A nagyböjti ima, böjtölés és adakozás megmenthet bennünket a nyugati „szabadság” bálványozásától
JD Vance amerikai alelnök sok európai polgár aggodalmának adott hangot, amikor felállt a müncheni biztonsági konferencián, és elmondta az európai elitnek, hogy a nyugati értékekkel szembeni belső fenyegetések riasztóbbak számára a külső veszélyeknél.
Igen, Kína vagy Oroszország vaskeze alá kerülni félelmetes lehetőség; de ma sürgetőbb gond, hogy az egyén szabadsága éppen azon európai kormányok alatt mállik széjjel, amelyek állítólag a védelméért felelősek.
hirdetés
Az rendben van, hogy tudjuk, mi ellen védekezünk, figyelmeztetett Vance, de vajon azt tudjuk-e, mi az a cél, amiért védekezünk? Ez utóbbin valóban érdemes elgondolkodni húshagyókedden, amikor nekivágunk a nagyböjtnek.
Vance álláspontja egybecseng avval, amire Alekszandr Szolzsenyicin orosz disszidens író és Szent II. János Pál pápa is figyelmeztetett a hidegháború végén. A Nyugat győzött, a Szovjetunió összeomlott. Részben azért, mert a szabadpiaci kapitalizmus hatékonyabb eszköznek bizonyult a jólét megteremtésére és az emberek szegénységből való kiemelésére, mint az állami tervgazdálkodás. Az emberek szabadság utáni sóvárgása győzött.
Azonban Szolzsenyicin és II. János Pál arra figyelmeztetett, hogy bár a Nyugat felfogta a szabadság fontosságát, továbbra is veszélyeztetve van, mert nem érti azt, hogy mi a célja a szabadságnak.
A fenti együttes figyelmeztetés óta eltelt években a Nyugat bálványt faragott a szabadságból. A szabadságot, amelyet egyenlővé tettek a felhatalmazással arra, hogy mindenki azt tehet, amit akar, az erkölcsi relativizmus és a szexuális perverzió igazolására használták fel.
A szabadság fontosságával kapcsolatos megértés e hiánya bizonytalanná teszi polgári szabadságjogainkat. A legtöbb ember felfogja, hogy a szabadság valami jó dolog, de ha kérdezik őket, kevesen tudják megfogalmazni, hogy miért. És amikor szembesülünk pár súlyos esettel, amelyek a szabadsággal való visszaélés miatt következhetnek be, akkor érthető, hogy miért kérdőjelezik meg sokan, hogy a szabadság valóban olyan jó, mint ahogyan mondják.
Végső soron az ilyen kérdés teológiai jellegű, és teológiai választ igényel. Amikor tanítványaim a gonosz problémáját fontolgatják, sokan gyorsan felismerik az emberi szabadság mélyreható szerepét abban, hogy megértsük, miért is van szenvedés a világon. De végül felmerül a kérdés: megéri-e szabadságunk az ilyen gonoszság árát? Ha a szabadság megengedi, hogy emberek más emberek millióit semmisítsék meg, nem lett volna jobb, ha eleve soha nem adatott volna szabadság az embernek?
Alapvető fontosságú annak megértése, hogy a szabadság nem önmagában és önmagától értékes, inkább egy olyan magasabb érték alapvető és szükséges eszközeként nyeri értékét, amely nélküle nem érhető el: ez az érték a szeretet.
Ha nem választhatunk szabadon, akkor lehetetlen, hogy kapcsolatunk érdemi és szeretetteljes legyen Istennel és egymással. Ez az értékek csúcsa (hiszen Isten maga a szeretet), amiről a Nyugat megfeledkezik.
Ahhoz, hogy a Nyugat újra felfedezhesse a szeretetet, mint legmagasabb rendű értéket, a Nyugatnak újra fel kell fedeznie, hogy mit is kell érteni szeretet alatt. A mai populáris kultúra által kínált különféle rendezetlen elképzelésekkel szemben az Egyház tanítása a következő: A szeretet a másik javát keresi. Ez akkor mutatkozik meg legvilágosabban – amint a Gaudium et Spes enciklika kifejezi és Szent János evangéliuma (15,13) alátámasztja –, ha teljesen ajándékká válunk a másik számára.
