A szentföldi püspökök elítélik azt a fényképet, amelyen egy izraeli katona összetöri a mi Urunk Jézus Krisztus szobrát
Pizzaballa bíboros adott ki egy nyilatkozatot a püspökök nevében, és azt írta, hogy „ez a cselekedet súlyos támadást jelent a keresztény hit ellen”. A Szentföld katolikus püspökei „fenntartás nélküli elítélésüket” fejezték ki egy olyan fénykép kapcsán, amelyen az Izraeli Védelmi Erők (IDF) egyik katonája éppen összetöri Jézus Krisztus szobrát Libanonban.
Pierbattista Pizzaballa bíboros, Jeruzsálem latin pátriárkája és a Szentföldi Katolikus Ordinariusok Közgyűlésének elnöke azt írta a püspökök nevében kiadott nyilatkozatában, hogy „ez a cselekmény súlyos támadást jelent a keresztény hit ellen, és hozzáadódik a keresztény szimbólumok meggyalázásáról szóló többi ismert eseményhez, amelyeket az IDF katonái követtek el Dél-Libanonban”.
„Rámutat továbbá az erkölcsi és emberi nevelés aggasztó kudarcára, amelyben még a szentség és a mások méltósága iránti legalapvetőbb tisztelet is súlyosan megsérült” – folytatódik a nyilatkozat.
„A Közgyűlés azonnali és határozott fegyelmi intézkedéseket, hiteles felelősségre vonási eljárást, valamint egyértelmű biztosítékokat követel arra vonatkozóan, hogy az ilyen magatartást nem tűrik el, és az nem is ismétlődik meg.”
Younis Tirawi via X
Az izraeli katona fényképe a hétvégén száguldott körbe az interneten, nagy felháborodást kiváltva a keresztények között. Vasárnap az IDF megerősítette, hogy a kép hiteles, és leszögezte: „A nyomozás megállapításaival összhangban meg fogjuk hozni a megfelelő intézkedéseket az érintettekkel szemben.”
„Lezárultak az első vizsgálatok a mai napon korábban közzétett, egy keresztény szimbólumot megrongáló IDF katonát ábrázoló fénykép ügyében. Megállapítást nyert, hogy a képen egy dél-libanoni katonai műveletben részt vevő IDF katona látható”
– áll az Izraeli Védelmi Erők közleményében.
A Times of Israel szerint a fénykép a dél-libanoni Debel nevű keresztény faluban készült.
Izrael az iráni háború kezdete, azaz február vége óta fokozta a Hezbollah elleni katonai támadásait Libanonban, ahol több száz, sőt több ezer légitámadást hajtott végre. Ezek a támadások legalább 1500 ember (katonák és polgári lakosok) életét oltották ki, további több ezer embert megsebesítettek, és több mint egymillió embert menekülésre kényszerítettek. Sok civil, köztük keresztények is, a kockázat ellenére úgy döntött, hogy otthonában marad, mert attól tartott, hogy ha távozik, az iszlám harcosok azonnal elfoglalják a tulajdonát.
A múlt hónapban egy maronita katolikus pap halt meg Libanonban azt követően, hogy az IDF a túlnyomórészt keresztény lakosságú Qlayaa városát bombázta. A The Cradle arról számolt be, hogy Pierre al-Rahi atya „a sérüléseibe halt bele, miután megsebesült az izraeli tüzérségi támadásban, amely a város egyik lakónegyedét vette célba”.
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: LifeSiteNews
A szentföldi püspökök elítélik azt a fényképet, amelyen egy izraeli katona összetöri a mi Urunk Jézus Krisztus szobrát c. cikk
„ez a cselekmény súlyos támadást jelent a keresztény hit ellen, és hozzáadódik a keresztény szimbólumok meggyalázásáról szóló többi ismert eseményhez, amelyeket az IDF katonái követtek el Dél-Libanonban”.
Európában pedig “nem értik” a zsidó intézmények elleni támadásokat!
