Az ausztráliai Sidney Parramatta nevű külvárosa a Parramatta folyó partján, a maga 25.00 lakosával fontos kereskedelmi központ, egyben Ausztrália legfiatalabb, leggyorsabban növekvő és etnikailag talán legszínesebb összetételű katolikus egyházmegyéjét alkotja.
Az egyházmegye élén a vietnámi születésű Vincent Long püspök áll, aki 2023-ban összehívta az első egyházmegyei szinódust, követve Ferenc pápa felszólítását, hogy minden megkeresztelt együtt haladjon a közös úton. Majd hosszabb előkészítés után elkészítette és 2024. augusztus 10-én hivatalosan is útjára indította az egyházmegye 2024-2028-as lelkipásztori tervét (Pastoral Plan), amelynek a célja a meghallgatáson, párbeszéden, bekapcsolódáson alapuló szinodális egyház megteremtése, amely Isten egész népének bölcsességére és meglátásaira támaszkodik.
A püspök előadássorozatot indított „Vincent püspök bemutatja…” címmel, amelyre kiváló előadókat hív meg. A sorozat keretében került sor augusztus 5-én a parramattai Szent Patrick székesegyházban Dr. Myriam Wijlens előadására „A világi hívek prófétai hangja a katolikus egyház megújulásában” címmel. Dr. Myriam Wijlens holland teológus, kánonjogász, közgazdász, az Erfurti Egyetem Katolikus Teológiai Fakultásának professzora. A szinodalitásról szóló világszinódus konzulense és koordináló bizottságának tagja. Előadásának teljes szövege angol nyelven itt hallgatható meg.
Wijlens professzor az egyház megújulásának szinodális folyamatáról szóló, több mint kétórás előadásában bemutatta, hogyan változik az egyház szerkezete és működése a szinodalitás bevezetésével. Előadásában részletesen tárgyalta a folyamat eddigi eredményeit és jövőbeli kilátásait, különös tekintettel arra, hogyan járulhatnak hozzá a világi hívek és a nők az egyház missziójához és kormányzásához. A szinodalitást olyan folyamathoz hasonlította, amelyet úgy írhatnánk le, mintha Isten népe felébredne hibernált állapotából és a remény zarándokaivá válna. Az egyház mindig valamilyen kontextusban létezik, soha nem valamiféle elvont világban. Itt és most élő emberek alkotják. Korábban egyetlen szinódus sem vonta be ennyire aktív szereplőként a helyi egyházakat – emelte ki Wiljens professzor.
A szinodális egyház fogalma és célja
A szinodalitás olyan fogalom, amely az egyház közösségi természetét és a közös döntéshozatalban való részvételt hangsúlyozza. Szemben azzal a szokásos eljárással, amely során a római hierarchia kiad egy dokumentumot a világiak számára, a szinodalitás teljesen új folyamat, olyan, mintha valamit annak a gyakorlása közben sajátítanánk el (learning by doing) – hangsúlyozta a professzor. Az emberek lehetőséget kapnak a részvétel, a bekapcsolódás tapasztalati megélésére, meghallgathatják mások tapasztalatait, és közös felelősségvállalással együtt gondolkodhatnak tovább. A küldetésben és a kormányzásban, az irányelvek kidolgozásában és a döntéshozatalban minden megkeresztelt hívő részt vesz, nem csak a hierarchia tagjai. Mindenkit a fedélzetre! Mindenkit meghívást kap, hogy az Úr szőlejében dolgozzék! Ez pedig átalakulást eredményez, amely során Isten népe a Szentlélek üzenetét keresve és meghallva a szinodális egyházban prófétai szerepet kap.
A nők bevonása az egyház életébe
Az előadás egyik fő témája a nők egyházon belüli szerepe volt. Dr. Wijlens kiemelte, hogy a nők aktív részvétele nélkül az egyház nem lehet teljes. A szinódus során világossá vált, hogy a nők részvétele nem csak kívánatos, hanem alapvető fontosságú is az egyház jövője szempontjából.
„Az egyház ne legyen olyan, mint egy kapuban álló őr, hanem működjön szélesre kitárt sátorként, amely mindenkit befogad” – mondta Dr. Wijlens. Ez különösen fontos a szegények, fiatalok és a társadalom vagy egyház peremén élők esetében, akiknek nem csak beszédtémaként kell szerepelniük, hanem aktív és fontos szereplőkként is.
