A kimondott szó teremtő erejéről – Vasárnapi ráhangoló

Isten szava nem tér vissza eredménytelenül, de a mi szavaink sem maradnak hatás nélkül. Heiter Robert Gottfried atya a Vasárnapi ráhangolóban arra hív, hogy vegyük komolyan mindazt, amit kimondunk, és időről időre vizsgáljuk meg: szavaink Isten alkotó szeretetét szolgálják-e.

Izajás próféta az eső és a hó képével beszél Isten szavának erejéről. Ahogyan a csapadék megöntözi, termővé és gyümölcsözővé teszi a földet, úgy Isten ajkáról sem fakad olyan szó, amely hatástalan maradna:

„Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat és eléri, amiért küldtem.”

Heiter Robert Gottfried atya szerint ez az ige nemcsak Isten szaváról tanít, hanem arra is figyelmeztet, hogy a mi kimondott szavainknak is súlyuk és következményük van.

Az atya egy gyermekkori emlékét idézte fel. Szombatonként Mamó rendszeresen megkérdezte tőle, hogy másnap elmegy-e templomba, és ha igen, melyik szentmisére. A gyermek természetesen igennel válaszolt, másnap reggel azonban már szívesen alkudozott volna a felkelés időpontjáról. Mamó mégis következetesen felébresztette.

Évekkel később derült ki, miért tartotta ezt ennyire fontosnak.

„Neked kellett megtanulni, hogy a kimondott szónak ereje van. Ha azt mondtad volna, hogy nem mész, nem keltelek fel. De te azt mondtad, mész. Akkor tégy is úgy.”

Ez az egyszerű családi történet mély igazságra világít rá: a szó nem pusztán hangok sora, hanem cselekedeteinket, kapcsolatainkat és egész életünket alakító valóság. Egy kimondott ígéret felelősséget teremt, egy bántó mondat sebet ejthet, egy biztató szó pedig reményt ébreszthet.

Nem mindegy, mire használjuk a szavainkat

A kimondott szóval hatalmas örömet, de komoly fájdalmat is okozhatunk. Sokszor azonban nem szándékosan bántunk másokat, hanem egyszerűen meggondolatlanul beszélünk.

Előfordul, hogy csak azért szólalunk meg, hogy kitöltsük a csendet, vagy hogy folyamatosan „járjon a szánk”. Közben észre sem vesszük, hogy egy félmondat, egy hangsúly vagy akár egy félmosoly mennyi szorongást és töprengést indíthat el a másik emberben.

Gyakran csak a következményekkel szembesülünk, és magunk is meglepődünk azon, hogy szavaink egészen más hatást váltottak ki, mint amit szántunk nekik. Ezért fontos felismernünk: a szó hatékony természetű. Nem marad egyszerűen a levegőben, hanem valamit létrehoz a másik emberben és a kapcsolatainkban.

Isten Igéje cselekvő valóság

A Szentírás Isten szavát gyakran Isten Igéjeként nevezi meg. Ez a kifejezés nem csupán beszédet, hanem cselekvést, történést és létezést is jelent. Isten szava nem üres közlés, hanem alkotó erő, amely véghezviszi azt, amiért Isten küldi.

Az ember cselekvőképessége és hatékonysága is végső soron Istentől származik. A döntés azonban, hogy ezt az erőt mire használjuk, már a mi felelősségünk. Nem mindegy, milyen cél szolgálatába állítjuk képességeinket, tetteinket és szavainkat.

Éppen ezért kell imádkoznunk azért, hogy céljaink összhangban legyenek Isten tervével és folyamatosan alkotó szeretetével. Az erőt Istentől kapjuk, de nekünk kell döntenünk arról, hogy azzal építünk vagy rombolunk.

Szükségünk van az önvizsgálatra

Heiter Robert Gottfried atya szerint nem lehetünk mindig tökéletesen megfontoltak. Ezért van szükségünk arra, hogy időről időre önvizsgálatot tartsunk, bűnbánatot gyakoroljunk, és újra elinduljunk a megtérés útján.

Meg kell tanulnunk nemcsak arra figyelni, hogy mások mit mondanak és hogyan viselkednek velünk, hanem saját szavainkat és tetteinket is féltő gonddal kell őriznünk. Izajás próféta szavai arra emlékeztetnek: Isten Igéje mindig eléri célját. A kérdés számunkra az, hogy a mi szavaink milyen gyümölcsöt teremnek. Sebeket, bizonytalanságot és félelmet hagynak maguk után, vagy reményt, békességet és életet fakasztanak?