A minap a kezembe került egy brosúra, amely evangelizálásra bátorította a katolikusokat. Milyen pompás ötlet! Tele volt olyan tanácsokkal, mint „Légy pozitív! Légy jól informált! Légy vidám! Légy lényegre törő! Vállald a kockázatot! Nyújtsd ki a kezed! Vedd át a vezetést!”
Felteszem, ez mind szép és jó. Mégis úgy éreztem, valami hiányzik mindebből. Érzékeltem a lendületes magabiztosságot, de a határozott optimizmus mögött üresség volt. Végül rájöttem, miért. Az egyik bekezdésben valami olyasmi állt: „Ne felejtsd el kimondani, hogy miért harcolunk: a meg nem születettek élethez való jogáért, a mindenkire érvényes méltányos tanulási lehetőségekért, a bevándorló családok egyenlő esélyeiért, természeti forrásaink megújításáért”. Ugye értik, mit akarok mondani? A brosúra összeállítója kissé baloldali beütésű kultúrharcnak képzeli el az evangelizációt.
Ahogyan mindig elismétlem: ez ma a keresztény egyház fő rákfenéje. Mindannyian nagyok vagyunk a módszert illetően, de elfelejtettük az üzenetet. Hadd kiáltsam világgá a háztetőkről: a keresztény vallás ELSŐSORBAN NEM ARRÓL SZÓL, hogy megváltoztassuk a világot, tápláljuk az éhezőket, otthont adjunk a hajléktalanoknak, megtisztítsuk az óceánokat, megmentsük az esőerdőt, segítsünk a bebörtönzötteken, vagy megálljt mondjunk az abortuszokra.
Persze, ezek az ügyek mind érdemleges és derék dolgok, és foglalkoznunk kell velük, de nem azonosak az evangelizációval.
A keresztény hit magvát a hamvazószerdai buzdításban foglalhatjuk össze: „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban”. (Mk 1, 15) A megváltóra szoruló, bukott emberiség réges-régi történetének hirdetésében foglalhatjuk össze.
Az evangélium ilyen széles körű feladásának az okát az univerzalizmusban találjuk – abban a hamis, szentimentálissá tett evangéliumban, amely szerint végül mindenki üdvözülni fog. Ha ez igaz, akkor persze tényleg nem marad más a keresztényeknek, mint hogy a szociális jótékonykodók egy gyenge csoportját alkossák. Ha egyszer úgyis mindenki a mennybe jut, akkor minek egyáltalán azzal bajlódni, hogy jót cselekedjünk?
Itt álljunk csak meg egy pillanatra! Az emberek nem ostobák. Ha a végén mindenki a mennybe kerül, akkor miért kellene jótékonykodni? És azt is kérdezzük meg, miért kellene bárkinek is templomba járnia?
Ne csodálkozzunk, hogy ami Amerikában megmaradt a keresztény vallásból, az csupán valamiféle nyájas, felvizezett, ízetlen, moralizáló, terápiás deizmus.
A keresztény evangélium igazsága, a katolikus Egyházban a keresztény hit teljessége az, hogy az emberek – éspedig igen sokan– a pokolra jutnak, és az egyetlen út a mennybe Azon keresztül vezet, Aki azt mondta magáról, hogy ő az Út, az Igazság és az Élet. Ahhoz, hogy valaki biztos lehessen a mennyben, meg kell hallania az evangéliumot, bűnbánatot kell tartania, bíznia kell az Úr Jézus Krisztusban és meg kell keresztelkednie. Ahhoz, hogy valaki biztos lehessen abban, hogy a mennybe vezető helyes úton jár, a maga teljességében el kell fogadnia a katolikus hitet – a kereszténységnek azt az egyetlen formáját, amelyet maga Jézus alapított.
Nekünk ez az üzenetünk, nem más, és a legdörzsöltebb és legcsillogóbb kommunikációs módszerek sem érnek semmit, ha hiányzik belőlük az az üzenet, amelyet közvetíteniük kellene.
Írta: Dwight Longenecker atya
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: dwightlongenecker.com