Izrael politikája (lásd: Gáza, Ciszjordánia, Libanon, Szíria, Irán) provokálja ki!
INRI,
igen ez áll még az IDF (Izraeli Védelmi Erök) közleményében ahogyan a fenti cikk is emliti:
“Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) határozottan elítéli az incidenst, és hangsúlyozza, hogy a katona viselkedése teljes mértékben összeegyeztethetetlen a csapataitól elvárt értékekkel.
Az incidenst az Északi Parancsnokság vizsgálja, és jelenleg hivatalos csatornákon keresztül kezelik. A megállapításoktól függően megfelelő intézkedéseket tesznek az érintettekkel szemben.
Továbbá az IDF segíti a közösséget a szobor eredeti helyére való visszahelyezésében.”
A történelmi események a keresztgyalázásra:
A római birodalomban a keresztények üldözése, hitük elleni fellépés majd mindig a kereszt gyalázással történt.
Az europai képrombolások is ilyenk voltak. Pl. A kuric brigadérosok amelyik katolikus faluba betrétek Bécs fele haladván az ösztörték/felgyujtották a 16-17 században. Mert hitük szerint a korpuszos Jézusszobros kereszt=bálványimádás. Hazafias okok is jelen voltak, mert a magyar nemesség oszrák-császárhü katolikus volt ök pedig magyar protestáns szabadságharocok (Tököly Imre, 2. Rákoczi Ferenc, Esze Tamás stb.).
A francia forradalomban vagy szovjetkommunista idökben vagy az ateisták Marxisták, Szocialisták, Ausztromarxisták köreiben is ha kellett a szavazatok miatt megtürték a kereszteket de inkább azokat eltoválitani sem voltak restek.
Napjainkban a keresztek megrongálása gyakran etnikai vagy politikai okai vannak. A román-magyar viszonyban, amikor úzvölgyi katonatemetőben a sírhelyeken lévő kereszteket is megrongálták pedig a Román orthodox keresztény vallás és a romai katolikus is korpuszos keresztszimbolumokat állít Jézusra emlékezvén.
A keresztgyalázás tehát mindig mélyebb politikai vagy vallási feszültségeket jelent.
A kereszténység alapitoja a mi Urunk Jézus Krisztus Istenfia Megváltó. Az Ö reá emléketztetö Korpuszos keresztet senki emberfia nem törheti össze/csufolhatja meg.
Osli Mosolygos Madonna könyörögj éretünk.
INRI,
2. Rákoczi Ferenc katolikus volt. A szabadságharcának vezetösége és döntö katonai alakulatai reformátusok voltak. Az Osli mosolygos Madonna története is innen származik. Hazafias szabdságharcos kurucok és császárhü katolikus eszterháziak 70 éves története még a kuruc idökben kezdödöen. Az osli Mosolygó Madonna történetét Nehéz Ferenc írta le.
A mű címe: “MOSOLYGÓ MADONNA. Az osli kegykép verses története”.
Keletkezése: A mű az osli kegyhellyel kapcsolatos adatok alapján készült, melyeket a korábbi plébános, Eőri János gyűjtött össze.
Időpont: A verset 1947-ben, Sarlósboldogasszony ünnepén fejezték be. Olvasd el megrenditö csodás események…ez a Madonna nem vért s´ könnyket sír ez mosolyog…boldogan…s kériértünk szent fiát…Magam is ilyen madonnát látok lelki szemeimmel…
A legfontosabb, a kuruc szabadságharcokban szerepet vállaló, református vallású (vagy ahhoz köthető) személyek:
Ráday Pál (1677–1733): a kuruc kultúra egyik legfontosabb alakja.
Bezerédj Imre (1679–1708): Kuruc brigadéros.
Balogh Ádám (1664–1711): Kuruc brigadéros.
Babócsay Ferenc: Kuruc brigadéros.
Bagossy Pál: Kuruc brigadéros.
Berthóti István: kuruc brigadéros.
Szikszay György: A kor egyik jelentős prédikátora.
