75 évvel ezelőtt fedezték fel a tekercseket. A Jordánia nyugati térségében, Qumranban talált tekercsek az antik zsidósággal és a korai kereszténységgel kapcsolatos ismereteket kibővítették. És még mindig vannak új felismerések.
A tekercsek a XX. század legjelentősebb régészeti leletei közé számítanak. 75 évvel ezelőtt, az 1974-es év folyamán egy beduin fedezte fel Qumranban, a Jordántól nyugatra a híres holt-tengeri tekercseket. Egy eltévedt kecske keresése során – az elterjedt elbeszélés szerint – a Holt tenger északnyugati partján egy nehezen megközelíthető barlang közelébe került és ott agyagkorsókra talált, amelyekben titokzatos papirusz töredékek voltak.
Más szakértők abból indulnak ki, a véletlen megtalálásról szóló történet csupán mese. Sokkal valószínűbb, hogy a beduinok sok ismerettel rendelkeztek a barlangokról, és az írásokat az akkori régiségkereskedelem kezébe juttatták. Tény, hogy 1947. november 29-én került az első négy qumrani tekercs egy izraeli tudós birtokába. 1948. április 12-én a „Times” jelentette be az első hírt a szenzációs leletről, de csak 1949-ben került sor az első régészeti feltárásokra. Az 1950-es évek végéig összesen tizenegy barlangban találtak szövegeket és szövegtöredékeket. Mai napig is napvilágra kerülnek további leletek.
Felbecsülhetetlen értékű adatok az antik zsidósággal és az őskereszténységgel kapcsolatban
Felbecsülhetetlen értékűek az adatok az antik zsidóságról és az őskereszténységről: vannak köztük régi római szerzők, mint Plinius, szövegei, a Biblia részei, de a Qumranban élő, esszénusként ismert zsidó közösség nem bibliai eredetű vallásos szövegei is. Egy hatalmas kirakós játék: a majdnem 1.000 dokumentum – ez kereken 30.000 töredék – héber, arámi, vagy görög nyelven, a Krisztus előtti 300-as és Krisztus utáni 100-as évek közötti időből származik. Egyes darabok siralmas állapotban vannak, mások csak akkorák, mint a hüvelykujjunkon a köröm. De egy majdnem teljes, hét méter hosszúságú irat is található a leletek között, amely Izajás könyvének a másolata. A qumrani tekercsek időben olyan közel vannak a Biblia eredetéhez, mint semelyik más kézirat.
Az iratok nagy részét ma izraeli múzeumokban és kutatási intézményekben helyezték el, köztük a jeruzsálemi „Könyv szentélyében”, amely egy agyagkorsót mintáz. A tekercsek vizsgálata messze sincs még lezárva. Vannak ugyanis korszerű technikai eljárások, amik a régészeknek és Biblia kutatóknak új utakat nyitnak meg: nagyfelbontású képalkotó eljárások, mesterséges intelligencia, elektromikroszkópok, radiocarbon és DNS vizsgálatok segítenek a részben egymáshoz tapadt, pergamenre, bőrre, papiruszra vagy rézlemezre írt szövegek megfejtésénél.
A DNS vizsgálatok során meg lehetett állapítani, hogy a szövegek nagy részét juhbőrre írták, habár akkoriban ebben a térségben csak kecskét tartottak. A tudósok ebből arra következtetnek, hogy nem minden iratot Qumranban készítettek, hanem egyeseket írástudók írtak Jeruzsálemben. Ehhez illeszkednek az antik qumrani település barlangjainak közvetlen közelében végzett ásatások: itt a régészek egy íróüzem maradványaira találtak. Elképzelésük szerint a barlangokban az esszénusok könyvtára lehetett. Más barlangokban a rómaiak elől elrejtett szent iratok lehettek, hiszen a zsidó háború során, a 70-es években Jeruzsálemet és a Templomot majdnem teljesen lerombolták.
Miről is van szó egyáltalán Qumrannal kapcsolatban?
Nem világos, hogy Qumannal kapcsolatban egyáltalán miről van szó. Elsősorban német bibliatudósok már régóta úgy vélik, hogy ott az esszénus szekta valamiféle kolostora volt, ahol a tagok vallásos visszavonultságban élhettek. Az elmúlt évben Daniel Vainstub izraeli régész egy kutatási beszámolót hozott nyilvánosságra, amiben ő az antik helyszínt jellemzően zarándok- és gyülekezési helynek tartja. Vainstub arra mutat rá, hogy központi élelmiszertárolóra és nagyméretű rituális fürdőkre, egy temetőre és egy refektóriumra (étkezőhelyiségre) találtak, de semmiféle lakóházra utaló jel nincsen, ami pedig egy tartós településnél várható lett volna. Vainstub szerint a helyszínen kis létszámú lakos élhetett tartósan, míg a zarándokok tartózkodásuk idejére a környéken táborozhattak.
Érdekesek azok a felismerések is, amiket számítógépes analízisekkel és algoritmusokkal nyertek. Képírásokat is meg lehet ily módon fejteni. Az Izajás-tekercsnél hamar világossá vált, hogy több írnok dolgozott rajta. Sok utólagos átdolgozás és korrektúra nyoma fedezhető fel. A kutatás feltételezi, hogy nem csak másolóként dolgoztak az írásokon. Az írásmásolók egyidejűleg szerzők is voltak, mert minduntalan belenyúltak a szövegbe, kiegészítették, vagy teljes szakaszokat elhagytak.
Írta: Christoph Arens
Fordította: Dr. Seidl Ambrusné
Forrás: Katholisch.de
