A plébános, aki repülőteret építtetett
James Horannak köszönhetően még a pápa is ellátogatott ebbe a kis egyházközségbe.
Knock – Írország nyugati része már a kezdetektől fogva ritkán lakott terület volt, kedvezőtlen gazdasági kilátásokkal. Egy kivételes pap nem törődött bele ebbe a kedvezőtlen helyzetbe, és egy zarándoklat, a pápa látogatása, valamint egy repülőtér megépítése segítségével jelentős fejlődést hozott plébániája számára.
Egy pap esetében korántsem szokatlan dolog az égiek segítségét kérni. Azonban az Írország nyugati részén fekvő kisvárosban, Knockban, egészen más módon fordult egy plébános az égiekhez: egy repülőteret ajándékozott a sík vidéken fekvő településnek. James Horan története egy olyan ember története is, aki soha nem adta fel.
Horan egyszerű családból származott: apja kisgazda és kereskedő volt. 1911-ben született, 1936-ban szentelték pappá. Már papként töltött első éveiben kitűnt, hogy nagy lelkesedéssel végzi feladatát. Írország nyugati vidéke akkoriban – és részben ma is – nehezen megközelíthető, ritkán lakott terület volt, nagyobb városok híján, korlátozott gazdasági kilátásokkal a túlnyomóan agrár jellegű környezet miatt. Horan nem törődött bele ebbe a helyzetbe. Össze akarta hozni az embereket, és ezért egy táncterem építését kezdeményezte – hogy ezt elérje, amerikai városokat járva támogatást gyűjtött. Már ez idő tájt foglalkoztatta a gondolat, hogy sokan a szegénység miatt elhagyják ezt a vidéket, ezért elkötelezetten igyekezett javítani a helyiek életkörülményein.
„Hiteles és kielégítő”
Horan 1963-ban Knockba költözött, ahol 1967-ben plébános lett. A település katolikus múltja egészen 1879-ig nyúlik vissza: 1879-ben 15 helyi lakosnak jelent meg Szűz Mária, Szent József és Szent János evangélista – közvetlenül a falusi templom mellett. Az egyház hitelesnek és kielégítőnek találta a tanúságtételeket, így a zarándokutak szervezését sem kifogásolta. Ez vezetett oda, hogy zarándokok kezdték el látogatni a települést: leginkább ír származású amerikai állampolgárok, akik a gyógyulás reményében látogattak el ide.
Már az 1960-as években nőtt a zarándokok száma, a jelenés után épült plébániatemplom és kápolna túl kicsivé vált. Horan számára hamarosan világossá válik: a településnek nagyobb templomra van szüksége. Így a jelenések 100. évfordulójára felépül a Miasszonyunk, Írország Királynője Bazilika, amelynek építése 1976-ban fejeződik be, 10 000 férőhellyel.
De ez nem volt elég Horannak – a tényleges évfordulóra II. János Pál pápa látogatását javasolta. „Ez lesz a legnagyobb dolog az ír történelemben” – mondta a pap. „Jól fogadják majd, talán még jobban is, mint Lengyelországban.” A pápa 1979-ben valóban ellátogatott Írországba, kifejezetten Knock volt az úti célja. A korábban szegényes kisvárosban folytak a munkálatok: felújítások, renoválások – az alig ezer fős település új fényben tündökölt a pápa látogatására. II. János Pál pápa a zarándoktemplomnak a “Basilica minor” címet adományozta, ezzel megerősítve a kisvárosnak, mint a katolikus világ egyik kiemelkedő zarándokhelyének státuszát. Szeptember 30-án félmillió zarándok érkezett. A pápa a helikopteréből kiszállva így szólt: „Itt vagyok, megérkeztem írországi utazásom célállomásához: a knocki Miasszonyunk kegyhelyhez.”
Nagy nap volt ez a település és Horan számára. De még nem volt elégedett: lehetőséget látott arra, hogy a zarándoklatok szervezése által tovább folytassa a helyiek segítését. De ehhez a zarándokoknak először el kell jutniuk Nyugat-Írországba, amit addig meglehetősen nehezen lehetett megközelíteni. A megoldást egy repülőtér megépítése jelentené, így egyre több zarándok látogathatna el ide.
Repülőtér a mocsárban
A repülőtér ötletét kezdetben jól megmosolyogják. Egy repülőtér a mocsárban, kinek van erre szüksége? Horan azonban nem adja fel: egy ebéd alkalmával – és egy televíziós felvételre megrendezett, látványos építkezéssel a még csak tervezett repülőtér helyszínén – sikerül meggyőznie Charles Haughey ír kormányfőt, hogy vegyen részt a projekt finanszírozásában. Az építési munkálatok folyamatban vannak – a következő, 1982-es választásokig, amelyek kormányváltáshoz vezetnek. Az új kormány megtagadja további pénzügyi támogatástok folyósítását. Horan ismét akcióba lendül: több országon átívelő nagy körútra indul, és az USA-ban, valamint Ausztráliában gyűjt pénzt a szívéhez oly közel álló projekthez. Szülővárosában, azaz Írországban nagy lottót szervez. Végül sikerül összegyűjteni a pénzt – és 1985-ben felszállnak az első repülőgépek az új repülőtérről, úticéljuk nem más, mint Róma. A hivatalos megnyitóra a következő évben kerül sor. A repülőteret a papról nevezik el. Horan célba ért – ám a rengeteg erőfeszítés kimerítette. 1986-ban egy Lourdes-i zarándoklaton meghal.
A repülőteret ugyan továbbra is megmosolyogják, azonban a statisztikai adatok alátámasztják a projekt megalapozottságát: 1990-ben 200 000 utas indult innen, míg 2024-re az utasforgalom meghaladta a 800 000 főt. Jelenleg a település 22 nemzetközi úti célhoz biztosít összeköttetést. Annak ellenére, hogy a repülőtér 2006 óta az „Ireland West Airport” néven működik, és így már nem Horan nevét viseli, élete továbbra is szorosan összefonódik a repülőtér történetével. Horan halála után a holttestét szállító járat volt az első járat, amely Lourdesból érkezett az új repülőtérre. Ma egy róla készült bronzszobor áll a helyszínen. Horan végső nyughelye a településen lévő kegyhely lett, amelyért hosszú éveken át elkötelezetten tevékenykedett.
Fordította: Fiedler Olga
Forrás: katholisch.de