Osli mosolgyos madonna könyörögj érettünk.
INRI,
MOSOLYGÓ MADONNA Az osli kegykép verses története Írta: Nehéz Ferenc Ez a kis munka egy hálás szív dobbanása az osli Madonna felé. Egyúttal azonban kegyelet is a nemrég elhunyt, költői lelkületű Eőri János plébános emléke iránt, aki életének utolsó napjaiban testálta a szerzőre az osli kegyképpel kapcsolatos általa összegyűjtött adatokat. Lássa meg az égben, hogy kívánsága teljesült: amire neki már nem volt ideje, azt Szűz Mária egyik szerény íródeákja elvégezte. Osli, 1947. Sarlósboldogasszony ünnepén.
I. Véresen virradott akkortájt a hajnal: Kuruc háborúzott a német labanccal. Templomok is égtek s oltári virágok Pernyévé vált szirma az egekig szállott. Kismarton várából jó Estorás herceg Búsan nézte, ahogy a templomok vesztek. Zokogott a hívő, imádságos lelke, Fájdalmat kormozott szívére a pernye. „Úristen, mi lesz, ha netán nemsokára Ellenség kezébe kerül Martonvára? Mi lesz a várbeli kedves kápolnával, S benne a nagy kinccsel: Szűz Anya szobrával?” Igen, azt féltette, azt a csodás szobrot, Mely a várkápolna oltárán mosolygott. Mosolygott valóban: kicsi Jézust tartván Titkos, földöntúli mosoly rezgett ajkán. „Mosolygó Madonna” – így is hívták sokan, Akik hozzá mentek hittel és jámboran. Attól a mosolytól mosolygósak lettek Azok is, akik addig sírtak és szenvedtek. Jó Estorás herceg méltán is féltette, Mert a hü szolgája éppen jelentette: Közeleg az ellen, kismartoni várnak Ódon, ősi fala biz ostromot várhat! Nincs idő habozni, tudja már a herceg: Tüstént parancsot oszt a szolga-seregnek. Leveszik helyéről a csodás kis „Képet”, Nagy-nagy bánatára a martoni népnek. S lám a súlyos szekér, négy szép paripával, Indul már a várból a szép Madonnával. Mellette a herceg, hajadonfőtt, gyalog, S mögötte zokogva a várnép andalog. Zúgnak a harangok fájdalmasan-szépen: Sziromkönnyet sír a virág is a réten. Talán a szellő is búsan azt suttogja: Isten veled drága Mosolygó Madonna! Sopronon keresztül így jut el a menet Rákos falujába a nagy Fertő mellett. A tó szélén pedig ott ring már a bárka, A szép, menekülő Madonnára várva. „Ne hagyj itt Szűz Anyánk! – jajdul föl a sereg, Mi lészen mivelünk, ha itt hagysz bennünket?” S most Estorás herceg így szól: „Ne sírjatok, Visszakerül hozzánk, ha múlnak a bajok.” Hiába volt a szó, Kismartonnak népe Az eltűnő bárkát könnyes szemmel nézte. Este volt. A Fertőn balzsamos szél dalolt S a bárka útjára ezüstöt szórt a hold… II. Kis falu rejtőzik virágos fák között, Túl a Fertő-tavon kisded erdő mögött. Mellette mint órjás védőpajzs: a Hanyság, Kurucok, labancok békében is hagyták. Oslinak nevezik ezt a kis falucskát, Istenes nép lakja, ezt mindenütt tudják. De Szűz Máriához kivált tisztelettel S bizalommal fordul minden osli ember. Most is, hogy felvirradt Boldogasszony napja S misére hívott a templom kis harangja: Seregestül indul a falucska népe Égi Pátronája oltára elébe. Fehérruhás lányok sietnek szaporán Végig a fák alatt, a kis házak során. Kezükben virág van s a szívüknek kertje Ugyancsak virágos: liliom nyíl benne. Dalos, víg legények ajakán a nóta Szent énekké vált már. Süvegükön