A Szent Sír-templom „mozdíthatatlan” létrája
Jeruzsálem óvárosának keresztény negyedében, Jézus Krisztus keresztre feszítésének, illetve közeli sírjának és feltámadásának feltételezett helyén áll a kereszténység egyik legfontosabb szentélye: a Szent Sír-templom (Ecclesia Sancti Sepulchri). Mára csak az alapok maradtak meg az eredeti, 4. században emelt első épületből. A ma álló templom középkori, de a későbbiekben sokat bővítették, és bonyolult, nehezen átlátható épületegyüttes lett.
A török uralom alatt az egyes keresztény közösségek ideiglenes szultáni rendeletekkel meg-megszerezték a templom feletti ellenőrzés jogát, de ez rendszerint összetűzésekhez vezetett. A török Porta belefáradt a vitákba, és III. Oszmán szultán 1757-ben kiadott egy fermánt, amely rögzítette a jogok megosztását. Ez az úgynevezett Status Quo rendelet Jeruzsálemet négy városrészre osztotta, és kimondta, hogy az egyes városnegyedek feletti ellenőrzést az arra megjelölt közösségek meghatározatlan ideig gyakorolhatják. Az egyezményben egyes szent helyeket is megosztottak a különféle felekezetek között. Így a Szent Sír templomban hat keresztény egyház: a római katolikusok, a görögkeletiek, az örmény ortodoxok, a szír keresztények, az etióp keresztények és a koptok megosztva birtokolják a tereket. 1852-ben aztán egy újabb szultáni rendelet megerősítette a korábbi egyezményt. A megállapodás nem csak térbeli, hanem az istentiszteletek, imádságok, körmenetek időbeli megosztására is vonatkozik.
A közös birtoklásból adódóan máig előfordulnak összetűzések. 2002-ben például egy meleg nyári napon egy kopt szerzetes, aki árnyékban akart ülni, megneheztelt, mert az etiópok arrébb tolták a székét. Ezt annyira ellenséges cselekedetnek vélte, hogy a kialakult csetepaté következtében tizenegy embert kellett kórházba szállítani.
III. Oszmán rendeletének volt egy érdekes, speciális záradéka, amely kimondta, hogy ha valamely helyszín felett több közösség gyakorolja a jogokat, akkor akármilyen kicsiny változtatáshoz mindegyikük beleegyezésére szükség van. Ezzel a záradékkal ugyan azt akarták elérni, hogy egyik közösség se erőltethesse rá akaratát a többiekre, azonban azzal a nem várt eredménnyel is járt, hogy megnehezítette, néha pedig egyenesen ellehetetlenítette a bazilika karbantartását és renoválását.
És most érkeztünk el a címben szereplő kicsiny létrához. A Szent Sír templom homlokzatán, az egyik ablak párkányához támasztva évszázadok óta ott áll ugyanis egy néhány fokos, libanoni cédrusból készült kis falétra. A létrát írásban először 1757-ben említik, de a képe már egy 1728-as metszeten is látható.
A „mozdíthatatlan létra” néven elhíresült alkalmatosság tökéletesen jelképezi a szent helyen uralkodó vallási megosztottságot: az összes érintett fél jóváhagyása nélkül nem lehet elvenni onnan.
Igaz, a létrát néhányszor azért elmozdították. 1981-ben például egy ember megpróbálta ellopni, de az izraeli rendőrség azon nyomban elfogta őt. 1997-ben valaki „viccből” elrejtette néhány héten keresztül, de aztán a létrát megtalálták és visszahelyezték. 2009-ben pedig a harangtorony megjavítása végett a munkásoknak arrébb kellett rakniuk. Ha ezeket az eseteket leszámítjuk, a létra a 18. század óta ott áll az ablak alatt.
Ott áll bizony, mert, mint mondtuk, III. Oszmán rendelete értelmében csak akkor lehet elmozdítani, ha minden érintett egyház beleegyezik a változtatásba. Márpedig senki sem tudja igazán, kié a templomnak ez a párkánya, és kié az az ablak, amelyik alatt a létra áll. Sőt, azt sem tudni, kié volt a létra. Van, aki azt állítja, hogy az örményeké. Természetesen létezik egy történet is arról, miszerint egy kőműves dolgozott itt annak idején, de nem az összes felekezet, hanem csak az örmény egyház megbízásából. Ebből aztán perpatvar lett, a kőműves elmenekült, a létráját pedig ott hagyta.
1960-ban VI. Pál pápa látogatást tett a Szentföldön. Szomorúan jegyezte meg, hogy a létra, amelyet leginkább a Status Quo egyezmény szimbólumának tartottak, sajnálatosan a keresztények közti megosztottságról is tanúskodik. A hat egyház egyikeként a római katolikus egyház szavazati és vétójoggal rendelkezik minden változtatás tekintetében. Ezt figyelembe véve VI. Pál pápa kijelentette, hogy a létra ott fog maradni a helyén egészen addig, amíg a keresztények közötti megosztottság fennáll.
Végül még egy érdekességet említenénk a templomról. A főbejárat ellenőrzése felett egyik keresztény közösség sem rendelkezik. Omár kalifa 637-ben a kapu őrzésével a Nusseibeh családot bízta meg. 1192-ben pedig a muzulmán világ egyik legnagyobb uralkodója, Szaladin két szomszédos muzulmán család közt osztotta meg a feladatot. A Joudeh család kapta meg a kulcsokat, és a Nusseibeh-ek feladata volt a kapu őrzése. A kulcsok apáról fiúra szállnak, és mind a mai napig a Joudeh család egyik tagja viszi el naponta kétszer a kulcsot az egyik Nusseibeh-nek, aki kinyitja, illetve este bezárja a kaput.
