112. nap: Igaz barátság

Korszak: Királyok kora

Ima

Mennyei Atyánk! Dicsőítünk és áldunk téged. Köszönjük igédet és köszönjük a barátság ajándékát. Uram, mi igaz barátságot látunk Jonatán és Dávid között. Hálát adunk minden emberért az életünkben, mindenkiért, akit kedvelünk, aki hűséges hozzánk, akiket behoztál az életünkbe, akik törődtek velünk, akik védelmeztek minket vagy csak egyszerűen a barátaink akartak lenni. Uram, most ebben a percben mindannyiukért imádkozunk. Imádkozunk minden emberért, akik valaha szerettek minket. Azokért is, akik nem úgy szerettek minket, ahogyan kellett volna. Most eléd hozzuk őket. Uram, eléd hozzuk a magányos embereket. Mindenkit, akinek nincsenek barátai és akiknek még sosem voltak barátaik. Minden emberi szívet eléd hozunk, akik ezt az életet, ezt a földi utat, ezt a világot magányos útként járják végig. Akik úgy érzik, hogy őket senki sem veszi észre, senki sem ismeri és senki sem szereti. Ők is a testvéreink és ők is velünk vannak most, amikor végigvesszük a Bibliát. Urunk, Istenünk, most értük imádkozunk a Te Fiad, Jézus Krisztus nevében. Kérünk, áldd meg őket, és töltsd be szívüket a te békéddel és a te örömöddel. Ámen. Az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében! Ámen.

Elmélkedés

Ma Dávid és Jonatán barátságát fogjuk közelebbről megnézni. Itt kiemelem, hogy amikor Dávid és Jonatán barátságáról beszélünk, a Szentírás egyértelműen kijelenti, hogy valóban nagyon-nagyon szerették egymást. Ahogy a 17. versben olvastuk: „Aztán még egyszer megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szíve mélyéből szerette”. Azonban ma a 21. században, ha ilyet hallunk, hogy két férfi nagyon szereti egymást, az nagyon furcsán hangzik. De itt nem. Ez nem egy elferdült szeretet. Erről beszéltünk tegnap. A filia baráti szeretet, nem pedig a szerelmes szeretet. Az erosz a szerelmesek szenvedélyes, romantikus szeretete. Ez itt viszont filia.

Tegnap említettem C.S. Lewis-t, aki világosan elmagyarázza, hogy a görög nyelvben a szeretet fogalmára négy különböző szót használnak. Az egyik a sztorgé, a ragaszkodó természetű, ösztönös szeretet, amikor nagyon vonz valami, amikor igazán szeretsz valamit és emiatt kötődsz hozzá. Ezt egészen tágan értik, onnan, hogy szeretem az anyukámat, vagy az otthonomat vagy szeretek utazni, stb. C.S. Lewis úgy fogalmaz, hogy ez az úgymond „alap-szeretet”. Mindenki megtapasztalja ezt a sztorgé-t, mindenki érzett már ilyen ragaszkodó szeretetet. Nem kell szerelmesnek lenned ahhoz, hogy ezt átéld. És nem kell a megtapasztalásához nagyszerű barátság sem. Elég csak valamit igazán kedvelni.

A másik fajta szeretet az erosz. Manapság nagyon sokat foglalkozunk vele és hihetetlenül fontos szerepet adunk neki. A görög filozófusok remek megfigyelők voltak. Felismerték, hogy lehet, hogy az erosz jó, de ez a vágyak szeretete. Ez a szeretet megmozdít minket, arra késztet, hogy adjunk és kapjunk. De ez el tud torzulni. Vagyis erosz késztetheti a férjet és a feleséget arra, hogy adjanak egymásnak, de abba az irányba is befolyásolhatja őket, hogy kiköveteljenek valamit vagy elvegyenek a másikból a maguk részére. Tehát erosz egy bizonyos szempontból lehet jó, egy ajándék, lehet maga a szeretet, de mindig képes eltorzulni. Mindig vissza lehet vele élni. A görögök arra is rájöttek, hogy az erosz nem a leghatalmasabb szeretet, mivel tudjuk, hogy az erosz szeszélyes. A vágyak szeretetével nem csak visszaélni lehet, de olyan gyorsan el is tud tűnni, ahogy megjelenik. Valójában, ha olvastátok Shakespeare bármelyik szerelmi történetét, a Rómeó és Júliát vagy a Szentivániéji álmot, egyik sem a kitartó eroszról szól. Sokkal inkább az erosz szeszélyes természetéről szólnak. Ha olvastad az eredeti Rómeó és Júliát, észrevehetted, hogy a történet úgy kezdődik, hogy Rómeó fülig szerelmes, de nem Júliába. Rómeó Rózába szerelmes. Aztán jön a híres erkélyjelenet: találkozik Júliával, meglátja az ablakban és így szól: „De mily sugár tör át az ablakon? Az napkelet és Júlia a nap!” Ekkor ő lesz az erosz célpontja Rómeó számára. Shakespeare rámutat, hogy az erosz lehet jó, lehet benne erő, de lehet buta is. Lehet értéktelen is, ha arról van szó.