rózsa. S mögöttük a komoly, sötétruhás vének Olvasót pergetve lassan mendegélnek. Hanem mi történik? Iszonyú robajjal A templom elé egy lovaslegény nyargal. Megtorpan a szelíd, ballingálő sereg S riadtan kérdezi: hát ez vajh ki lehet? A lovaslegénynek bársony a mentéje, Látni rajta mindjárt: nem akármi féle. Lova szerszámán is megtetszik a módi: Ezüst rajt a kengyel, mégpedig valódi. „A falu bíráját vezessétek elém!” – Kiált, leugorván lovárul a legény. Jön is már a bíró, a pap is mellette: „Dicsértessék…” – mondja a legény egyszerre. „Estorás Pál úrnak vagyok a vitéze, – Folytatja azután, tisztességet téve. Azt üzeni pedig a herceg úr vélem: Osli népét várja a Fertő-tavi réven. Kismarton várábul jött a tavon által Legnagyobb kincsével: Mária szobrával. Amíg elvonulnak a háborús vészek, Osliban szeretné tudni a szent képet. Hallott már Oslinak jámborságárul, S hogy Szűz Máriához milyen hittel járul. Ezért gondolta hát Kismarton hercege: Itt leszen a szent kép legbiztosabb helye.” Ígyen szólt a vitéz s a szavára nyomban, Mintha ezer harang csengne egy toronyban, Égig-halló hangon kiált Osli népe: Jöjj hozzánk Mária, megvédünk a vészbe! S megindult a menet, át a tölgyes erdőn, S egyszeriben kint volt máris a nagy Fertőn. (Abban az időben a Fertőnek széle Egészen Oslinak határába ért be.) Pál herceg a népet már a parton várta, Szűz Mária szobrát karjaiba zárva. Úgy is indult véle, a szívére fogva Osli falu felé – csak úgy gyalog-sorba. Micsoda menet volt! Az osli leányok Leszedték az úton az összes virágot! Örömüket tették virág illatába: Úgy szórták a csodás Madonna útjába. S ahogy a templomba végre megérkeztek, Imádságos szóval térdelt le a herceg: „Asszonyunk, Szűz Anyánk, Magyarok Nagyasszonya! Legyen új szállásod osli kis temploma. Vérzivatar dúl most szerte az országon, Fájdalom a szívben s könny van az orcákon. Téged is üldöznek, rád is száll az átok, Szitkok érnek s bűnös, rút káromkodások. Ide menekültél, pedig tudom nagyon, Szent Fiadnál milyen súlyos szavad vagyon. Egy szavadra tüstént bűnhődne a vétek, De Te bűnében is szereted e népet. Csak mosolyogsz mindig, Mosolygó Madonna, Mosolyogsz, s a titkos, égi mosolyodra Fény támad a földön, bűnös ember lelkén, Balzsam a sebeken, szenvedések percén. Mosolyogj, – e mosoly ma a reménységünk, Azoknak, kik küzdve és kínlódva élünk. Áraszd innen szerte mosolygásod fényét: Világosítsa meg a bús magyarok éjét! Kismarton hercege ilyen imát mondott, Aztán az oltárra helyezte a szobrot, Térdre hullottak az osliak is mostan: Elmerült a lelkük a csodás mosolyban… Kezdődött a mise. Csengő csendült halkan, S száz meg száz szív nyílt ki az ősi, szent dalban: „Boldogasszony Anyánk, égi nagy Pátrónánk, Nagy szükségben lévén így szólít meg hazánk…” III. Nem hiába volt a sok könyörgő ének: Meg is segítette Ő a magyar népet. Elmúlt a háború, béke lett, nyugalom, Dolgozhatott a nép keleten-nyugaton. Osli csodás hely lett. A Madonna szobra Messze-messze tájak népeit vonzotta. Megpihentek itt a gyötrődő, bús lelkek: Madonna-mosolyban vigasztalást nyertek. Egyszer egy kisfiú – béna volt szegényke – Mankóval sétált a szobor elébe. Síró