A szabadság nem felhatalmazás, nem féktelen önkifejezés, hanem elengedhetetlen és elválaszthatatlan feltétele annak, hogy szeretetből ajándékká tegyük magunkat.
Egy ilyen tanítás a mai európai politika zömével szembemegy. Ma számos kormányzó elit Marx által ihletett üzenete így hangzik: adóddal tartsd fenn az államot, majd hagyd, hogy mi gondoskodjunk helyetted felebarátodról és minden másról. Az egyénnek nem kell felelősséget vállalnia embertársa javáért; egyszerűen engedelmeskednie kell az államnak
Az Egyház mást mond: vállald a felelősséget, uralkodj magadon, majd szenteld magad mások szolgálatára, ezzel követve Uradat és Királyodat.
Krisztus szenvedése példát ad arra, hogyan tegyük ajándékká magunkat mások számára, míg az Egyház imára, böjtre és adakozásra való nagyböjti felhívása gyakorlati utat mutat Krisztus követéséhez.
Ima
Isten maga a szeretet, és minden igazi szeretet Istentől származik. Csak úgy tudunk igazi és tökéletes ajándékká válni, ha kérjük hozzá a kegyelmet. Emlékeznünk kell arra, hogy egyedül Isten által nyerünk üdvösséget.
Politikusok jönnek és mennek, jók és rosszak egyaránt. Az ima alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk: a mindenség leghatalmasabb három személye az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
A keresztények és a család elleni támadások gonoszsága a mai Nyugaton démoni erők keze nyomát mutatja. Az egyházatyák és szentek évek óta azt tanítják, hogy a sötét oldal ellen az egyik legnagyszerűbb fegyver a rózsafüzér.
Ahogy egy vatikáni ördögűző fogalmazott: ha Szűz Mária megjelenik egy ördögűzés színhelyén, tényleg vége a démoni játéknak. És persze Szűzanyánk szemlélteti számunkra annak erejét és szépségét, akinek szíve elkötelezett a szeretet iránt, más szóval, aki kegyelemmel teljes. Jól tesszük, ha ebben a nagyböjtben emlékezünk arra, hogy a küzdelem végső soron spirituális, és ennek megfelelően imádkozunk.
Böjtölés
A böjt előnye, hogy a világi javaktól való elszakadást gyakorolja. A Nyugat fényűzése és mértéktelensége túlságosan gyakran fordítja szívünket befelé, önmagunk felé: én mit akarok?
A nagyböjt lehetőséget kínál arra, hogy elszakítsuk szívünket önmagunktól és bálványainktól, és fordítsuk azt kifelé, felebarátunk felé.
Adakozás
És végül, mi lehetne jobb módja annak, hogy e nagyböjtben szívünket a másik ember felé fordítsuk, mint az irgalmasság konkrét cselekedeteinek gyakorlása? A keresztény szeretet nem egyszerűen bizonyos érzések és érzelmek kérdése, hanem akaratlagos cselekedet; elhatározás, hogy a másik javára cselekszünk.
Ne arra várj, hogy a szíved vérezzék a sajnálattól felebarátodért, hanem tudatosan válaszd, hogy szolgálod őt.
Talán Isten kegyelméből e nagyböjtben az imádság, böjtölés és adakozás gyakorlásával, valamint Urunk szenvedéséről való elmélkedéssel újra felfedezhetjük, mit jelent szeretni, és mi az, amihez szabadságunkat rendelnünk kell.
Akkor, ahogyan JD Vance fogalmaz, megérthetjük, hogy mi az, amiért harcolunk.