A szinodális folyamat során világszerte erős igény mutatkozott arra, hogy a nők egyenlő arányban vegyenek részt a döntéshozatalban, az egyházi vezetésben és a prédikálásban. Különösen a női szerzetesek állnak az élen abban, hogy az egyház szinodális egyházzá váljon. Több kontinentális találkozón is felmerült a női diakonátus kérdése, valamint a nők részvétele a teológiai képzésben és az egyházi bíróságokon való szolgálatban.
A szinodális folyamat lépései és eredményei
Dr. Wijlens részletesen ismertette a szinodális folyamat különböző fázisait, amelyeket 2021 októberében indítottak el. A folyamat első szakasza az egyházmegyei szintű konzultációk voltak. Ezek eredményeit a püspöki konferenciák kapták meg, és összegzéseiket Rómába küldték 2022 augusztusában. A világ 114 püspöki konferenciájától 112 jelentés érkezett be, ami messze felülmúlja a korábbi (családokkal és az ifjúsággal foglalkozó) szinódusokon mutatkozó aktivitást. Később következett aztán a hét kontinentális találkozó (köztük a közel-keleti), amelyek az adott kontinens püspöki konferenciáinak jelentéseit összegező anyagon dolgoztak. Ezek a kontinentális találkozók új elnevezést is kaptak: nem püspöki, hanem egyházi kontinentális találkozóknak nevezték őket. 2023-ban, és most 2024 októberében pedig globális szintű szinódus zárja le a folyamatot. Az egyház történetében először fordult elő, hogy nem csak püspökök és papok, hanem a helyi templomok, a világiak és a különböző csoportok is részt vettek a folyamatban.
Wijlens professzor sokatmondónak látja, hogy számos helyi szintű csoport közvetlenül Rómának írt. „Mivel nem vagyunk biztosak abban, hogy püspökeink meghallgatnak minket, ezt a jelentést közvetlenül Önöknek küldjük – írták. Mit jelent ez? Hogy az emberek nem bíznak abban, hogy a püspökök elküldik, amit ők küldtek, hogy a püspökök meghallják és továbbküldik, amit kaptak” – magyarázta Dr. Wijlens ezt a jelenséget.
A kontinentális találkozók és a helyi sajátosságok figyelembevétele
A szinodális folyamat egyik legérdekesebb eleme a holland teológus értékelése szerint a kontinentális találkozók megszervezése volt, amely lehetőséget teremtett a különböző kultúrák és hagyományok figyelembevételére. Minden kontinens saját stílusában és módszerével szervezte meg a találkozókat. Lehetőség adódott a különböző helyi egyházak tapasztalatainak megosztására és arra, hogy az egyház reagáljon a különböző helyi igényekre és kihívásokra. A püspöki konferenciák jelentéseit összegzők örömteli meglepetéssel látták, hogy lényegében nagyon sok anyag egybehangzóan ugyanabba az irányba mutat.
A szinodális folyamat jövője és kihívásai
Az előadás végén Dr. Wijlens rámutatott, hogy a szinodális folyamat még csak az út elején jár, és az egyháznak számos kihívással kell szembenéznie. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az eddigi eredmények biztatóak, és a jövőbeni lépések is reményre adnak okot.
„A szinodális folyamat során megélt tapasztalatok már most is jelentős változásokat hoztak az egyház életébe. Az emberek arra vágynak, hogy folytatódjon ez a folyamat, mert gazdagítja kapcsolatukat Istennel és egymással. Ez az új megközelítés lehetővé teszi, hogy az egyház jobban megértse és befogadja a különböző kultúrák és hagyományok sajátosságait” – mondta Dr. Wijlens.
„Mert mit is csinál tulajdonképpen a pápa?” – tette fel a kérdést. – „Megnyomja az Újraindítás billentyűt a II. vatikáni zsinat különböző elemeinél, és ezzel jobban egymáshoz igazítja őket. Ezáltal az egész rendszer optimalizálódik, és nincs abban semmi új, amit csinál. Épp ezért biztos vagyok benne, hogy a folyamat folytatódni fog ennek a pápának a pontifikátusán túl is.”