Rájövünk, hogy az erosz értéktelen, amikor azt látod, hogy valaki egyszer beleszeret valakibe, majd a következő percben ugyanaz beleszeret egy másikba… Vagyis az erosz lehet erőteljes és jó, de lehet szeszélyes és múlandó is. Abból tudhatjuk ezt, hogy amikor mondjuk Peti és Juli összeházasodnak, sokszor azt mondják, hogy „a másik felemmel házasodtam össze” vagy „a legjobb barátomhoz mentem hozzá”. És ez nagyszerű! De mit is próbál ezzel Peti és Juli mondani? Hogy persze ott van az erosz, a szerelem, ami tényleg szuper és számukra is ott volt! De nekik már valami sokkal jobb van! Egy mély barátságot élnek meg: „A legjobb barátommal kötöttem házasságot”.

Mindenki vágyik arra, hogy ezt mondhassa. Ami nagyszerű, mert a mélységet tapasztalják meg. És ez kitart. Sok olyan pártól kérdezték egyszer, akik legalább huszonöt éve boldog házasok, hogy mi a titkuk. Azt válaszolták: „az, hogy a párom a legjobb barátom”. Az erosz, a vágyak szeretete is fontos. De a baráti szeretet, a filia még sokkal nagyobb szeretet. Ahogy tegnap olvastuk: az igaz barátság mindig valami többet akar, nem csak az egyének érdekeit nézi. Mindig valami többre irányul, mint egy pár vagy egy csoport. A filia, az igaz barátság tisztaságra törekszik és tartós. Általában több mindenre irányuló sztorgé szeretet van az életünkben, húzhat többfelé a vágyakozó szeretet, az eroszi szeretet is. Azonban C. S. Lewis arra mutat rá, hogy a filia ritka, vagyis az emberek életben egy vagy két igaz barát lehet csak, ha egyáltalán lesz. Ha egyáltalán lesz… Mert ez nagyon ritka. Az igaz barátságnak ereje van és nagyon különleges.

Ezt látjuk Sámuel első könyvében, a 20. fejezetben. Itt olvasunk a Jonatán és Dávid közötti filiáról, vagyis az igaz barátságról, a testvériségről. Együtt törekednek Isten dicsőségére. Izrael népének megdicsőülése érdekében egyesítik erőiket. Együttműködnek, hogy nagy dolgokat tehessenek az Úr nevében. Együttműködnek a helyes cél érdekében. Felismerik a tisztaságot egymásban, ezért szeretik egymást és segítik egymást. A búcsúzáskor a 41. versben ezt olvassuk: „Aztán megölelték egymást, és mind a ketten sírtak” (Sám 20,41) – itt rájövünk, hogy mi is történik. Ezt a fajta szeretetet kevesen értik meg. Mi mindannyian értjük, mi a sztorgé szeretet, a ragaszkodó szeretet. Vagy az eroszi szeretet, amit érzünk. De nem mindannyian tapasztaltunk filiát, igaz barátságot, amilyen Dávidé és Jonatáné. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ilyen szeretetet tapasztajon meg. De látjuk, hogy ez létezik, és vágyunk ilyen fajta barátságra. Ha volt már részed ilyen baráti szeretetben, akkor tudod, milyen erő van benne. Ez több mint a sztorgé, és teljesen más, mint az erosz. A filiában sok minden egyesül, ami már a negyedik fajta szeretethez vezet minket, az agapéhoz. Ennek a lényege a másikért hozott tudatos áldozat. Az agapé egy eszményi dolog volt a görögöknél, de a keresztényeknél valósággá vált. Ez az isteni, ingyenes, feltétel nélküli, „szeretlek, mert szeretlek” szeretet. Ha tudnánk, mennyire szeret minket Isten! János evangéliuma 3. fejezetében ezt olvassuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16).

Egy utolsó megjegyzés. Benedek pápa kiadott egy enciklikát: „Deus Caritas Est – Isten a szeretet” címmel. Azt mondta, hogy Isten valódi szeretettel szeret minket. Eroszi szeretettel is, vagyis szerelmes belénk. Nem erotikus módon, hanem a vágyakozás szerelmével. Vagyis a vágyakozó szeretetnek nem kell szexuálisnak lennie. Ez egyszerűen egy olyan szeretet, ami kimozdít minket önmagunkból, hogy adjunk magunkból. Mi el tudjuk torzítani az adás és elfogadás dinamikáját a „kapok” irányába, de itt van Isten, aki úgy szerette a világot, hogy önmagát adta nekünk. Itt van Jézus a kereszten, aki önmagát adta. Itt van Jézus az Eucharisztiában és önmagát adja. Tehát láthatjuk a sztorgé, az erosz és a filia hihetetlen összekapcsolódását az agapé szeretetben. És mindez Jézus Krisztus személyében teljesedik ki, aki a végsőkig szeret minket. Barátainak hív minket, és a Lelkét adja nekünk.

Imádkozzunk egymásért, és különösen azokért, akik még nem tapasztalták meg igazán a szeretetet, akik magányosan járják az élet útját. Mert ha most így érzel, tudd, hogy te is közénk tartozol, ennek a közösségnek a része vagy. És mi is hozzád tartozunk. Igen, hozzád is. A barátunk vagy.