A házasság 3 áldása

(Forrás: a Tridenti Zsinat Katekizmusa*)

A híveknek meg kell mutatni, hogy a házasságnak három áldása van: a gyermekek, a hűség és a Szentség. Ezek olyan áldások, amelyek bizonyos mértékig ellensúlyozzák azokat a kellemetlenségeket, amelyekre az apostol a következő szavakkal utal: Ám az ilyeneket testi nyugtalanság gyötri […](1 Kor 7, 28), ez pedig ahhoz az eredményhez vezet, hogy a nemi aktus, amely a házasságon kívül bűn, helyes és tiszteletreméltó lesz.

UTÓDOK

Az első áldás tehát a család, vagyis az igaz és törvényes feleségtől született gyermekek. Az apostol olyan nagyra értékelte ezt az áldást, hogy azt mondja: (Az asszony) „azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot.” (1Tim 2,15). E szavakat nemcsak a gyermekszülésre kell érteni, hanem a gyermekek felnevelésére és a jámborság gyakorlására való rászoktatására is, mert az apostol azonnal hozzáteszi: „ha kitart a hitben”. Az Írás azt mondja: Ha fiaid vannak, tanítsd őket fegyelemre, és kicsi kortól kezdve hajlítsd meg nyakukat. (Sir 7,23) Ugyanezt tanítja az Apostol is; míg Tóbiás, Jób és más szent pátriárkák a Szentírásban szép példákkal szolgálnak nekünk az ilyen nevelésre. Mind a szülők, mind a gyermekek kötelességeit majd a negyedik parancsolatról szólva fogjuk részletesen kifejteni.

HŰSÉG

A házasság második előnye a hit, valójában nem is az az erény, amelyet a keresztségben kapunk, hanem az a hűség, amely a feleséget a férjhez, a férjet a feleséghez köti oly módon, hogy mindketten kölcsönösen átadják egymásnak a testük feletti hatalmat, ugyanakkor megígérve, hogy soha nem sértik meg a házasság szent kötelékét. Ez könnyen levezethető azokból a szavakból, amelyeket Ádám mondott, amikor Évát nőül vette, és amelyeket később Krisztus Urunk az Evangéliumban megerősített: Ezért elhagyja a férfi apját és anyját és a feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. (Ter 2,24) Az apostol szavaiból is ez következik: „Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége.” (1Kor 7,4). Joggal rendelte tehát az Úr a régi törvényben a legszigorúbb büntetéseket a házasságtörők ellen, akik megszegték ezt a házastársi hűséget.

A házastársi hűség azt is megköveteli, hogy a házastársak különleges, szent és tiszta szeretettel szeressék egymást; nem úgy, ahogy a házasságtörők szeretik egymást, hanem ahogy Krisztus szereti Egyházát. Ezt a szabályt állítja fel az apostol, amikor azt mondja: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte.”(Ef 5,25). És bizonyára (Krisztus) szeretete az Ő Egyháza iránt hatalmas volt; olyan szeretet volt az, amelyet nem a saját java, hanem csakis hitvesének java ihletett.

SZENTSÉG

A harmadik előny a szentség (szakramentum), vagyis a házasság felbonthatatlan köteléke. Ahogy az apostol mondja: „A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.” (1Kor 7,10-11). És valóban, ha a házasság, mint szentség Krisztusnak az Ő Egyházával való egyesülését jelképezi, akkor ebből szükségszerűen az is következik, hogy ahogy Krisztus soha nem választja el magát az Ő Egyházától, ugyanígy a feleség sem választható el a férjétől, ami a házassági köteléket illeti.

*Az 1566-ban, a Trienti Zsinat után kiadott “Római Katekizmus” (Catechismus Romanus) volt az Egyház Katekizmusa egészen 1992-ig, amikor azt hasonló szerkezettel és tanításbeli folytonossággal, de megújított nyelvezettel “A Katolikus Egyház Katekizmusa” (Catholicae Ecclesiae Catechismus) váltotta fel.

Fordította: Dr. Fedineczné Vittay Katalin
Forrás: catholicforum.com