imádságát az ég meghallgatta: Ép lábbal távozott, a mankót ott hagyta. Máskor vak ember jött. Ájtatos imája Osli Máriához nem szállott hiába: Meggyógyult a szeme, mikor elment, Hangosan dicsérvén Máriát s az Istent. Kaszáltak a Hanyban és az egyik paraszt Lábába az éles kasza csontig szaladt. Osli Szűz Máriát hívta nagy kínjában: Meg is gyógyult lába azon minutában. Szívbajos kisgyermek síró édesanyja Kérte a Madonnát, csak hogy meghallgassa. És mire hazament, a fiacskájának Elmúlt szívfogása – öröm lett a bánat. Ilyesmik történtek az osli templomban, Hírük szertefutott, persze azon nyomban. Ezrek siettek, hozták keresztjüket, S Mária levette vállukról terhüket. És az idő múlott, év év után tellett, Sírban nyugodott már jó Estorás herceg. A Nép megsiratta, de a könnyek között Oslinak szívébe reménység költözött. Abban reménykedtek, hogy a Szent Szűz szobra Ott maradhat végképp az osli templomba. Hej, hanem mi történt? Egyszer Kapuvárra Berobogott ám a herceg unokája. Azért jött pediglen, hogy a szobrot vigye, – Jaj, de nagyot dobbant az osliak szíve! De az ifjú herceg nem törődött ezzel: Küldte a szekereket két erős ökörrel. S hogy megjött a szekér, a hercegi szolgák Épp a kicsi templom elé állították. Föltették reája a Madonna-szobrot, – Az osliak könnye patakokként csorgott. Mosolygó Madonna, ne hagyj itt bennünket! – Így hangzott a sóhaj szerte mindenünnen. Maradj, Boldogasszony, továbbra is vélünk, Légy a segedelmünk, légy a mi vendégünk! „Tégy csodát Madonna!” – kiáltott egy lányka, S úgy borult le sírva az utca porába. De pattant az ostor; Hik, hojsz! – kiáltotta Az ökrök felé a hercegi szolga. Megroppant a szekér: Ámde – Uramisten! – Mi történt emberek? Mi történt most itten? A szekér nem mozdul! Nem bírják a barmok! Nézzétek, hogy törik a járom is rajtok! „Csoda, csoda történt” – sikoltott föl a lányka, Aki ott térdepel az utca porába. Csoda, bizony csoda! – ujjong fel a falu – Velünk vagy Mária, ég erre a tanú! Vércsíkos már végig a két ökör háta A kegyetlen szolgák ostora nyomába. De hiába minden: a szekér biz onnat Nem mozdul helyéből egyetlen tapodtat! S fent a kicsi szobor az ökrös szekéren Mosolyog csak titkon – a kegyetlenségen. Mosolyog-mosolyog… s a kis osli harang Véle mosolyogja, mondván: giling-galang! És felzúg a boldog, állelújás ének Ajakán a síró szegény osli népnek: Boldogasszony Anyánk, égi nagy Pátrónánk, Ugye, nem hagysz minket, nem hagyod itt tanyánk? Rohanvást száguld egy szolga Kapuvárra, Hol a szobrot várja herceg unokája. „Uram, – szól lihegve – jelentem teneked, Két ökör nem bírja húzni a szekeret!” Elborul az ifjú hercegnek a képe: „Ejnye, haszontalan, hitvány szolga-népe! Nem bírja két ökör? Ilyet ne mondjatok! Elébe, ha ugyan kell, még kettőt fogjatok!” Elrohan a szolga. Alig telik óra, Máris újfent nyílik a herceg ajtaja: „Uram, négy ökör se bírja a szekeret, Mintha földbe nőttek volna a kerekek!” A hercegi ifjú nem szólt többet erre, Legjobb paripáját tüstént felnyergeltette. Szélvészként vágtatott Osli falu felé, S Osli falujában a kis templom elé. S leszállván a lóról ígyen szólt: „Emberek! El kell indítani a szobros