A pápa szerdai katekézise: Óvakodj a bujaság bűnétől, vállald a tiszta szerelmet!
Fogadd el a szerelem tisztaságát, és állj ellen a bujaságnak, amely ürességhez és rabszolgasághoz vezet – buzdított Ferenc pápa a heti általános audienciáján. Katekézisében folytatta megkezdett sorozatát az erényekről és a bűnökről.
Óvakodj a bujaságtól, amely inkább láncra ver, minthogy átölelne, és éld meg a szerelem tisztaságát. Ferenc pápa erre figyelmeztetett a szerdai általános kihallgatáson a vatikáni VI. Pál teremben. Az erényekről és a bűnökről szóló katekézis-sorozatát folytatva a pápa ezen a héten a bujaság bűnére összpontosított.
A Szentatya emlékeztetett arra, hogy a keresztény tanítás nem ítéli el a szexuális vágyat, mondván, hogy a szerelem az egyik legszebb és leggyengédebb élmény. „Ha nem szennyezi be bűn, a szerelem az egyik legtisztább érzés” – mondta. „Ha megkérdeznek egy szerelmes embert, hogy miért szerelmes, nem talál választ: sokféle értelemben szerelmük feltétel nélküli, nem racionális.” Türelmesnek kell lennünk, ha szerelmünk, ami olyan erős érzés, eleinte kicsit naiv is lehet. „A szerelmesek nem igazán ismerik a másik arcát; hajlamosak idealizálni kedvesüket; készek olyan ígéreteket tenni, amelyek súlyát nem fogják fel azonnal.” „Ez a ’kert’, ahol megsokszorozódnak a csodák, nincs biztonságban a gonosztól. Beszennyezheti a bujaság démona, és ez a bűn különösen utálatos, legalább két okból” – figyelmeztetett Ferenc pápa.
A pápa szerint a két ok az, hogy a bujaság tönkreteszi az emberek közötti kapcsolatokat, és megfoszthatja az egyéneket a szabadságuktól. Hangsúlyozta, hogy a bujaság kigúnyolja és tönkre teszi a tiszta, ártatlan szerelem minden szépségét. „Minden érzékszervre kiterjed; mind a testben, mind a pszichében jelen van; ha nem fegyelmezi a türelem, ha nem egy kapcsolatba és egy olyan történetbe ágyazódik, amelyben két személy szeretetteljes tánccá alakítja, akkor láncá válik, megfosztja az embereket a szabadságtól.”
A pápa rámutatott, hogy a bujaság ellentétes annak a szeretetnek a szépségével, amelyet Isten a szívünkbe ültetett, és amelynek az ápolására hívott bennünket a másokkal való kapcsolatunkban, különösen szexualitásunk felelősségteljes megélése révén. A bujaság, ez a hatalmas bűn, megmérgezi a szeretet tisztaságát azáltal, hogy azt a másik ember tiszta, türelmes és nagylelkű elfogadásából, lényének minden rejtélyes gazdagságával együtt, önző birtoklási és azonnali kielégülési vággyá változtatja. Míg az Isten által ajándékozott szexualitás, amely a házastársi szeretetben jut legszebben kifejezésre, az emberi beteljesülés és a valódi szabadság szolgálatában áll.
A pápa elismerte, hogy a bujaság elleni harc megnyerése élethosszig tartó törekvés lehet. „De ennek a csatának a díja mindennél fontosabb, mert ez annak a szépségnek a megőrzése, amelyet Isten helyezett teremtményébe, amikor a férfi és a nő közötti szerelmet elképzelte” – fogalmazott a pápa. „Ez az a szépség, amely meggyőz minket arról, hogy jobb egy közös történetet építeni, mint kalandokat keresni; hogy jobb a gyengédséget ápolni, mint engedni a birtoklás démonának; hogy jobb szolgálni, mint meghódítani.” „Mert ha nincs szerelem, az élet magányos” – figyelmeztetett Ferenc pápa. Ezt követően egy imával zárta katekézisét:
„Szívünk mindig kincsként őrizze a szeretet szépségét, amely osztozik Isten irántunk érzett feltétlen szeretetének misztériumában”.
Forrás: Vatican News
INRI,
Ezt a az történetet Erdödy Imre atya a sajóvámosi plebános mesélte egyszer el jegyeseknek és házassági évfordulós pároknak. Az elöadáson szüleim is részt vettek.
