erzesek a szavak mogott

A házaspárrá válás időszaka: Érzések a szavak mögött

Érték, élet, minta. Egy férfi és egy nő életre szóló kalandja, ajándéka, kihívása, örömeinek forrása, játéka, küzdelme. Egyszóval: élet.

Közreadjuk Szénégető Istvánnal a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Családpasztorációs Központjának vezetőjével készített interjúnkat, melyben főleg házaspárokkal végzett szolgálata gyakorlati szempontjait osztja meg olvasóinkkal.

– Egyik záró gondolatod múltkor az volt, hogy ha valakit a figyelmünkről akarunk biztosítani, akkor azonosítanunk kell a szavak mögött megbúvó érzést. De hogyan tegyük ezt?

– A jó kommunikációhoz valóban hozzátartozik, hogy nemcsak a másik ember szavaira kell tudnunk figyelni, hanem a szavak mögött meghúzódó érzésekre is. A beszélgetések szükségképpen telítve vannak érzésekkel. Ezek közül egyesek nyilvánvalóak, mert leolvassuk házastársunk arcáról, következtetünk rájuk gesztusaiból, mások azonban a szív mélyén rejtőznek. Ma arról szeretnék beszélni, hogy egymás megértéséhez és elfogadásához egy házasságban mennyire fontos az ítélkezés nélküli megfigyelés, az érzések kifejezése és az érzések tövében meghúzódó szükségletek kimondása.

Munkám sokán gyakran hallottam olyan általános kijelentéseket, hogy régebb, nagyszüleink korában nem volt ennyire hangsúlyozva az érzések fontossága, mégis sok kapcsolat tartósabb és boldogabb volt, mint manapság. Vagy egy másik ilyen általánosító megjegyzés is eszembe jut: a nőknek van inkább igényük arra, hogy érzésekről beszéljenek, a férfiak inkább a helyes gondolkodásmód és cselekvés útját keresik. Mindkét kijelentésben van valami igazság, de ezek ellenére meggyőződésem, hogy ma csak akkor működik jól egy házasság, ha megfelelő időben és módon, rendszeresen nők is, férfiak is, amennyire csak lehetséges kifejezésre juttatjuk érzéseinket és megbeszéljük azokat.

De mik az érzések? Az érzés spontán belső reakció egy személlyel, hellyel, helyzettel kapcsolatban. Fontos jelzés arról, hogy alapvető emberi igényeink beteljesültek-e vagy sem. Az érzéseknek négy csoportja van. Vannak pozitív érzéseink, ilyen az öröm és annak megannyi fajtája: bátor, békés, bizakodó, derűs, éber, elégedett, felszabadult, gondtalan, hálás, lelkes, reményteli, szárnyaló, vidám, stb. Vannak negatív érzéseink. Ilyen a harag és ennek fajtái: bosszús, féltékeny, izgatott, ideges, mérges, zaklatott. Negatív érzésünk a félelem és ennek fajtái: bátortalan, bizonytalan, fojtogatott, megsebzett, nyugtalan, tanácstalan. Negatív érzésünk a bánat és ennek fajtái: csalódott, elhagyott, elutasított, levert, magányos, megtört, tehetetlen, stb.

Alapvető különbség van a gondolatok és az érzések között. Amikor közöljük gondolatainkat, akkor ötleteinket, véleményünket és elképzeléseinket mondjuk ki. Azt, hogy mi történt ma, kivel, miért, hol és hogyan. Ha az érzéseinket mondjuk ki, akkor az előbb felsorolt dolgokra adott spontán és belső reakcióinkat közöljük, és ez sokkal személyesebb és mélyebb síkon van. Ha felfedezem és megosztom érzéseimet, akkor ezáltal jobban megértem magamat, páromat és másokat is. Ezáltal kapcsolataim mélyebbek és bensőségesebbek lesznek.

– Tudnál házasságápoló és családpasztorációs tapasztalataidból konkrét példát említeni, amikor kézzel fogható volt az érzések megfigyelésének és kifejezésének a gyümölcse egy házasságban?

