A Miatyánk néhány nagyon fontos mondata
Amikor azt kérjük Istentől, hogy bocsássa meg a vétkeinket, egyben azt is megígérjük, hogy mi is megbocsátunk másoknak. Milyen gyakran kerül aztán a süllyesztőbe ez a mondat…
A Miatyánknak ez a kicsit megbújó mondata világos ígéret arra, hogy megbocsátunk másoknak, az ellenünk vétkezőknek. Előfordult már, hogy megálltunk és elgondolkodtunk ezen a soron?
Ahogyan mi is megbocsátunk
A Katolikus Egyház Katekizmusa hosszasan foglalkozik ezzel a témával, és rámutat a mondat mélységeire:
„Ez a kérés csodálkozást vált ki. Ha a mondatnak csak az első feléről volna szó — “bocsásd meg a mi vétkeinket” — az Úr imádságának első három kérésében bennfoglaltan benne lehetne, mert Krisztus áldozata a “bűnök bocsánatára” van. A mondat második fele szerint azonban kérésünk csak akkor nyer meghallgatást, ha előbb megfelelünk egy követelménynek. Kérésünk a jövőre irányul, válaszunknak meg kell előznie; egy szó köti össze a kettőt: “miképpen””. (KEK 2838)
Az a legfontosabb, hogy tartsuk észben: Isten szeretete és irgalma kifürkészhetetlen. Ő arra kér minket, hogy utánozzuk példáját, és úgy bocsássunk meg másoknak, ahogyan Ő is megbocsát nekünk.
Lehet, hogy úgy tűnik, ezt lehetetlen teljesíteni, de a jó hír az, hogy Isten elküldte hozzánk a Szentlelket, hogy ezt lehetővé tegye:
Ez a “miképpen (=miként)” nemcsak itt fordul elő Jézus tanításában: “Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” (Mt 5,48). “Legyetek irgalmasok, miként a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). “Új parancsot adok nektek, szeressétek egymást, miként én szerettelek titeket” (Jn 13,34). Az Úr parancsának megtartása lehetetlen, ha az isteni példa kívülről történő utánzásáról van szó. Itt azonban a mi Istenünk szentségében, irgalmasságában és szeretetében eleven és a “szív mélyéből” fakadó részesedésről van szó. Egyedül a Lélek, akiből “élünk” (Gal 5,25), tud minket olyan érzületűekké tenni, mint amilyen Jézus Krisztusban volt. Így lehetővé válik a megbocsátás egysége, “megbocsátván egymásnak, miként Isten is megbocsátott nekünk Krisztusban” (Ef 4,32). (KEK 2842)
Mi több, nemcsak azoknak kell megbocsátanunk, akik ártottak nekünk, hanem az ellenségeinknek is, azoknak, akiket a legjobban utálunk:
A keresztény ima elmegy az ellenségeknek való megbocsátásig. Mesteréhez hasonlóvá téve átalakítja a tanítványt. A megbocsátás a keresztény imádság egyik csúcspontja; az imádság ajándékát csak az isteni részvéthez hasonló szívbe lehet befogadni. A megbocsátás azt is tanúsítja, hogy a szeretet a mi világunkban erősebb, mint a bűn. A tegnapi és a mai vértanúk ezt a tanúságot teszik Jézus mellett. A megbocsátás az Isten gyermekeinek Atyjukkal és az embereknek egymással való kiengesztelődésének alapvető föltétele. (KEK 2844)
Amikor majd legközelebb a Miatyánkot imádkozzuk, gondoljunk az imában kimondott szavakra, és szívünkből beszéljünk.
Ha pedig nehezen tudunk valakinek megbocsátani, kérjük a Szentlélek segítségét, hiszen a megbocsátás ellenségeinknek gyakran természetfeletti erőt és bátorságot követel.
Egy további izgalmas mondata a Miatyánknak, amikor azt kérjük, hogy Isten ne vigyen minket kísértésbe.
Angol nyelven a Miatyánknak több jelentésrétege van. Így van ez a hatodik kéréssel is, amely a benne használt szavak miatt sokak számára zavaró lehet.
A Miatyánk nagy része egyértelmű és általában könnyen érthető, viszont a hatodik kérés, a “ne vígy minket a kísértésbe”, zavaró lehet.
Valójában a francia katolikusok még újra is fordították az imát 2017-ben. A régi „ne tegyél ki minket kísértésnek” kifejezés helyett a változtatás után az új szöveg ez lett: “imádkozzunk, hogy Isten ne engedje, hogy “belemenjünk” a kísértésbe”.
Mi is volt az eredeti görög mondat?
