Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (5. rész): Lelki erősség – bátorság

Sebestyén Péter atya Az ajtó négy sarka című sorozata elhangzott 2019. március 29-én, Csíkszeredában, A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében.

• Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (1. rész)
  
• Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (2. rész): Okosság – Bölcsesség
  
• Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (3. rész): Igazságosság
• Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (4. rész): Mértékletesség

(fortitudo, virtus)

A lelki erősség egyfajta stabil tartást, a személyiség önállóságát, magabiztosságát jelenti. Azt a készséget, hogy egyetlen (vész) helyzetben sem veszíti el önmagát és önuralmát. Irányítása alatt képes tartani gondolati-érzelmi-akarati megnyilvánulásait. Sokszor indokolatlan félelmek, frusztráltságok, mások véleménye, tapasztalatlanság, a cél nem ismerése, vagy a hit gyengesége bátortalanít el minket a következő lépés megtételétől. Az erős egyéniségekkel a mai manipuláló világ nem tud mit kezdeni. A hamis tolerancia, az engedékenység, a sokszínűség multikulti jelszava nem hat pozitívan az erkölcsi karakterre, hiszen folyton kérdőjelez, egyezkedik, vitába száll, és álságosan féligazságokkal ködösít, felszínesen kerüli a kockázatot. Az erkölcsi relativizmus teljesen ellentéte a lelki erősségnek. A sunyi embernek nem erőssége a lelki erősség, inkább annak hiányától szenved. És általában úgysem ússza meg, mert előbb-utóbb bőrét vásárra kell vinnie. Mert helyettünk senki nem dönt. Minden döntés választóvonal. Ha nem a jó mellett döntöttem, ha nem döntöttem a jó mellett – bűnt követtem el. Itt nincs helye maszatolásnak. A megalkuvás, a gyávaság is bűn. A túlságosan sokszor és könnyedén kompromisszumokba menekülés elmossa az erkölcsi jó és rossz közti határvonalat, és lassan már nemcsak a kisebbik rosszat kezdjük rendszeresen választani, hanem a nagyobb jó és a kisebbik jó közül is a kisebbik jó felé hajlunk.

A lelki erősség, amelyhez a bátorság társul, kitartóvá teszi az embert a jóért folytatott küzdelmében és a szenvedés elviselésében. A Szentírásban a lelki erősség az Isten erejébe és segítségébe vetett hit és remény gyümölcse. Krisztus erejében való részesedés. „Amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.”– mondja szent Pál. Krisztus is legyőzte a kísértőt a pusztában, de ereje a kereszt győzelmében mutatkozott meg leginkább és a feltámadásban vált véglegessé.

A lelkileg erős ember állja sarat. A nehézségek közepette is kitart szilárd értékrendje mellett, még a próbatételek, sőt a halálfélelem közepette is. Ide valóban a hit ereje, a Krisztusba vetett mélységes bizalom szükséges. Már a mértéktartásban is van tartás, s ez még inkább nyilvánvaló a lelki erősségnél. Nem menekül el a tett színhelyéről, nem keres kiskapukat, nem vonja vissza adott ígéretét, nem bírálja felül kezdeti elhatározását, nem bírálja felül meghozott döntését az első zűrös helyzetben, nem hátrál ki a konfliktusból. Meg meri tenni az első lépést, és ki mer tartani. Nem a békülékenység jellemzi, hanem a civil kurázsi, amikor egy kilátástalan helyzetben is helyt kell állnia. Az erősség lelkével képes rá.

A lelki erősség első példái maguk az ősegyház vértanúi voltak. Inkább életüket adták, minthogy megtagadják Krisztust. Ez nem hetvenkedés, nem a sors rámenős kihívása magunk ellen, nem magamutogató, önjelölt sztárság, amely a világ dicsőségének babérjaira tör, hanem inkább belső erőfeszítés, amely adott helyzetben az igazságosságon keresztül érvényre juttatja a szeretet, a hit, a jó győzelmét. A lelki erősség is feltételezi a józanságot, a vitalitást, a dolgok, a helyzet helyes felbecsülését, a megfontoltságot, de ha kell, képes kockára tenni személyes, szubjektív biztonságát, egészségét. Nem halálszeretet, nem életmegvetés, nem is adrenalin túlfűtöttség, hanem inkább állhatatosság. A gonosz túlerejével szemben nem passzívan viselkedik, hanem kitart a jó mellett. Így bizonytalanítja a gonosz megfélemlítő támadását. Az életbe belefáradt közömbösség nem képes a bátorságra. Ez az erény a végsőket tartja szem előtt, – mondja Joseph Pieper. A bátor ember ezért türelmes. Képes kivárni a megfelelő pillanatot. „Úgy küldelek titeket mint bárányokat a farkasok közé”, mondja Urunk Jézus. És nem törődik bele sorsába, hanem küzd az igaztalanság, a jogsértés ellen. Belső szabadság jellemzi, ami pont tartásával képes megtörni támadója erejét.

