Amikor az Egyháznak meg kell szólalnia – Grősz József példája
Hatvanöt évvel ezelőtt, 1961. október harmadikán hunyt el Grősz József kalocsai érsek, aki több ízben is a katolikus püspöki kar elnöke volt. Először Serédi Jusztinián bíboros halála után Mindszenty József esztergomi érsekké történő kinevezéséig; másodszor, szintén rövid ideig, Mindszenty bíboros bebörtönzése után; harmadszor pedig börtönből való szabadulása után, egészen haláláig.
Az 1887-ben született Grősz Józsefet 1929-ben szentelte püspökké Serédi Jusztinián hercegprímás. Grősz 1936-tól a szombathelyi egyházmegye apostoli adminisztrátora volt, három évvel később megyéspüspök. 1943-ban a pápa kalocsai érsekké nevezte ki. 1950 nyarán, a püspöki kar elnökeként ő írta alá a kormány által kikényszerített egyezményt. Alig egy évvel később letartóztatták, s koncepciós perben 15 évi börtönre ítélték. 1956 tavaszán kegyelemben részesítették, visszatérhetett székhelyére, s haláláig (1956 őszének néhány napját leszámítva, amikor a fogságból szabadult Mindszenty bíboros visszatérhetett Budapestre) ő állt a katolikus püspöki kar élén.
Grósz József életéből két történetet, pontosabban két beszédet idézünk fel. Újra s újra hallani, hogy az Egyház ne politizáljon, a szószéken a papok kerüljék a közéleti megnyilatkozásokat. Ez az elvárás – így, általánosítva – nem jogos. Az Egyház része a társadalomnak, az Egyház is a közjót szolgálja, ezért ha a közéletben a krisztusi tanítással ellentétes törekvéseket tapasztal, nemcsak joga, kötelessége is megszólalni. Ezt tette oly sok főpásztor a múltban, köztük Grősz József is – például az 1930-as évek végén.
Tudjuk, a harmincas évek második felében igencsak megnőtt hazánkban a különböző szélsőjobboldali erők befolyása. Köztudott, hogy Mindszenty (akkor még: Pehm) József zalaegerszegi plébános lapja, a Zalamegyei Újság, időről-időre fellépett a nyilas ideológia ellen. Amikor Mindszenty akkori főpásztora, Grősz püspök, 1937. október 17-én egy iskolaszentelésen beszédet mondott, az említett újság részletesen tudósított az eseményről. Grősz így fogalmazott:
A cikk a hirdetés után folytatódik…
„A katolikus iskola nem kevésbé fontos, mint a templom, mert nem közömbös, hogy milyen lesz a jövő nemzedék: Krisztusra esküszik-e avagy a szovjetcsillagra vagy nyíllal, horogkereszttel elcsúfított keresztre. Mi azt akarjuk, hogy a jövő nemzedék a bátorság helyett Dicsértessékkel köszönjön; azt akarjuk, hogy a jövő nemzedék magyar legyen, hogy drága ereklyeként becsülje meg a szűzmáriás háromszínű zászlót és ne rántsa sárba, ahogyan azt éppen a napokban akarták tenni Budapesten nyilas fiatalemberek. Azt akarjuk, hogy a jövő nemzedék katolikus és magyar legyen, azért építünk még áldozatok árán is katolikus iskolákat és templomokat.
Tudom, hogy sok baj van az országban, amint van más országokban is, de ennek orvossága nem az, hogy Magyarországot idegen eszmék karjaiba döntsük, és még kevésbé az, hogy Istennek hátat fordítsunk, és új isteneket keressünk. Ellenkezőleg, az igazi orvosság a visszatérés a kétezer éves evangéliumhoz.”
[A nyilas téveszmék ellen szólt Grősz püspök a lickóvadamosi iskolaszentelésen. Zalamegyei Újság, 1937. október 19. 1.]
Grősz József beszéde nagy visszhangot keltett, még a hazai liberális lapok (Az Est, Pesti Napló stb.) is közölték a fent idézett szavakat. (A beszédben említett „szűzmáriás zászló”-hoz a magyarázat: néhány nappal a beszéd elhangzása előtt, október hatodikán, a Szent István Bajtársi Szövetség fővárosi megemlékezését megtámadta egy nyilas csoport, köveket dobálva a szövetség zászlóját akarták elvenni.)
Fél évvel később Celldömölkön az esperesi kerület legénynapot rendezett, az esemény záróbeszédét Grősz József mondta. Ebből a beszédből hosszabban idézünk:
„Kikkel áll szemben a mi frontunk? Mindenkivel, aki ellensége Krisztusnak és az ő evangéliumának; mindenkivel, aki Krisztust és az ő evangéliumát ki akarja tépni az emberek szívéből; mindenkivel, aki az egyéni, családi, társadalmi és állami életet más alapokra akarja felépíteni, mint amelyet Krisztus rakott le az ő evangéliumában. Ezekkel áll szemben a mi frontunk és csakis ezekkel.
A múlt ősszel iskolát szenteltem Zalában. Az iskolaszentelés után egy kis beszédet mondottam arról, hogy miért építünk mi katolikusok iskolákat. A többi között azt mondottam, hogy mi azért építünk katolikus iskolákat, mert azt akarjuk, hogy az a nemzedék, amely átveszi a mi helyünket a munkában, a község vezetésében, az ország ügyeinek intézésében: ez a nemzedék hívő legyen és nem hitetlen, a betlehemi csillag után menjen és ne a szovjetcsillag után, Dicsértessékkel köszönjön és Krisztus keresztjére esküdjön: arra a keresztre, amelyen megváltásunk drága ára függött és amely 2000 esztendő óta összekötőkapocs a nemzetek és népfajok között és ne olyan keresztre, amely az embereket és népfajokat elválasztja egymástól és egymás ellenségévé teszi. /…./
Mi nem vagyunk ellenségei a nemzeti gondolatnak és nem vagyunk ellenségei a szociális reformoknak sem. Az anyaszentegyház sohasem kérdezte azoktól, akik ajtaján kopogtattak és bebocsátást kértek, hogy melyik népnek, vagy fajnak vagytok a fiai, hanem egyforma szeretettel ölelte szívére a görögöket és rómaiakat, a germánokat és magyarokat, mert Krisztus mindenkiért meghalt a kereszten; a zsidókért is, ezért ezeket is befogadja, be kell fogadnia, ha hívő lélekkel jönnek, ha Krisztust keresik. És sohasem kívánta senkitől, hogy tagadd meg a fajtádat, vagy a hazádat, hanem mindenkinek azt mondotta, hogy szeresd népedet, ahogyan Krisztus is szerette azt a népet, amelyből emberi természete szerint származott, szeresd azt a földet, amelyen bölcsőd ringott, ahogyan Krisztus is szerette azt a földet, amely emberi természete szerint hazája volt, szeresd azzal az áldozatkész munkás szeretettel, amellyel ő szerette az övét, és ha kell, halj meg érte, mintahogy ő is meghalt népéért és a világért. És az anyaszentegyház nem fordul szembe a szocializmussal sem. Az első nagy szociális forradalmat Ő indította el, amikor meghirdette az emberek egyenlőségét, minden ember jogát a szabadsághoz, az emberhez méltó élethez, mikor hadat üzent az emberi elnyomatásnak, a rabszolgaságnak és mikor az égbekiáltó bűnök közé sorozta az ember kiuzsorázását, a munkások jogos bérének visszatartását.
Nem! Mi nem vagyunk ellenségei sem a nemzeti gondolatnak, sem a szociális reformoknak. Mi nem hirdetjük azt, hogy üsd a zsidót, de igenis hirdetjük, hogy szeresd és támogasd a fajtádat. Mi nem osztjuk szét önhatalmúlag a másét, de igenis minden törvényes eszközzel rajta vagyunk és harcolunk azért, hogy a földi javak igazságosabban osztódjanak el, hogy minden embernek meglegyen az emberhez méltó megélhetése, hogy ne legyenek itt egy pár jóllakott ember mellett éhező milliók.
Mi Krisztus ellenségei ellen harcolunk. Mi Krisztusért harcolunk, mert szent meggyőződésünk, hogy a szebb, boldogabb jövőt, amely után ma az egész emberiség epedez, csak Krisztussal és az ő evangéliumával küzdhetjük ki.
[Grősz József püspök nagyhatású beszéde Celldömölkön a nemzeti szocializmusról. Zalamegyei Újság. 1938. március 29. 1.]
Az idézetek is tanúsítják: Grősz József nem tévedt a pártpolitika területére, közéleti megszólalásaiban a krisztusi tanítás hirdetése vezette. Olyan „ügyben” szólalt meg, amelyben nem hallgathatott, s ezzel – többek között Apor Vilmoshoz, Márton Áronhoz, Mindszenty Józsefhez hasonlóan – példát adott a jövő nemzedékeknek is.
Küldjék el ezt az írást a püspök uraknak (nem véletlenül írtam ezt, és nem atyákat), és a “Hetvenkét tanítvány” majdnem Tisza miniszter lett vezetőjének.
Milyen szomorú, hogy a régebbi idő vezetői még megvédték a katolikus tanítást, nem pedig azt gyepálták, aki helyettük is megteszi a kötelességét (azaz Osztie Zoltán atya).
Egyetértek a hozzászólóval, és remélem, Osztie atya mellett vannak még Grősz József szemléletű papjaink. Bízom benne, hogy a klérus nem követi el azt a hibát, amit megtett a 60-70-es években Bulányi Györggyel, Lénárt Ödönnel, Kállay Emillel és még sokakkal. Ugye nem lesz újabb békepapi mozgalom? A hívek a békés papokat követik és nem a “békepapokat”.
