„Gyerekes” dolgok az őrangyalok?
Ha úgy gondolod, hogy az őrangyalokban hinni gyermeteg dolog, akkor vedd úgy, hogy jómagam is gyerek vagyok (és a tanítóhivatal is az).
A katolikus hagyomány egyik alapvetése, hogy Isten minden ember mellé állít egy őrangyalt, aki egész életén át elkíséri őt. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt a következőképpen határozza meg:
„Az emberi életet kezdetétől a halálig körülveszi őrségük és közbenjárásuk. Senki nem tagadja, hogy minden egyes hívő mellett áll egy angyal, mint valami pedagógus és az életet irányító pásztor. A keresztény élet a hitben már itt a földön részesedik az Istenben egyesült angyalok és emberek boldog társaságából.”
KEK 336
Egyesek erről úgy vélekednek, hogy ez csak olyan gyerekes hagyomány. Ám maga Jézus mondta, hogy a gyermekeké a mennyek országa (Mt 19,14), és ha nem leszünk olyanok, mint a gyerekek, nem megyünk be a mennyek országába (Mt 18,3).
Miért van mégis egyfajta ellenérzés, elutasítás az őrangyalokkal kapcsolatban?
A liberális teológia bizonyos irányzata elveti az angyalok létezését. Az angyali lényeket egyszerűen isteni megjelenésnek, Isten afféle álcázásának tartja. Ezt a teológiai irányzatot nagymértékben táplálta a bibliai tanulmányoknak azon „kritikus” megközelítése, amely Isten kivételével minden természetfeletti lényre szinte allergiás. Számomra minden olyan Istennel foglalkozó módszertan alapvetően hibás, amely kétkedően, gyanakodva tekint a természetfeletti lényekre.
Aquinói Szent Tamás szerint a létünk rendezett hierarchiája a következőképpen épül fel: a dolgoktól az élőlényekig, itt pedig az egyszerű növényektől kezdve az állatokig (amelyek élőlények, ám racionális képességekkel nem rendelkeznek), az emberig, (racionális képességekkel rendelkező testi-lelki lény), az angyalokig (racionális képességekkel rendelkező szellemi lények), majd Istenig (szellemi Teremtő és az értelem forrása). Ezeken túlmenően, az angyalok tagadása szemben áll az Egyház hivatalos tanításának nagy részével is, beleértve a IV. Lateráni Zsinat és I. Vatikáni Zsinat állásfoglalásait is. Mindkét zsinat ugyanis úgy beszél Istenről, mint minden „látható és láthatatlan” dolognak Teremtőjéről (ugyanezt valljuk meg minden szentmisén a Hiszekegyben). Ezek szerint az angyalok tagadása olyan lenne, mintha azt mondanánk, hogy hisszük, hogy Isten ugyan teremthetett volna „láthatatlan” teremtményeket, de mégsem teremtett. (Megjegyzendő, hogy a 2. Vatikáni Zsinat is említést tesz az angyalokról, és létezésüket tényként kezeli – lásd Lumen Gentium 49, 50, 66 és 69.)
Ezzel szemben a klasszikus protestáns álláspont az, hogy úgy tekintenek Jézusra, „mint személyes Urukra és Megváltójukra”. Ebből az alapállásból következik, hogy az üdvösséget individualista törekvésnek tekintik. A protestánsok szembehelyezkedése abban is gyökerezik, hogy nem akarnak imádkozni sem a Boldogságos Szűz Máriához, sem a szentekhez.
A klasszikus protestáns teológia legalább nem hódol be teljesen a racionalista felfogásnak, és elismeri, hogy a Szentírást angyalok népesítik be. Akkor viszont mivégre vannak az angyalok, ha csak látszólagos és mellékes szereplők a megváltás drámájában?
