Jár a toronyóra: bimm-bamm, szól a falióra: tik-tak, tik-tak, a zsebóra ezt kattogja: tiki-taki-tiki-taki, tik. Jut eszembe a gyerekdal.
Hiszti. Pánik. Sokk. Kiugrott a nyuszi a bokorból. Nem is egy. Sok. Nem kell nekünk eszelős diktátor. Hiszen ma mindenki diktátor, aki nem liberális. Legyen az tanár, pap, vagy szülő. Aki mer következetes lenni, gyökerekhez, törényekhez, lelki és erkölcsi értékeihez ragaszkodni, azok mellett kitartani. Az már szélsőséges szektás, pszichiátriai eset. Nem, mi nem akarunk kelethez tartozni, hanem, nyugathoz-így tüntettek a bukaresti fiatalok, pár százan. Pedig a nyugati cégek is keletre költöztek át. Az energia is onnan jön, a nemesfémek is. A Megváltó is ott született. Szent II. János Pál pápa annak idején úgy köszöntötte a keleti pátriárkát, hogy az egyház két tüdővel lélegzik: kelet és nyugat. A madárnak is két szárnya van. Lehet, hogy ultra ortodox, sovén román ez földszakértő elnökjelölt, de dolgozott már a NATO-BAN, ENSZ-ben, tanácsadója volt a leköszönő külügyminiszternek is. Csak szürke eminenciásként tette a dolgát, tanult, csipegetett, imádkozott, sportolt. Lehet, hogy ő szalonképesebb, mint a futballhuligán betyárból előlépett aranyos-nemzedék. De akkor is. Valami kiderült a múlt vasárnap. A román népnek elege van a politikusok hazugságaiból. Azoknak is, akik külföldre távoztak. Azok nem is modernebbek, vagy fejlettebbek, „felvilágosultabbak” lettek, hanem még románabbak. Ott a nyugati fertőben, ahol kiábrándultak a nyugati gender-jólétből, még jobban megerősödött bennük az a tudat, hogy a korrupt hazai politikusok miatt hagyták el hazájukat. De nem adták fel elveiket, hitüket, nemzeti öntudatukat. Templomokat építettek és összetartanak. Hiába a hazai liberális média agymosása. A közvélemény kutatások is rendre azt hozzák ki évtizedek óta, hogy az egyházba és a katonaságba vetik bizalmukat a legtöbben.
És fű alatt, mint a trójai faló jön egy független jelült, aki nem kér pártfinanszírozást, nincs egyik alakulatnak sem lekötelezve, hanem hivatástudatból, csak azért is beszáll a játszmába, és mindent visz. A kömpulungi polgármesterasszony meg hozzá sem szagol, mi a valódi tétje az ilyen választásnak. Majd szétszedik a globalisták hamar. Vele sem megyünk messze.
Mondhatni két szélsőség, egyik rosszabb a másiknál. Vagy mégse?
A népnek elege lett. Dühét, csalódását, kiábrándulását, hazugsággal való telítettségét szavazatokra váltotta. Ráloccsantotta az uralkodó politikai osztályra. Demokratikusan. Hadd vegye észre magát az elit. Mi a fontosabb? A jólét, vagy azt igazság? Hosszú távon kellene törődni az emberekkel, vagy csak a négyéves pecsenyét sütni? Mert nálunk felé a parlament is az elnök utolsó szavához kell, hogy igazítsa tánclépéseit. És ez nemcsak keleten van így hanem, nyugaton is. Például Macronéknál, vagy az annyira ajnározott amerikaiaknál. A román akadémia elnöke meg elhatárolódik, ahogy a többi „jeles” személyiség is, mint valami ragályos kórtól. Pedig ők is éppoly magyarellenesek vagy ortodoxok. Nekünk egyik elnök se jött be, mindegyikben csalódtunk. Talán Constaninescu a kivétel. A mostaniak között meg talán Ion Diaconescu lett volna egy normálisabb, de ő már elfáradt. A média meg nyugodtan megírhatja a saját gyászjelentőjét, mert ollózva, páros lábbal rúgta be az öngólt magának. És csak pillogtat, mint amikor az újságíró megkérdezte Böszét is, elnök úr mit szól hozzá. Băsescu csak annyit mondott: -Nézze, szerkesztő úr, amikor én elnök voltam, még nem is volt TikTok…
Most már van, s meg kell védenünk magunkat, halljuk a kampányban. De kitől? S főleg mitől? A nyugat vajon megvéd minket a Balkán szellemétől?…
Josefayerbrider
2024. november 27. at 20:07
INRI,
kedves Péter atya. Ti minden tiszteletet szeretetet megérdemeletek. Az én családom is onnan van. A nejem nagyanyja Bélányi lány Nagyváradról. Az enyém Zsidik lány Iloncáról (ott . Mindketten még anno a történelmi Magyarhonban 16-18 évesen indultak el egyedül gyalog Pestre. A Nagyváradi lány osztálytársait pár napra az elcsatolás után besorozták Román határörnek. Megbeszélete velük, hogy este találkoznak a határon egy ponton. Azt mondták, “Ezen az ösvényen Micike, mindig csak elöre, majd lövöldözünk utánad-az ég fele, de hátra ne nézz csak elöre elöre”…Igy diszlövésekkel távozott, otthonról…haza (ezt nekem az unokája völeemnyének mondta el 1980-ban). Akkor még magyarban érettségizett még otthon Nagyváradon.
Zsidik Nagyanyám Iloncája pedig igy nézett ki anno: 1910-ben 4313 lakosából 3325 ruszin és 973 magyar volt, akik a 19. században telepedtek le az addig tiszta ruszin faluba. Ma 9000 lakosából mintegy 300 (3%) magyar.
Mi a nejemmel ezután, hogy nagy-anyáink Pestre jöttek, 40 évvel késöbb születtünk Budapesten. Micsoada csodák…A nejem nagyanyja a Bélányi lány Nagyváradról egy Svejci helvét hitvalló-val házasodott Budapesten. A nagyanámm a görgög katolikus -Zsidik lány Iloncáról-, egy Szilasbalhási katolikus Brácsással házasodott meg (aki a népiegyütesel turnézott évente több hónapot Európában)…Akiktöl a mi anyáink születtek 1930-33-ban, Budapesten. Mi a nejemmel ugyanott Budapesten születtünk 1958-1959-ben. Elöször 1978 oktober 18-án találkoztunk. Azt követöen 1980 oktober 18-án megházasodtunk. Mára 10 gyeremekünktöl eddig 13 unokánk született. Római katolikus családok. Négy fiamnak az olsi mosolygós MDONNA közbenjár´sára imádkoztam ki három éve katolikus hajadon menyasszonyokat. Sikerrel…Osli sz´üz könyörögj érettünk. Az egyik kismenyem Siadikalngból az Indonéz öserdöböl ezt igy mondja Ósli Szúúz…Gonyjorogj éreddüng…Ö az aki az elsö telefonhívásra (a keresztény t´rskeresöoldalon) ezt mondta a fiamank: Relita vagyok, jövök…ennyit tudott angolul…(Megjegyzés: a faluban nincs villany és semmilyen közmü, egytelen áramfejlesztö és mobiltelefontöltö az iskolában van ingyenesen a benszülöttek rendelkezésére áll…a lagziba ugyanott egy évre rá, a nászuram pár lándzsás harcossal egy bölényt ejtett az öserdöben…)