Fordította: T. Nagy Edit
Forrás: Catholic Herald
INRI,
fenn ez áll: “Egy ilyen (keresztény-katolikus) tanítás a mai európai politika zömével szembemegy. Ma számos kormányzó elit Marx által ihletett üzenete így hangzik: adóddal tartsd fenn az államot, majd hagyd, hogy mi gondoskodjunk helyetted felebarátodról és minden másról. Az egyénnek nem kell felelősséget vállalnia embertársa javáért; egyszerűen engedelmeskednie kell az államnak…”
Megjegyzés: azonban teljesen szembemegy a marxi alapelvekkel a “nyugat európai szocialdemokrata-marxi ihletés” az igazi Karl Marx tanitásával. Marx Károly alapelve aki a kommunista kiáltványt így irta meg 1848-ban Londonban németül:
„A kommunisták elsősorban Németország felé fordítják figyelmüket… A reakciós osztályok=földbirtokosok és egyházi klérus megdöntése után Németországnak azonban azonnal meg kell kezdenie a harcot a burzsoázia ellen, vagyis megkezdődik a proletárforradalom a nagyiparosok ellen is.
„A kommunisták megpróbálják egyesíteni minden ország radikális aktivista pártját. Nyíltan kijelentik, hogy céljaikat csak “minden korábbi társadalmi rendszer erőszakos megdöntésével=véres forradalom utáni proletár-diktatúra bevezetésével” tudják elérni. „Reszkessenek az uralkodó osztályok a kommunista forradalomtól. A proletároknak nincs vesztenivalójuk, csak a láncaikat veszithetik a proletárforradalomban viszont utána az egész világot fogják megnyerni. “
Marx szerint a Proletárforradalom = olyan társadalmi forradalom, amelyet a kommunista párt vezette proletariátus (munkástömegek) hajt végre a kapitalizmusnak, a burzsoázia diktatúrájának megdöntése, a proletárdiktatúra megteremtése, a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele, a kizsákmányolás megszüntetése és az osztály nélküli társadalom felépítése végett…”
Ezzel szemben példáúl magát “Ausztromarxista” pártnak nevezö szocialisták Bécsben 1919 óta a mai napig (2025) adják a bécsi polgármesteret (kivéve 1938-1945 között a harmadik birodalomban). Az osztrák-marxizmus „harmadik utat” választott a leninizmus és a szociáldemokrata revizionizmus között, “meg akarta szüntetni a szakadást munkásmozgalomban”.
Jellemzője volt a békés út melletti elkötelezettség a hatalomra jutásban (Bauer Ottó 1934-ben: „Ne törjük be a fejeket, hanem gyözzük-meg a fejeket szocializmust épitö demokratikus eszkzökkel=Ausztromarxizmus).
Bruno Kreisky szocialista kancellár is másként értelmezte a marxizmust, mint ahogyan a forradalmár Marx: Több éves előkészítő munka után az SPÖ=Osztrák Szociáldmeokrata Párt 1978-ban átadta új pártprogramot „az évszázad hátralévő részére 2000-ig”, amely felváltotta az 1958-as pártprogramot…Javitott az egyházakhoz való viszonyán is, ameddig onnan (is) remélte a hivek szavazatit. Ebben a témában nem volt Marxiasta, csak abban ami a hatalmát erösitette.
Mig a marxi valláskritika szerint ez egy radikalis eröszakos harc kell az egyházak ellen: A vallás az “elnyomott teremtés-ember sóhaja és egy szívtelen világ óhaja és az esztelen állapotok szelleme”. A vallás(ok) az ember(ek) ópiuma=kábitószere. A vallás(ok) megszünése, az emberek kitalált-tulvilági boldogsága helyett a valódi boldogságuk (eröszakos) megszerzése itt a földön…Marx föellenségnek tartotta a:
1. A családot… A család azért zavarta Marxot, mert az szerinte a magántulajdonon=öröklésen alapul, a család legfejlettebb és legkiterjedtebb formájában pedig maga a burzsoá (tőkés=tulajdonos) család. Remélte, hogy a család intézményét a “magántulajdonnal=ház, kert, szerszámok-üzemek amivel vállakozni lehet” stb… együtt lehet lesz majd megszüntetni.