A lelki erősség erénye felvértez arra, hogy ne futamodjunk meg a kihívások elől, ne adjuk fel az első alkalommal, amikor nekünk keresztbe tettek, hanem küzdünk tovább, Isten országának „jogaiért”.(Madách: „ember küzdj és bízva bízzál!”)

A lelki erősség nem természetes bátorság. Inkább egyfajta többlethelytállás, kitartás, amelyet kegyelemként kapunk, ha hűségesek maradunk. „Nem a saját kardjukkal hódították meg a földet; nem a saját karjuk szerezte a győzelmet; a te jobbod volt az, hatalmas karod; fényességes arcod, mert szeretted őket.”(44. Zsoltár)

A bátorság-lelki erősség erényével felvértezve ki tudsz, ki lehet, ki kell lépned a kényelmed biztonsági zónájából, kockára kell, hogy tedd néha közvetlen jólétedet, jó híredet, görcsös énhez kötöttségedet, beteges szorongásig fajuló biztonságvágyadat, be kell, hogy merészkedj ebbe a fájdalmas éjszakába – s ez már magában rejti az örök élet győzelmét is.(J.P) Csak az örök élet reménye a döntő. Aki már került igazán kritikus helyzetbe, és bátornak bizonyult, az már tudja, hogy mi a remény.

• Lelkierő nélkül nincs bátorság.
• De bátorságra vall-e az árulkodás vagy a feljelentés?
•  Mihez kell több bátorság: meg-(ki) mondani, vagy titokban tartani?
• Engedni vagy ellenállni a kísértésnek?
• Szorult helyzetben megfutamodni, vagy kitartani? 
• Miért erény a halált megvető hősiesség?
• Mikor van szükség lélekjelenlétre?
• Miért kell, vagy lehet-e kompromisszumot kötni erkölcsi kérdésekben?
• A kis és nagy megalkuvások mennyiben tükrözik erkölcsi nagyságunkat?

Zárszó

Két megállapítással zárnék. Egyiket teológus írta le, a másikat egy hitoktató.

Nyíri Tamás: „Nem húzhatók Jézusra korának sémái: egyaránt provokálja a jobb és baloldalt, közelebb van Istenhez, mint a papok (a hivatásos közvetítők), a világtól függetlenebb, mint az aszkéták (az elidegenedés elleni törekvés nem okoz nála másféle elidegenedést), erkölcsösebb, mint a moralisták, bár nyomát sem találjuk nála a „rosszhiszeműségnek”, s forradalmibb a forradalmároknál; az ellenségszeretet parancsa (Mt 5,38) Összeroppantja a szemet szemért, fogat fogért ördögi körét. Nem az intézményes berendezkedést, hanem Isten akaratát tekinti a legfőbb és közvetlen erkölcsi normának…Jézusban teljesen fedi a gyakorlat az elméletet, a szeretet a szabadságot.”

Éva Petrik: „Mindig tiltani és parancsolni, vagy egészen elengedni a gyeplőt, igen kényelmes dolog. Lényegesen megerőltetőbb, ha a gyermek iránti szeretetből minden alkalommal külön döntjük el, hogy mit lehet tőlük elvárni, megkívánni, és mennyire kell következetesnek maradnunk. Lehet-e vajon itt-ott kivételt tenni, meglepetést készíteni, vagy éppen szemet hunyni egy kis hiba felett…? Isten a szeretet, de nem teljesíti minden kívánságunkat. Isten bíró, de nemcsak igazságosan ítél, hanem irgalmasan is. Hogyan higgyék ezt el gyermekeink és hogyan éljenek eszerint, ha nem tapasztalják mindezt odahaza?” „Biztos, hogy főleg a kisgyermekeket ellenőrizni kell…De arra, hogy magabiztos és önálló legyen, már korán lehetőséget kell nyújtani…Ha valakit komolyan veszünk, megbízunk benne és aggódunk is érte. – Isten mindent tud, de nem kém. Isten mindenható, de szabad akaratot ad az embernek” „Elvhűség és tolerancia nemcsak létezhet egyidejűleg, hanem feltételezik is egymást. Akinek nincsenek elvei, nem foglalhat állást másokkal szemben sem. Akiben nincs türelem, és mások véleményét meg sem hallgatja, azt a gyanút kelti, hogy attól fél, maga is elbukik”

Felhasznált források:

1. A Keresztény Szellemiség Lexikona, SZIT Bp. 1993.

2. Bolberitz Pál: Igazság vagy Szeretet? – Vasár- és ünnepnapi szentbeszédek a „C” liturgikus év szerint, SZIT Bp. 2010.

3. Joseph Pieper: A négy sarkalatos erény – XX. Századi Keresztény Gondolkodók 10. Vigília Bp. 1996.

4. Magyar Katolikus Lexikon III.Kötet ÉHI-GAR, Bp. SZIT, 1997.

5. Timothy Radclyffe: Vesd bele magad! – Élet a keresztség és a bérmálás kegyelmeiben, Vigília Bp. 2013.

6. Újra néven nevezzük – erények a közéletben, Az idők jelei – KÉSZ, MPEE, PBK kiadása, 2018.