– Örvendek, hogy ezt a kérdést teszed fel. Gondokkal küzdő családokban gyakran láttam azt, hogy sok kommunikációs zavar és vita oka az lehet, hogy nem figyelték meg az egymásban levő érzéseket, így nem is törekedtek egymás mélyebb megértésére. Családlátogatás alkalmával egy házaspár megosztotta gondjait. Kértem, hogy lelki állapotuk kifejezésére –egyénileg–, keressenek egy képet vagy szimbólumot, és azt osszák meg velem. A férj egy gőzölgő kuktához hasonlította magát, a feleség egy sarokba helyezett virágot rajzolt le. Majd azt kértem, amennyire csak lehetséges azonosítsák be érzéseiket. A gőzölgő kuktában ott volt a düh, a feszültség, az ingerültség, sőt az agresszió és a bosszú érzése, a sarokba állított virágból pedig feltörtek a kiszolgáltatottság, megalázottságság és a magányosság érzései. A férj kimondta érzéseit és megfogalmazta alapigényét, kérését: „Dühös vagyok, ha nem engedsz szóhoz jutni, csak a magadét fújod, hallgass végig, amikor beszélek, ne fojtsd, kérlek, belém a szót”. A feleség ugyanígy: „Félreállítottnak érzem magam, amikor későn jössz haza, tele gondjaiddal és nem figyelsz rám” „Szavaidból azt hallom ki – vágott közbe a férj- hogy magányosnak érzed magad és több érzelmi kapcsolatra vágysz”. Ahogy ezek kimondódtak, újra indult a párbeszéd folyamata és feltört a szívekből az empátia, az egymás mélyebb megértésének és elfogadásának vágya.

– Az érzések kifejezése tehát abban segít, hogy elkerüljük egymás hibáztatását, az erkölcsi megbélyegzést és az egymásra mutogatást, a vádaskodást, és hogy kifejezzük az érzések mögötti szükségleteinket?

– Ennek a házaspárnak sikerült az, hogy leállítsák egymás hibáztatásának és kritizálásának értelmetlen háborúját. Ehelyett érzéseikről kezdtek el beszélni. Így senki nem érezte magát megtámadva, és senki sem kényszerült önvédelemre sem. Pusztán az érzéseket tárták fel. Így könnyen felfedezték az érzések tövében meghúzódó, de eddig nem tudatosított és ki nem mondott alapigényt és szükségletet.
Meg kell tanulnia egy keresztény házaspárnak, hogy ha valaki azt mondja, „Te sosem értesz meg”, akkor valójában nem vádaskodni, megbélyegezni akar, hanem szíve legmélyéről azt üzeni, azt akarja mondani, hogy vágyom a megértésre, de ez a szükségletem nincs kielégítve.

De hadd adjak egy kis feladatot olvasóink számára is. Képzeljük el, hogy a következőket férjünk vagy feleségünk mondta, és mindegyikhez próbáljuk beazonosítani, hogy szerintünk milyen érzést fejeznek ki. „Nem lenne jobb, ha ma este itthon maradnál? A héten minden este egyedül voltam.” Vagy: „Nekem csak az a dolgom ebben a házban, hogy összeszedjem a szétdobált ruhákat. Ha ennek nem lesz vége, én megbolondulok.” Vagy: „Keményen dolgozom, hogy megkeressem a pénzt, és idegesít, ha fölösleges dolgokra költöd”. Ha olyan szókincset fejlesztünk ki, amivel már pontosan és egyértelműen tudjuk megnevezni aktuális érzéseinket, könnyebben tudunk egymással kapcsolatba lépni. Tapasztalatom az, hogy a családok nagyon megszenvedik, ha tagjaik nem képesek érzéseik kifejezésére. Hogy súlyos ára van a ki nem mutatott érzéseknek. Csakis gyakorlás és szerető figyelemmel tudjuk felismerni egy beszélgetésben a megfelelő érzéseket.

Kapcsolódó tartalom

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük