Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (3. rész): Igazságosság
Sebestyén Péter atya Az ajtó négy sarka című sorozata elhangzott 2019. március 29-én, Csíkszeredában, A Honfoglalás előttől az Európai Unió utánig előadássorozat keretében.
- Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (1. rész)
- Az ajtó négy sarka – A sarkalatos erényekről (2. rész): Okosság – Bölcsesség
Igazságosság (iustitia)
Az igazságosság Isten tulajdonságán alapszik, olyan erkölcsi erény, amely erőssé teszi az akaratot, hogy megadja mindenkinek, ami jár, s amivel tartozik: Istennek és a felebarátnak egyaránt. A Szentírásban királyi erényként szerepel. Az életszentséget jelzi, ami nem képmutató. A hívő ember igazságossága Jézus Krisztus. Az igazságossággal együtt jár az üldöztetés és a szorongattatás elviselése. Isten országa igazságban szeretetben és békében nyilvánul meg. Attól igazságos valami vagy valaki, hogy Isten igazságát képezi le, hozzá hasonlít, belőle ered.
Az igazságosság mindig kéz a kézben jár az irgalommal. Ennek szintje, aránya, foka az adott helyzettől függ. Hiszen az igazságosság nem azonos az egyenlőséggel és az egyformasággal. Vagyis mindig az erősebb jognak van elsőbbsége. Ez az aranyszabály. Differenciált értékítéletet és méltányosságot jelent. Megtanít súlyozni, amikor valamit erkölcsileg elbírálunk, vagy ítéletet hozunk egy döntés, egy cselekedet fölött.. Nagyon beszédesek az ókori szimbólumok, amelyek az igazságosság arttribútumaiként maradtak fenn a köztudatban, amivel az igazságosságot ábrázolták: nyitott szemű nőlak mérleggel (erények, jog és jogtalanság, angyal és ördög, igazság és igaszágtalanság). Kard (büntető jellege), bekötött szem (pártatlanság), strucc (méltányosság), holló (éberség), oroszlán (szigor). Az isteni igazságosságot Krisztus, az igazságosság napja, ’sol iustitiae’ Dürer rézmetszetén, oroszlánon trónoló Krisztus, mint apokaliptikus bíró – mérleggel és karddal… De említhetjük Szent Mihály főangyal attribútumait is, ahol a mérleg és a kard a végítélet isteni igazságosságát hirdeti,.
Az igazságosság Isten sajátossága, mellyel minden teremtményének megadja az ontológiai igazsághoz szükséges feltételeket, és igaz ítélete alapján jutalmazza vagy bünteti teremtményeit. A teremtmény szempontjából az igazságosság elsősorban a vallásosság erényéhez tartozik, amelyben megadja az Istennek járó imádást és hódolatot. Ez teszi készségessé az embert arra, hogy embertársainak is megadja, ami őket illleti. Így mozdítja elő a méltányosságot és a közjót. Az embertársat alanyi jogon megilleti a személyi méltóság, a tisztelet és a védelem. Ilyen szempontból szoktak megkülönböztetni osztó (javak szétosztásánál) és megtorló (büntetésnél) igazságosságot, törvényes (jutalmazás és büntetés, a polgári és egyházi törvények betartása), részleges valamint kölcsönös igazságosságot (adásvételnél).
Az igazságosság erőssé és állhatatossá teszi az akaratot, mindenki jogainak tiszteletbe tartásával segít megtalálni az összhangot az emberi kapcsolatok terén is (lásd például a szeretet kötelességeinek fokozatai, mértéke, prioritásai, először: önmagad, majd: feleséged, édesanyád, keresztanyád, komaasszonyod, stb. vagy: család-nemzet-haza-ország-külföldi vendég stb.)
A keresztény ember adósnak érzi magát Istennel és felebarátaival szemben, mert tudja, hogy minden ajándék. Neki nem jár ki „csak úgy” semmi. Az ajándékot pedig alázattal fogadja. Ezért nem is úgy fogja fel az igazságosságot, hogy ő megadja a jó jutalmát, s még inkább nem a gonosz megbüntetését (bosszú), hanem úgy, hogy ő tartozik, és igyekszik megadni mindenkinek azt, amivel neki tartozik. Márpedig szeretni mindenkinek tartozunk. Abból mindig többre van szükségünk, mint amit megérdemlünk. Az egyik bűn, kísértési lehetőség e területen az, hogy felrójuk Istennek, másoknak, hogy igazságtalanok velünk szemben, hogy tartoznak nekünk. Szent Tamás is azt mondja, egy közösségben akkor uralkodik igazságosság, ha a közösség három alapvető viszonyulása rendben van- az egyes emberek egymáshoz-a társadalom az egyénhez-az egyén viszonya a közösséghez. Ez a viszonyulás pedig az igazságosság három alapformájának van alárendelve: a már említet törvényes izaságosságnak (iustitia legalis), osztó igazságosság (i. distributiva)- és kölcsönös igazságosságnak (commutativa). Az adósság, a tartozás képénél maradva: másként vagyok adós, ha adót kell fizetnem, ha bolti számlát kell kiegyenlítenem, és másként, ha a szomszédtól kértem kölcsön.
Szent János szerint az igazság szabaddá tesz titeket. Az isteni igazság Jézus Krisztusban tárult fel, ezért túl kell lépnünk a pusztán emberi, szűkkeblű, ’amilyen a mosdó-olyan a törölköző’, a ’szemet szemért’- típusú, számító, kegyetlen és cinikus igazságosság, hasznossági szempontokon. Mégcsak nem is elég ide a korrektség. Hiszen mennyivel többet adott neked az isten, mint amennyit te adtál másoknak?
Krisztusi értelemben igazságosnak lenni inkább nagylelkűséget, méltányosságot, bőkezűséget, nagyvonalúságot, jelent és a szeretet, a jog eszközeivel megszüntetni a jogtalanságot is. Ez érvényes arra, ahogyan jelen esetben demokratikus keretek közt fellépünk a hatalom birtokosaival szemben, hogy ne éljenek vissza hatalmukkal. Az igazság objektív, megismerhető, van. Nem szavazás kérdése, nem parlamenti többségé. Egyszerűen beszél, beszédesen árulkodik erről igazságérzetünk, már nagyon hamar, gyermekkorban, de mindig, amikor igazságtalanság ér. Ezért a hatalomnak, a jogalkotónak is mindenkor az igazsághoz kell mérnie intézkedéseit.
Az igazságosság nem jelent hamis egyenlőséget.
- Igazságos az, aki megadja mindenkinek, ami jár.
- De igazságos vagyok-e, amikor az elvégzett munka arányában fizetem meg munkásaimat?
- Mi a különbség a szigor, a jutalom, a járandóság igazságossága és az irgalom igazságossága között?
- Ha valami nekem nem jár, akkor velem igazságtalanság történt?