A Katolikus Egyház Katekizmusa már az első kiadásában foglalkozott ezzel a kérdéssel, és megjegyzést fűzött ahhoz, hogy a Miatyánk alapjául szolgáló eredeti görög kifejezésnek több jelentése van:
Ez a kérés az előzőnek a gyökerét érinti, mert bűneink a kísértésbe való beleegyezés gyümölcsei. Atyánkat arra kérjük, hogy ne “vigyen” minket kísértésbe. Nehéz a görög kifejezést egy szóval lefordítani, mert azt jelenti, “ne hagyj minket kísértésbe jutni”, vagy: “ne engedd, hogy engedjünk a kísértésnek””. (KEK 2846)
Ezt követően a Katekizmus megerősíti, hogy Isten „nem kísért meg senkit”:
„Istent ugyanis nem lehet rosszra kísérteni, és Ő sem kísért senkit” (Jak 1,13), épp ellenkezőleg, meg akar szabadítani minket a kísértéstől. Arra kérjük, ne engedjen olyan útra lépni, mely bűnbe vezet. A “test és a Lélek” közötti harcban élünk. E kérés a megkülönböztetés és az erő Lelkéért könyörög.” (KEK 2846)
Erőnket meghaladóan
Ebben az összefüggésben ez egy könyörgés Istenhez, amelyben arra kérjük, hogy segítsen nekünk megmaradni az örök élethez vezető egyenes és keskeny úton:
„Nem vitetni a kísértésbe” magában foglalja a szív döntését: “Mert ahol a kincsed, ott a szíved is. (…) Senki sem szolgálhat két úrnak.” (Mt 6,21–24) “Ha a Lélekből élünk, a Lélek szerint is kell járnunk” (Gal 5,25). Ebben a Szentlélekkel való “egyetértésben” az Atya erőt ad nekünk. “Eddig emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok.” (1Kor 10,13)” (KEK 2848)
XVI. Benedek pápa is részletesen írt erről a kérésről a Jesus of Nazareth című könyvében, amit a Miatyánk szavainak megmagyarázása céljából a National Catholic Register idéz:
„Amikor ezt imádkozzuk, azt mondjuk Istennek: “Tudom, hogy szükségem van a megpróbáltatásokra, hogy a természetem megtisztuljon”, de kérlek, “ne szabd túlságosan tágra a határokat, amelyeken belül a megkísértésem történik, és ha túl sok lesz számomra, védelmező kezed legyen közel hozzám.”
Mindebből a legfontosabb tanulság az, hogy ne feledjük, hogy a fordításaink pontosan azok, amik: egy eredeti szöveg fordításai, és néha a mondat teljes jelentése nem azonnal nyilvánvaló.
INRI,
Miatyánk
ez a mai világ legismertebb és legszebb imája. Jezus arám-i nyelven mondta el…Akkor és ott kétezer éve a köznyelv az Arám volt Judában és Izraelben is. Ezt beszélték az anlafabéta halászok is (Jézus barátai=tanitványai) Az arámi-nyelv a héber testvérnyelve. A mai Aleppó vagy Damaszkusz városaiban is beszélték Jézus korában. Galileában ahol Jezus müködött a zsidók köznyelve is az arámi volt. Ahogyan arámul Levantában, Szíriában, akkor a mai Izraelben, Jordániában, Libanonban is beszéltek egymással ezt a nyelvet (is) hasznaló emberek. Mára ez a nyelv nehány ezer ember anyanyelve csak, a kb. nyolcmilliárdból! Milyen nyelvre kell akkor lefordítani…a miatyánkot?
A Bibliában található szövegek a hétköznapi életröl szólnak. Itt a mezögazdaságról a parasztság, a halászok munkájáról, életéröl és imaéletéröl van szó…Akik hiteleket vesznek fel, vagy spórplnak, imádkoznak, (magukban és közösségben is) ugyanúgy mint ma…Jézus arámi nyelve egy galileai t´jaszólás volt, amit a müveltek és az analafbéták is ismertek…Mint ma pl. a bihari tájszólás, amit Debrecentöl kezdve a 150 km-re erdélybe benyuló Bihar megyében is ugyanúgy beszélnek…amit mindenki megért.
Hogy beszélnek a mennyországban? Sokan azt modják az “ottani nyelvnek” ami az Ö szent könyveiknek a nyelve.
Az igazság azonban az, hogy “ott a mennyekben” mindenki a saját anynyelvén beszélve is tökéletesen megérti egymást. Mert nem az a lényeg, hogy milyen nyelven, hanem az hogy mit beszél az ember…
Söt sokszor még az sem fontos, hanem inkább az, hogy mit fejez ki és mit tesz valaki…az sokkal fontosabb. Pl. már itt a földön is a szerelmesek szavak nélkül is értik egymást…
Lásd Máté evangeliuma 9. Fejezeteben: “14Odamentek hozzá János tanítványai és megkérdezték: „Miért van az, hogy mi és a farizeusok sokat böjtölünk, a te tanítványaid ellenben nem böjtölnek?” 15Jézus így felelt: „Hát búsulhat a násznép, míg vele a vőlegény? Eljön a nap, amikor elviszik a vőlegényt, akkor majd böjtölnek. 16Senki sem tesz ócska ruhára új szövetből foltot, mert a folt továbbszakítja a ruhát, s a szakadás még nagyobb lesz. 17Új bort sem töltenek régi tömlőkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlők, a bor kiömlik, s a tömlők tönkremennek. Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad.”
Itt Jézus völegényként jelenteti meg magát (az álatala alpitott egyháza pedig a menyasszony= a szerelmese).
A 16. Verstöl Jézus arra utal, hogy nem akarja az òszövetséget (a zsidókra érvényes vallási 613 parancsolatot) eltörölni…arra szüksége van továbbra is a zsidóknak akik vallási öröksége továbbra is nekik fennmarad… A régi tömlöt (a zsidó vallást) szétfeszitené az újszövetség vallása=a régi tömlö kiszakadna, és az ujbor is kiömlene…=mindkettö tönkre menne.
A 613 írott parancsolatból, a 10 köbevésett parancsaolatot azonban Jézus kiterjeszti a nem-zsidókra (az egész világra) is. Erre köt egy Új-szövetséget az emberrel…Ezt azonban csakis egy újszövetség (új-vallás=új tömlö+új bor) által tudja az egész emberiség majdan magáévá tenni…” Az új bort új tömlőbe öntik, így ez is, az is megmarad.”
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy,
szenteltessék meg a te neved;
jöjjön el a te országod;
legyen meg a te akaratod,
amint a mennyben, úgy a földön is.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma;
és bocsásd meg vétkeinket,
miképpen mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek;
és ne vígy minket kísértésbe,
de szabadíts meg a gonosztól!
(Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség
mindörökké.) Ámen.
Osli mosolygos madonna könyörögj érettünk.