Egy név nélküli leveröl beszélt, amit egy fiatal férjtöl kapott nemnrégiben. Ez állt benne:
A házasságra készültem 13 éves koromtól. Esti ima után naponta elmondtam a 3 betüt. M.G.R.
Most Gondolok Rád (a nöcikére akivel egy életen át minden napomat szivesen fogom együtt eltölteni holtomiglan holtáiglan). Lányt nem mertem csak úgy valamilyen közeledési szándékkal megszolítani 18 éves koromig. Azonban remegve vágytam a lelki és testi egyesülésre “az eljlövendö nömmel-a nejemmel”.
Mindeképp csakis szüz, imádságos lelkületü, minden vasárnapi szentmiseünneplö lányra vágytam.
Valahogy éreztem, ha meglátom az olyan lesz, mintha mindíg is ismertük volna egymást. Úgy is lett 18 és fél éves koromban.
A hátam mögött állók közül megszolalt egy hang: “Ki tudna nekem segíteni a statikai számításokba, mert ez nekem nem nagyon megy.” Mondta a lány akit nem láttam csak hallottam a hátam mögött a statikai tanszék elött az egyetemi vizsgarend- hirdetö táblák folyosóján.
Megfodultam… Megláttam… Mondtam, hogy én. Az elsö beszélgetésünk alkalmával az elsö 10 mondatainkból kiderült, hogy az alapvetö világnézeti köreink azonos centrumból lettek rajzolva… A názáreti ács, a zsidó Jézus középpontú világnézet szemszögéböl. Ebböl a zsidó vallási szektából, amelyet kivétel nélkül mind zsidók alapítottak és indítottak világrengetö útjára a római birodalom központjából jó 2000 évvel ezelött. Amelyik “római katolikus” vallás hamarosan a nemzsidókat is egyenrangú gyülekezeti tagjainak ismerte el, ha csatlakozni kívántak hozzájuk. Azonban ebben az új vallásban a nemzsidó uj egyháztagokra nem az egész 613 boldogító mózesi parancsaolt lett kiterjesztve, hanem csak az azokból köbevésett boldogító tizparancsolat.
Mi is a Római Katolikus Anyaszentegyház tanítására kívántuk mindketten építeni a hitbéli és hétköznapi életünket. Megörültem, amikor József létemre megtudtam, hogy a lányt pedig Máriának hívják. Erröl eszembejutott a Szent család, amilyik József és Mária jegyességével indult útjára.
Megjegyzés:
Amikor kéthét ismeretség után (amikor a lány elvitt azokba a templomokba szentmise ünnepekre ahol helyettesként felkérésekre ö kísérte orgonán az eucharisztia ünnepséget 12 éves kora óta) már tizenkét leendö gyerekünkröl beszélgettünk. (A tizenkettö egy tucat, a törzsek és az apostolok száma is tizenkettö.)
Felkerestük édesanyám lelkiatyját Erdödy Imre atyát a sajovámosi plebánost hogy jegyesoktatáson ke´szitsen fel minket a házasságunkra. Egyszer beszélt velünk erröl, mert töle nagyon messze laktunk.
Közöltük, hogy kereszt elötti fogadalmunk van arra vonatkozóan, hogy összeházasodunk mihelyst biztositottak a feltételek a házasságunkhoz összeházasodunk.
(Lakás, munkahely, önálló jövedelem és biztos körülmenyek amelyek lehetövé teszik, hogy minden este egymás kezét fogva együtt imádkozzuk el esti imánkat a sírig tartó örök hüségben.) Kértük, hogy a bujaság bünét elkerülve addig kaphatnánk-e valamilyen elözetes feolodozást…mivel minimum a házasságunkra még egy évet várnunk kell mert a fenti feltételek még nem adottak…tehát nem-köt még-majd minket össze egy -még remélhetöleg rövid ideig- a házasság szentsége. Látta, hogy komolyan beszélünk…
Azonban ameddig az egyházi és családi közössegünk és az oltár elött teljes felelöséggel nem fogadhatunk egymásnak örök hüséget azt javasolta, hogy a testiséget oldjuk meg úgy ahogyan eddig tettük fél éven át. Tehát “ne háljuk el a nemlétezö házasságot” azt majd csak az oltár utánra tartogassuk…
Most is az ötéves házassági évfodulónkon, megköszönjük Erdödy Imre atya -a lelkiakiatya válaszol- rovat vezetöjének jóta´nácsát. Már három babánk van és a negyediket várjuk.
József és Mária