2. Egyéniséget… Az egyéniség Marx szerint a kapitalizmus mesterséges találmánya, társadalmi konstrukció. A probléma itt is a magántulajdonhoz kötődik szerinte: míg a tőke független és egyénisége van, addig a dolgozók a vállakozótól=fönöküktöl függő helyzetben vannak, és nincs egyéniségük és szabadságuk. A magánüzem-tulajdon szerinte az egyenlőség útjában állt.
3. Örök igazságokat… (kivéve saját osztályharc-elméletét, ami szerinte az egyetlen örökigazság). Minden kor uralkodó gondolatai az uralkodó osztály ideái – vélte. A kommunizmus majd eltörli az örök igazságokat. Megszünnek majd a vallást és az erkölcsöt hirdetö egyházak-mind, így nem lesznek többé népbolondító=hamis parancsaolatok és tiltások (mint a példáúl a tízparancsaolat).
4. A nemzeteket… Ha a dolgozó proletárok társadalmi csoportja megerősödik, átveheti majd a nemzet-államok irányítását. Ez lesz az első lépés, amely a nemzetek megszűnéséhez vezet majd. Nincs szükség nemzeti törésvonalakra, hiszen a dolgozó embernek Marx szerint nincs nemzete=Internacionalista, mindegy milyen kulturtásadalombol való (meg fognak majd maguktól szünni Marx szerint: nemzeti-nyelvhasználat, néphagyomány, vallási szokások, nemzeti-népdalok stb…)
5. A múlt. Marx szerint a múlt=történelem csupán a gazdagok figyelemelterelő akciója a dolgozok becsapására és ez a dolgozók felemelkedésének egyik akadálya. Nem lehet, hogy a múlt uralja a jelent, ahogyan az a kapitalista társadalomban történik, a jelennek kell uralnia a múltat – vallotta Marx Károly=a történelmet agyöztes dolgozoknak kell írniuk és nem a háboruban-gyöztes nemzeteknek…
Bruno Kreisky Programjában 1978-ban elöször ekkor nem emlitette a párt a “marxi osztálynélküli társadalom=kommunista társadalom” hoz vezetö útat követö programját…amit a szociláldemokrata pártja 1919-óta mindíg-is tevezett …??!! A cél addig az eröszakmentes úton elérhtö “osztálynélküli= (marxnál ez eröszakkal-vérrel kivivott kommunista) társadalom volt” … Az osztrák szocialdemokrata párt a “marxi osztálynélküli társadalom=kommunista társadalom” hoz vezetö útat követö programját Klíma Viktor szocáldemokrata kancellár alatt törölte véglegesen elöször 1999-ben …Na de ez csak politika…ami mindíg változik és a hatalom megtartásának eszköze. Nagyon ritkán jó esetben az emberek boldogságanak is elösegitöje lehet…ha nem tiltja vagy akadályozza a Jézusi tanítás ünneplését, amelyik egydüliként minden embert -aki azt önként követni akarja- a szabdasággal ajándékoz meg.
Az igazság az, hogy az emberek boldogok akarnak lenni. Helyesen. Amit nagyban befolyásol a a jóléti társadalom általi életszinvonal (is). Az ingyenes tanulás akár egytemeken is, állami betegbiztiosítás, és nyugdijbiztosítás, az -esetleges- munkanélküli- segély, a fix munkabérü heti 40 órás munkaviszonyól való jövedelem amiböl félre is lehet tenni stb… (nyaralásra, utazásra, kikapcsolódásra is).
Mindezeket eddig a jóléti társadalamakban a munkavégzök adóiból lehetett finanszirozni. Azonban sokszor olyan áron ami egészen biztosan nem vezet senkit sem boldogságra.