Bulányi György sok mindenben egyértelműen szembe ment az Egyház tanításával. Azt, hogy a klérus pontosan mit tett Lénárt Ödönnel, Kállay Emillel, nem tudom.
Attól, tartok, ön nem olvasta elég figyelmesen ezt az írást, kedves András. Figyelmébe ajánlom az utolsó bekezdést: “Grősz József nem tévedt a pártpolitika területére”. Osztie Zoltán atyáról ez sajnos nem mondható el. A néhai érsek atya tanítása nem hogy nem igazolja Zoltán atya cselekedeteit, hanem éppenséggel óriási kontrasztot teremt. Számomra öröm volt olvasni, milyen volt egykor az, amikor egy pap a Krisztusi tanításból vezette le a politikai álláspontját, és nem a politikai álláspontjához hajlította a Krisztusi tanítást.
Véleményem az,hogy Krisztus ügye az Evangéliumi szerinti élet fontos,és kötelességünk erre felhivni testvéreink figyelmét,nem ítéletet mondva,hanem segítő szándékkal.hogy a szőlő észrevegye hogy vadszölőt termett és ezt látva vísszatérjen a Krisztusi útra,keresse és tisztitsa az utat egymást segitve az Evengéliumí Istent szerető út félé,mert ha Isten magára hagyja és nem öntözí àpolja kertjét,minden elveszik.
Keresztényi kötelességünk óvni és védeni a krisztusi értékeket. Uram Jézus add hogy megnyíljanak a szemek és fülek és aTe Országod építsék, hogy legyen krisztúsi ǰövőnk.
Ennyi jogtiprás láttán, mikor ártatatlan embereket csuknak le, biztosan megszólalt volna Grósz érsek atya!
Ez mind rendben van. Grősz József nem egy szentmisén, szentbeszédben politizált. Egy egyházi iskola felszentelésekor és egy legényegyetben fejtette ki véleményét. Szentmisén elfogadhatatlan egy jelentős többséggel megválasztott párt tagjainak, akik részt vettek a misén, ilyen alpári megítélése.
Ezekben a beszédekben nincs direkt pártpolitika, nem kiáltja ki közellenségnek azokat, akiknek elegük lett a korrupt Fideszből és a Tisza pártra szavaztak.
Nem olvaatam sehol az evangéliumban, hogy kire kell szavaznom.
Ez az írás olyan, mint egy dupla fenekű bőrönd. Értelmezhető Osztie Zoltán atya cselekedetének igazolásaként és elítéléseként is. Felszínes olvasó megkapja az előbbit, értő olvasó az utóbbit. Hálás vagyok a terjedelmes idézetért és az önmérsékletről tanúskodó csekélyke kommentárért, így a néhai érsek szavai önmagukért tudnak beszélni. A legfontosabb: Grősz érsek nem a szentmise keretében politizált. A szentmisében a húsvéti titkot (Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását) közösen éljük át, pártállástól függetlenül, mi katolikus keresztények mindannyian. A szentmisében tehát nincs helye az Úr színe elé járuló hívek közé éket verő napi politikának. Grősz érsek nem a közhatalmat aktuálisan birtokló és a közhatalmat aktuálisan elvesztő pártokat állítja szembe, hanem eszméket kritizál. A cikk a végén a szerző ki is mondja a verdiktet: “Grősz József nem tévedt a pártpolitika területére”. Osztie Zoltán atyáról ez sajnos nem mondható el. Ámde Zoltán atya lenagyobb bűne mégsem ez, hanem hogy kifejezetten a templomba járó, vallásukat gyakorló és mélyen megélő híveket sértegette pusztán azért, mert nem egyezik a politikai nézetük az övével. — Idézek az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye közleményéből: “Az emberek sértő minősítése és megbélyegzése nem egyeztethető össze Krisztus tanításával, és nem az evangélium szellemében szól. Az ilyen kijelentések nemcsak az érintettek emberi méltóságát sértik, hanem a Főegyházmegye közössége számára is fájdalmasak. Aki Krisztussal találkozik, annak a szívében nem lehet gyűlölet és megosztottság. A bűnt elítéljük, a bűnös ember számára pedig Isten irgalmát kérjük.” — Ámen
Ámen!
Köszönöm a tanítást, a megerősítést, abban a kérdésben, hogy mi a dogunk ezekben a zavaros időkben
Megtörtént eset. Nem sokkal a rendszerváltás után valaki katekézist tartott egy plébánián, és úgy gondolta, hogy az eredeti anyagban szereplő nácizós példát aktualizálja kommunistázással. Utána egy bölcs pap figyelmeztette, ugyan teljesen igaza volt, de nem tudhatjuk milyen érzelmű emberek vannak a hallgatóság soraiban. Mivel az Egyház mondandója sokkal fontosabb ennél a témánál, nem szabad eleve magunk ellen hangolni bárkit is, megakadályozván azt, hogy meghallja azt, ami tényleg fontos.