö-gyerek kapcsolatok szerte a világon ma sem probemamentesek.
Ùgy, mint a homo sapiens=mai ember elsö 100.000 évében mindíg voltak, vannak és lesznek ezzel kapcsolatban (rossz és jószándékú) vitatott estek is. Elöször Jézus tette ezt a szituációt egyértelmüvé 2000 évvel ezelött, azok számára akiket érdekel az egy férfi és egy nö „házassági szövetség-ének“ egyetlen jó irányba ható és férjet-feleséget-gyermeket boldogító kimentele. A nöt teljesen egyen-ranguvá tette a férfival. Az aszonyt az urával. Lásd Máté evangeliuma 19. Fejezetet: 3…Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” 4Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, 5és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 7De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?” 8„Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” 10A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” 11Erre így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. 12Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
A facoombook-on a házasság nem müködik…Mert a férjet és az asszonyát összekötö kapocs csakis az együttlakással müködik igazán. A többi kényszer-megoldás ilyen-olyan kétes kimenettel…
„A mai fiatalok“-ról:
„Nemcsak most gondoljuk azt, hogy a „mai fiatalok“ lusták, és arra várnak, hogy a sült galamb a szájukba repüljön, lehetőleg egy kényelmes, zsíros állásajánlattal a hóna alatt. Már egy 1951-es cikk is azt hánytorgatja fel, hogy a fiatalok túlságosan elkényelmesedtek, derogál nekik gyalogszerrel járni, és gondolkodás nélkül kocsikáznak. Az a tragikus igazság, hogy a mai fiatalok nem többek egy rakás mobil-telefonfüggő, egocentrikus, facoomboockolo, mejki-zabáló, sms-küldö, lusta, nyavalygós, félreinformált, politikailag-haladó-korrekt-nek nevezett önzö, elkényeztetett önmutogatónál, akik mindent halálosan sértőnek tartanak, és tényleg elhiszik az amerikai tudomános akadémiának, hogy valóban létezik 165 módja annak, hogy szexuálisan meghatározzák magukat” – írja egy publicisztika 2016-ból.
1925-ben sem esett sokkal nagyobb dicsfény a fiatalokra: „Bárki, aki nyitott szemmel jár a világban, láthatja, ami soha korábban nem fordult elő: a fiataloknak azt a fajta beképzeltségét, amit csak elképesztő tapintatlansággal, gorombasággal és végtelen önzéssel lehetne körülírni.” Krisztus elött a 4. században Arisztotelész szerint, a fiatalok: „Azt hiszik, mindent tudnak, és erről teljesen meg vannak győződve, a mai fiatalok gőgösek, mert sem az élet nem törte még meg őket, sem a körülmények nyomását nem volt módjuk megtapasztalni.”
Pedig a baba-mama hittanon Lupusz atyától Makkosmárián meg lehet tanulni, hogy hozzuk el a gyerekeket a „tipegö misére“ is. S` láss csodát az ötven-hatvan gyerköc-böl (0-12 éveseig), akit elhoznak a szülei, többnyire szentmisét ünneplö lesz és bérmálkozni is fog. Utánpótlásválogatott.
Erdödy Imre atyától a sajóvámosi plebánostól pedig ezt tanulta édesanyám:
“A mennyek országa nem jön el feltünö módon, mert már itt van közetetek egymást szeretö, segítö emberek között, s majdan a földi halálunk után ráadásnak kerülünk a mennyei Yerushalaymba, a tizparancsolat boldoito földi betarzása szerint. “
Lásd Lukács evangeliuma 17. Fejezezet: „Az Isten országa. 20A farizeusok megkérdezték tőle (Jézustól), hogy mikor jön el az Isten országa. Ezt válaszolta: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. 21Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van“
Amit Erzsébet is felismert Mária látogatásakor, ennek nagyon meg-örült a tinédzser hajadon Mària… aki a szintén áldott állapotban levö az idös`b növérétöl Erzsébettöl bátorítást és segitséget is kapott (üdvözlet a nöi-áldott-klubban, ilyen „kismama katolikus plebánia-klub“ csodálatos varázsát volt szerencsém megismerni amikor a nejem is áldott állapotban volt).
Osli mosolygós madonna könyörögj érettünk.