Éppen az a marxistsa ihletésü szemlélet vezette be pl. 1975-ben az elsö 12 hétben engedélyezett abortuszokat is amelyik a társdalamak kihalásához vezet a mai napig (az emberi szabadság védlemében??!!). Azért pl. hogy ne kelljen pénzt kiadni a gyerekre…vagy a szakmai-pénzhozó karriert tudja hajszolni a nö…az anyaság helyett. Ami miatt pl. a hiányzó uj generációk munkáskeze hiánya, veszélyezteti az állami nyugdíjas biztosítok olyan fenntartását- ahogyan azok eddig müködtek. Meg hogyan akarjuk rávaenni az embereket, hogy ne öldököljék egymást, ha az anya saját magzatát “törvényesen megöli” az anyaméhben? Nem éppen jókedvében- vagy boldogságában, hanem többnyire mások által erre kényszerítve…
Eppen ez “a marxista ihletésü szemlélet” az amelyik ateista -vagy “agnosztikus=Istennemérdekel” politikai vezetöket választ maga fölé, akik valóban csakis adofizetöket akarnak látni az emberben. Ök pedig majd megmondjak, hogy az adókból kiket és miert támogatnak (a mások ado-pénzén).
Soha meg ennyi boldogtalan lelkibeteg ember akiknek psychlogushoz kell járniuk nem volt, “mint ma a neomarxista jóléti társadalmi jólétben” …Mert nem csak a (földi)javaktól lesz valaki boldog…Söt csak azoktól egyedül egészen biztosan nem lesz az. Mert az embert a Jóteremtö a saját képmására teremtette, megengedve az emberi választást mellette és ellene. Ehez az is hozzájárúl, hogy a nyugati “kereszténydemokrata pártok” koaliciós-hatalmi okokból mindig engedtek a neomarxista nyomásnak, hogy olyan törvényeket hozzanak amelyik a 10 parancsaolattal ellentétes. Amelyik folymatosan a zsidó és keresztény egyházak egyedül boldogitó 10 parancsolatát igyekszik vissza-szorítani=legyözni=megszüntetni.
Söt mára már olyan neomarxista pártok is alakultak, amelyek már a 10 parancsaolatból egyet sem akarnak betartani. Ilyen világi törvényeket hoznak a parlamentben is. Ahol pl. szabadságnak nevezik a mindegy-milyen nemüekkel való szexmániát. Vagy azt is, hogy a nönél ötször erösebb férfi pl. a nöi boxban növel versenyezzen, mert akkor éppen nönek vallja magát…Vagy a a család elhagyását. Vagy a gyerekek abortusszal való kiirtásat. Vagy az öregek-betegek áljókodó öngyikosságba való “orvosi segitségét”.
Pedig a szabadság az egészen más…Az nem naponta változó “kellemességek hajszolása”. (kábitószerek, szabadszex-söt pornofüggés gépekkel). Söt mára már kiforgatva a katolikus tanitást azzal indokolják a bünökre való biztatsásokat is. Így: “A katolikus egyház hisz az emberi szabdságban. Az pedig a döntés szabadsága a jó vagy a rossz mellett. Enélkül nincsen bün sem, mert azt össze kell hasonlitani egy mécével, hogy mi a bün. Itt jön azonban a furcsa vegkövetkeztetés: A szabadság az hogy választhassam a bünt is, ert akkor nincs szükségem megváltásra sem. Akkor meg minek a megváltó Jézus? Ez azonban csak szoszátyár hamis okostolyáskodás…
A Jézus megváltó müve éppen az, hogy felhívja a figyelmet a megbocsájtás fontosságára, azonban hozzáfüzi: “menj és többe ne vétkezzél!” Szabadság az ezt jelenti. Uralkodj a természeteden. Válaszd a büntelenséget. Miért? Mert már itt és most boldog leszel álatala. Másképpen meg nem leszel az.
Ebben a sorrendben végzett élet tesz boldoggá itt és majadn ráadásnak a mennyekben is:
Vasárnapi-Mise, szentáldozás, ima, sirigtartó-hü-házasság, gyermekáldás, sikeres munka, a jövedelmemböl az egyházam és a raszorultak támogatása. Probálja ki mindenki. Persze nem jó az embernek egyedül lenni. Jó és oriási erö ebben ha ehezegy hüséges házastársat talál, akivel nemcsak egymást-hanem egyfelé Istenfelé néznek…
Osli mosolygos Madonna könyörögj érettünk.