szekeret. Herceg nagyapámnak ez a rendelése: Kismartonba legyen a kép helyezése!” S rögvest parancsolt: „A szekér elibe Még két ökör legyen béfogva izibe!” Hat ökör húzta már, de az meg se moccant, Csupán a szekérrúd meg a járom roppant. Az ifjú Estorás ostort maga kapott, S kegyetlen haraggal az ökrökre csapott. Felnyögtek a barmok, bődült az egyik, De a szekér maradt, – nem mozdult semmit. Megrettent a herceg… nézett a szoborra, S rámeredt a titkos, tündöklő mosolyra. Az a mosoly talán a lelkéig tört be: Kezéből az ostor lehullott a földre. „Csoda ez valóban! Csoda!” – halkan mondta, „Nem mehet a szent kép innen Kismartonba. Az Úr nem akarja, ezért tartóztatja: Legyen meg az ő szent, áldott akaratja!” S parancsol is tüstént: a Madonna szobra Békerüljön, vissza a kicsi templomba. S lám, hogy leugrék szekér tetejérül: Kimozdult a szekér rögvest a helyébül! Az ökrök ugyan vonták, mintha pehely volna, Kifelé Osliból, víg-szapora módra. A szobrot pediglen tették az oltárra, S leborult előtte Pál úr unokája. „Szűz Anyánk, Mária, maradjon itt képed, Vigasztald, erősítsd ezt a szegény népet. Erősítsd a hitét, gyógyítsad a lelkét, Könnyítsd a vállain sok-sok nehéz terhét. Égi mosolyodnak bátorító fénye Ragyogjon be vérző, szenvedő szívébe. Ne tépjen itt senkit soha semmi bánat: Mosolygó Madonna, folytasd a csodákat!” . . . Így maradt Osliban a csodás Madonna, Nem is kérték soha vissza Kismartonba. S Rábaköznek buzgó, istenfélő népe Vigaszul azóta mosolya fényébe…
Forrás: https://oslicsuhe.ewk.hu/mosolygo-madonna/
Osli mosolygos Madonna könyörögj éretünk.
INRI,
uj fejlemény az ügyben:
Meggyaláztatás után: Új keresztet kapott egy libanoni falu
Egy izraeli katona által meggyalázott kereszt után a dél-libanoni Debel keresztény falu két új keresztet kapott. Az izraeli hadsereg mellett az ENSZ libanoni békefenntartó missziójának, az UNIFIL-nek a csapatai is adományoztak egy új keresztet.
A Bejrút közelében található Harissa pápai nunciatúra és az UNIFIL megerősítette ezt a Katolikus Hírügynökségnek (KNA). Míg az izraeli hadsereg által adományozott keresztet a nunciatúra szerint nem lehetett eredeti helyén felállítani, körülbelül egy méteres magassága miatt, a 2,5 méteres UNIFIL kereszt megegyezik a megsemmisült kereszttel. A nuncius, Paolo Borgia érsek áldotta meg egy ünnepség során, és az eredeti helyén állították fel…
Giorgia Meloni olasz miniszterelnök köszönetet mondott az olasz UNIFIL parancsnokának, Diodato Abagnara vezérőrnagynak, hivatala csütörtök este kiadott közleménye szerint. A kereszt újbóli felállításának képei “megtöltik a szívet”, és “a remény, a párbeszéd és a béke erőteljes jelei” – mondta Meloni….. Az izraeli hadsereg bejelentette, hogy az elkövetőt és egy másik katonát, aki lefilmezte a támadást, 30 napra katonai őrizetbe veszik, és elmozdítják a harci szolgálatból.
Hat másik katona sorsáról, akik sem nem jelentették, sem nem akadályozták meg az incidenst, később döntenek. A cselekedet a Szentföld egyházi vezetőinek, valamint a neves rabbik és zsidó képviselők elítélését váltotta ki.
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.
religion.ORF.at/KAP/KNA