Múltidéző – Pálfi Géza: Belegyökerezni Krisztusba
Biztosan láttatok már kidőlt fát. Vagy kivénült, eldobott szőlőtőkét. Mennyi gyökér, hajszálgyökerek és vastagabbak. A gyökérrel kapaszkodik a fa, a növény. A gyökérről táplálkozik. Az jelenti számára az életet. Nélküle meghalt. Vagy gondoljunk csak a sziklán növő fenyőre. Valahányszor a Gyilkos-tó környékén járok, mindig megcsodálom a hatalmas sziklákon kapaszkodó fenyőket. Mennyi erőfeszítés kell, mennyi néma küzdelem, hogy míg ki vannak téve szélnek, ki szárazságnak, ki annyi veszélynek, de állnak. És szinte nem is felfelé, hanem lefelé nőnek. A mélybe. A gyökerek kúsznak lennebb, egyre lennebb, mert élni kell. És az élet csak a gyökerektől jön, a mélységekből.
És most, az Eucharisztikus Kongresszus kapcsán el kell mondanom nektek, hogy a ti lelki életetek sem lehet gyökértelen. Ha az, akkor már rég kiszáradt. És ha kiszáradt, akkor az annak a jele, hogy soha nem volt mélyen gyökerezve. De hova kellene mélyen gyökereznie? Krisztusba. S mert Krisztus az Oltáriszentségben élőn itt van közöttünk, azért végső soron az Oltáriszentségbe kellene belegyökereznünk. És ez a kongresszus jó alkalom arra, hogy felrázzon. Vasárnap este ezt a telefonjelentést küldte az egyik riporter rádióadójának: Itt van az egész világ. Az utcákon nyelvek bábeli nyelvzavara. Tűzően süt a nap. Óriási a hőség. Legtöbben vannak írek és olaszok. Legkevesebben kínaiak és oroszok. A pápai legátussal együtt megérkezik Ausztrália miniszterelnöke is. A Szent Patrik-székesegyház, amely a város keleti részén, egy dombon van, tele emberekkel. A székesegyház előtt álló mintegy háromezer ember a misefüzetekkel próbál védekezni a tűző nap ellen. Az elnök és legátus érkezésekor megfújják a harsonákat a királyi harsonások. 143 évvel ezelőtt volt az első szentmise Melbourne-ben. És ez az első ökomenikus eucharisztikus kongresszus. Az egyetemes könyörgést parlamenterek és más nagyságok olvassák. És zeng-zeng az eucharisztiát dicsőítő himnusz: Ó, Krisztus, századok fejedelme.
hirdetés
Drága ausztrál földünkön add meg az egység kegyelmét. Kereszteddel mindenkit vezess vissza a szeretetre. És aki ott van, annak az élete biztosan ezentúl még jobban belegyökerezik az Eucharisztiába.
De aki nincs ott, annak is ezek a napok fel kell hogy rázzák a lelkében az első buzgóságot. Amikor még naponta áldozott esetleg. Krisztus ezen a héten sürgetőbben kopogtat ki-ki szívén. Azért kopog, hogy meghallják. Már napok óta számolom az ostyákat. És még soha nem mentünk fel az áldozásokkal százötvenig. Emlékszel, amikor Krisztus meggyógyítja a leprásokat, és csak egy jő vissza hálát adni, mit kérdez az Úr: Hát a többi kilenc hol van? És ma is azt kérdi: Hát a többi tizenöt-húsz hol van? Miért nem jön ezen a héten élesztgetni szívében a régi buzgóságot? Vigyázz, nehogy neked is el kelljen hogy mondja Krisztus, amit az efezusi egyháznak mond a Titkos jelenésekben: Az a kifogásom ellened, hogy elhagytad első buzgóságodat (2,4).
Én nem akarlak sürgetni, erőltetni az áldozásra. Lehet-e evésre sürgetni a beteget, hogy erősödjön? Nem! Neki magának kell megemberelnie magát. És aki nem áldozik itt hosszabb időn keresztül, az beteg. Beteg a lelke. És annak ki kell szakadnia a közönyből. Mert az lehet, hogy sikeres életet fog élni a földön, lehet, hogy örömök szegélyezik az életét, lehet, hogy többé-kevésbé megelégedett lesz. De élete nem lesz keresztény élet. Hiányozni fog Krisztus. És Ő ma és holnap és ezután mindig ezért fogja kérdezni: Hát a többi hol? Azt mondtam, hogy gyökér nélkül a növény nem él. Csak legfennebb tengődik ideig-óráig, és aztán kiszárad. Hát te ne akarj tengődni. Gyökerezz bele Krisztusba. Tépjen akármilyen vihar, te kapaszkodj hozzá. Legyen mégannyi kellemetlenséged is, te gyökereidet mélyen ereszd az Oltáriszentségbe. Hogy viharban állhass, és lelked táplálkozhasson. Lelked dúsan élhessen, és ne csak tengődjön.
Forrás: Pálfi Géza: Belegyökerezni Krisztusba, 1973. február 20. (részletek). In.: Exhortációk diákoknak. Szerk.: Varga Gabriella – Vencser László, Kairosz Kiadó, Budapest, 2011, 67–68. o.)