A II. Vatikáni Zsinat az Ó- és Újszövetséget teljességében és egységesen ragadja meg, amikor azt tanítja: „Jóllehet bármely időben élő és bármely nemzetből származó ember kedves Isten előtt, ha féli őt és teszi az igazságot (vö. ApCsel 10,35), mégis úgy tetszett Istennek, hogy az embereket ne egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával szentelje meg és üdvözítse, hanem néppé tegye őket, mely Őt igazságban megismeri és szentül szolgál Neki.” (Lumen Gentium 9.) Ezek szerint Isten nem csak zsidó egyénekkel kötött szövetséget, akik bizonyos kritikus tömeget alkotva „Izraellé” váltak. Inkább úgy léptek be a szövetségbe, hogy Izrael részévé váltak. Az Egyház a Jézushoz való kapcsolatunkban nem valamiféle „opcionális extra”. A Krisztussal történő egyesülés sokkal inkább azt jelenti, hogy beépülünk abba a misztikus testbe és öröklétbe, amelyet az Egyház térben és időben kiterjeszt.
Az üdvösség elnyerése tehát nem „egyéni sport”. Ahogyan az üdvösségért folytatott küzdelem sem. Az Efezusiaknak írt levél 6. fejezete világossá teszi, hogy az üdvösségért folytatott küzdelem kozmikus, és „a gonoszt irányító szellemi erők” részvételével zajlik (nagyon úgy hangzik, mint a bukott angyalok). Azt is mondják, hogy „tanúk felhője övez bennünket” (Zsid. 12), és ők nem csupán nézők. Ez nagyon úgy hangzik, mint a „szentek közössége”. Miért kéne azt gondolnunk, hogy Isten egyedül küldi el szeretett fiát vagy lányát egy ilyen környezetbe?
Az az elképzelés tehát, hogy Isten lelki támogatásként őrangyalokat ad az emberek mellé, nem csupán egy szép, kegyes gondolat, nem a több védelmező istenbe vetett hit maradványa, nem gyermeteg álmodozások kivetítése. Isten jobban akarja a megváltásunkat, mint mi magunk, és tudja, hogy milyen nehézségekkel, küzdelmekkel állunk szemben.
Katolikus és protestáns körökben egyaránt nagy hangsúlyt kap az üdvösségért folytatott küzdelem, mint lelki harc. A protestánsok „Előre, keresztény katonák” himnusza jó példa erre. Ám minden egyes katona része valami nagyobb egységnek, amit seregeknek neveznek. Ezek nem magányos harcosokból álló brigádok vagy csapatok, akik véletlenül azonos célért azonos dolgot cselekszenek. Életünk végső napjáig miért kéne azt gondolnunk, hogy az Atyához már hazatért keresztény testvéreink boldogan „elvannak” az örök boldogságban? Semmi dolguk sem lenne? Nem sokkal inkább elképzelhető, hogy ők a mi lelki támaszaink, amíg mi még itt a földön küzdünk üdvösségünkért?
Abból kiindulva, hogy az üdvösség nem egyéni sport, miért kéne azt hinnünk az angyalokról, Isten „hírvivőiről” (az angelosz etimológiája), hogy nem vesznek tevékenyen részt Isten művének – az üdvösségnek és a világegyetem beteljesülésének – megvalósításában?
Az üdvösség végső soron a Szentháromságnak nevezett abszolút Communio Personarummal való közösség. Miért kéne tehát azt gondolnunk, hogy Isten, aki megment minket ebben a közösségben, ne segítene nekünk saját őrangyalaink közössége által, azért, hogy megmutassa nekünk az utat oda, ahol „Isten legyen minden mindenben” (1Kor 15,28)?
Azok esetében pedig, akik az őrangyalokat „gyermekded dolognak” tekintik, vigasztaljon minket ez a hagyomány. Olyan világban élünk, ahol nagyon sok ember hal meg magányosan, rengetegen érzik magukat egyedül és elhagyatottnak. Sokakban még az öngyilkosság gondolata is felmerül. Szükségünk van arra, hogy tudjuk, Őrangyalunk vigaszt nyújt, tudatja velünk, hogy nem vagyunk egyedül. Őrangyalunk a pásztorunk, a vezetőnk, az edzőnk és a barátunk, aki látja küzdelmeinket, osztozik keresztjeinkben, és nem hagy el minket. Nos, akkor miért ne szólnánk hozzájuk… még akkor is, ha ezt a „beszélgetést” „imának” nevezik?
Isten angyala, szent őrzőangyalom,
reád bízott engem az égi irgalom.
Világosíts, őrizz, vezérelj és
kormányozz e napon! Ámen.
Fordította: Kántorné Polonyi Anna
Forrás: Catholic Answers
Ámen.Az őr agyal nem gyerekes dolog egyáltalán , Én csak testőr ember vagyok , de tudom , hogy vigyáz ránk . 68 évesen még mindig sportolok nő létemre fegyvervizsgám van , itt még nem kellet lőnöm . Nem tudom meddig.Így is sok veszélyes helyzetet túléltem .Csak jóban kell lenni
vele . Mindig szól hozzánk a legnehezebb órákban is megsúgja , hogy mit tegyünk . Nem szabad hagyni hogy vissza húzódjon.Nagyon lehet szeretni.
INRI,
Amikor az angyalokra gondolunk, vagy kisgyermekeket (dagadt Murillo=Bartolomé Esteban Murillo angyalkára gondolunk), vagy erős férfiakra vagy, ártatlan kinézetű nőkere-vagy olyan nemtelen lényekre gondolunk. Néha fegyvert vagy kardot visznek a kezükbe, vagy íjat és nyilat.
Néha tartanak hangszert, hárfát vagy kürtöt. Sok ilyen alak feje körül glória van. A nyugati társadalomban ezeket la´ttuk. Sokan Istent is egy hosszú, fehér szakállú öregemberként láttak már szobrokon vagy festményeken is.
Istennek nincsen történetisegben, térben és idöben vagy valamely alakban láthato teste. Mert mindezek feletti és egyedüli létoka önmagának…Minden csakis annyiban létezik amennyiben belöle részesül. Ami nem azt a legkönyebb megismerni, arról, hogy nem létezett, létezik és soha nem is fog létezni…Szédítö de igaz gondolat ez! Az angyalok Isten hathatós köztünk való akaratát és tetteit jelentik. Látomásokban talákozhatunk velük.
Lásd termtés könyve 32 fejezetet:
Jakov Küzdeleme Istennel.
„23De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján. 24Fogta és átvezette őket a folyón, s áthozta minden vagyonát. 25Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele. 26Mikor látta, hogy nem tudja legyőzni, megérintette csípőjét úgy, hogy Jákob csípője kificamodott, miközben vele küzdött. 27Közben így szólt: „Engedj el, mert közeledik a virradat!” De ő így felelt: „Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz.” 28Az megkérdezte: „Hogy hívnak?” „Jákobnak” – felelte. 29Az folytatta: „Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni.” 30Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: „Nyilvánítsd ki előttem nevedet!” Az így válaszolt: „Miért kérdezed a nevemet?” –, s megáldotta. 31Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert – úgymond – „színről színre láttam Istent, és életben maradtam.” 32A nap fölkelt előtte, amikor Penuelt elhagyta. De sántított csípője miatt. 33Ezért az izraeliták mind a mai napig nem eszik meg a csípőizom inát, amely a csípőmedence fölött van, mivel ő az izom inánál ért Jákob csípőjéhez.“
Az angyalt a Mindenható-Jóteremtö konkrét tettei vagy hirei teszik érthetövé tapasztalati úton (akár látomásban való megjelenéssel és hangokkal…) Innen származik az angyal héber neve, a „Malach”, ami „hírvivőt”jelent.
Lásd Daniel könyve 8. Fejezetet:
A látomás magyarázata.
„15Történt, hogy amikor én, Dániel, ezt a látomást láttam, és értelmét kerestem: íme, egyszer csak előttem állt egy férfiúhoz hasonló alak. 16Az Uláj felől pedig emberi hangot hallottam, amint szólt: „Gábriel, magyarázd meg neki a látomást!” 17Erre odajött, ahol álltam. Amint közeledett, olyan rémület vett rajtam erőt, hogy elvágódtam. Megszólított: „Értsd meg, emberfia, hogy a végső időkre vonatkozik a látomás.” 18Míg beszélt hozzám, mély kábulatban hevertem arccal a földön. De ő megfogott, és fölsegített. 19Aztán így szólt hozzám: „Nézd, tudtodra adom, mi történik a harag végső idején, amikor véget ér a kiszabott idő.“
Lásd daniel könyve 9. Fejezetben a 3-as bekezdést is:
“Gábriel angyal jövendölése a hetven évhétről.20Egyre beszéltem: imádkoztam, megvallottam bűneimet és népemnek, Izraelnek bűneit, s az Úr, a mi Istenünk elé terjesztettem könyörgésemet Istenünk szent hegyéért. 21Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfiú, akit már láttam az előbbi látomásomban, hirtelenül leszállt hozzám az esti áldozat idején. 22Megszólított és azt mondta: „Máris eljöttem, hogy felvilágosítást adjak. 23Amikor imádkozni kezdtél, egy szózat hallatszott. Eljöttem, hogy tudtodra adjam, mert kedvelt férfiú vagy. Figyelj hát a szózatra, és értsd meg a látomást! 24Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket. Elérkezik az örök igazság, megpecsételik a látomást és a jövendölést, és fölkenik a Szentek Szentjét. 25Tudd meg és értsd meg: Attól, hogy elhangzik a parancs: Jeruzsálem épüljön fel újra, hét hét telik el a fölkent Fejedelemig. Hatvankét hét alatt újra felépül az utca és a fal, mégpedig sok szorongattatás közepette. 26Hatvankét hét elteltével megölnek egy Fölkentet, (bírói ítélet) nem lesz neki. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő nép és vezér. Áradat vet neki véget, s a háború és az elhatározott pusztulás mindvégig tart. 27Egy hétre szövetséget köt sokakkal, s a hét közepén megszünteti a véres és ételáldozatot. A templom szárnyán vészt hozó undokság lesz, egészen végig, míg a kiszabott büntetés rá nem zúdul a pusztítóra.”
Az emberekenek van lehetöségük az Isten ellen is szabad akarattal dönteniük. Ez az Isten itt és most egyedül boldogíto 10 parancsaolatának való szándékos ellentmondás=bün. Az angyalok Isten megjelenései és szózata az emberhez, föangyalok nevei épp erre utalnak. Mivel az angyalok Isten akaratának képviselöi természetsen csakis róla a Jótermtöröl a Jóságrol szólnak és tesznek.
Rafael=Isten a gyogyító (a Refua héberül „gyógyulást” jelent). Gawriel és Mihály angyalok ezzel szemben a büntetést és a Mindenható irgalmát képviselik (Gevura jelentése “erő”-s mint az Isten; Mechila jelentése “megbocsátás”).
Az angyalok a lelki világ lényei, tehát azzal tudnak nyiltan kommunialni aki magától önként szándékozik ebbe a lelki világba elhelyzkedni…
A Malachim, az Isten hírvivői az angyalok, a természet erőit vagy a természet törvényeit is közvetithetik, mert ők Isten hírnökei. Aki a világ egyedüli ura. Ez a magyarázat a Tóra azon beszámolóira, ahol az angyal nem “beszél” vagy “nem jelenik meg” hanem csakis a természeti törvények közvetitik Isten akaratát.
Minden ember aki önként az Isteni lelki síkra helyezi magát és tulmutat ezen a földi tér és idö szakaszon a jótteivel Isten a Jóteremtö jóságos akartaát képviselve megjeleníti öt az emberek között, „angyalokat küld szét maga körül-hogy az Isten szólhason általuk… Jótetteink jó angyalt=jó hirt=evangeliumot hoznak létre”.
Lásd Gábor angyal köszöntését a zsidó hajadonnak Mirjamnak=szépséges úrnönek=Lukács evangeliuma elsö fejezetben:
„Jézus születésének hírüladása.
26A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába 27egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. 28Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” 29E szavak hallatára Mária zavarba jött, és gondolkozni kezdett rajta, miféle köszöntés ez. 30Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. 31Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. 32Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, 33és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” 34Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?” 35Az angyal ezt válaszolta és mondta neki: „A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni. 36Íme, rokonod, Erzsébet is fogant öregségében, s már a hatodik hónapban van, noha meddőnek mondták, 37mert Istennél semmi sem lehetetlen.” 38Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” Erre az angyal eltávozott.“
Megjegyzés: olyan bukott angyalok=ördögök pedig, amelyek néha legyözik a Jótermtöt néha meg nem, nem létznek! Tehát ne álljunk az ördögökkgel szóba és akkor felettünk sem gyözhetnek!
Lásd Ferenc pápa predikacióját: Nagyböjt első vasárnapjának evangéliuma a pusztában lévő Jézusról szól, akit megkísért az ördög (vö. Mt 4,1–11). Az ördög jelentése „megosztó”. Az ördög mindig megosztani akar, Jézus megkísértésével is megosztásra törekszik. Nézzük hát, kitől akarja őt elszakítani, és hogyan kísérti őt.
Kitől akarja az ördög elszakítani Jézust? Miután Jánostól megkapta a keresztséget a Jordánban, Jézust az Atya „szeretett Fiamnak” (Mt 3,17) nevezte, és a Szentlélek galamb alakban leszállt rá (vö. Mt 3,16). Az evangélium tehát a szeretetben egyesült három isteni személyt mutatja be nekünk. Később pedig maga Jézus mondja majd: azért jött a világba, hogy minket is részesévé tegyen az ő egységének az Atyával (vö. Jn 17,11). Az ördög épp az ellenkezőjét teszi: azért lép a színre, hogy elszakítsa Jézust az Atyától, és eltérítse a velünk való egység megteremtésére irányuló küldetésétől. Az ördög mindig megoszt és elszakít.
Most pedig azt nézzük meg, hogyan próbálja ezt megtenni. Az ördög ki akarja használni Jézus emberi állapotát, aki legyengült, mert negyven napig böjtölt, és éhezik (vö. Mt 4,2). A gonosz tehát három erős „mérget” próbál belefecskendezni, hogy megbénítsa Jézus egységre irányuló küldetését. Ez a három méreg: a ragaszkodás, a bizalmatlanság és a hatalom. Először is a dolgokhoz, a szükségletekhez való ragaszkodás mérge; az ördög meggyőző érveléssel próbálja sugallni Jézusnak: „Éhezel, miért kell böjtölnöd? Hallgass a szükségletedre, elégítsd ki, jogod és hatalmad van hozzá: változtasd a köveket kenyérré.” Aztán a második méreg, a bizalmatlanság: „Biztos vagy abban – sugallja a gonosz –, hogy az Atya a javadat akarja? Tedd próbára, zsarold meg! Vesd le magad a templom legmagasabb pontjáról, és kényszerítsd arra, hogy azt tegye, amit te akarsz.” Végül a hatalom: „Nincs szükséged Atyádra! Miért várnád az adományait? A világ szempontjait kövesd, szerezz meg magadnak mindent, és hatalmas leszel!” Jézus három kísértése.
De Jézus legyőzi a kísértéseket. Hogyan győzi le? Úgy, hogy nem vitatkozik az ördöggel, hanem Isten igéjével válaszol. Ez fontos: az ördöggel nem szabad vitatkozni, az ördöggel nekünk embereknek nem szabad szóba állni! Jézus Isten igéjével száll szembe vele. Három mondatot idéz a Szentírásból, amelyek a dolgoktól való szabadságról (vö. MTörv 8,3), a bizalomról (vö. MTörv 6,16) és Isten szolgálatáról (vö. MTörv 6,13) szólnak. Három olyan mondatot, amelyek szemben állnak a kísértéssel. Sosem áll szóba az ördöggel, nem tárgyal vele, hanem a Szentírás áldásos szavaival visszautasítja sugallatait. Mi is ezt tegyük…minden tettünk szavunk vagy szándékunk elött azt vessük össze a tizparancsaolattal…ha azt sérti ne is vitázzunk senkivel, a bünt ne kövessük el…akkor az ördög tehetlen távozik tölünk!