A házaspárrá válás időszaka: Esküvő után
Érték, élet, minta. Egy férfi és egy nő életre szóló kalandja, ajándéka, kihívása, örömeinek forrása, játéka, küzdelme. Egyszóval: élet.
Közreadjuk Szénégető Istvánnal a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség Családpasztorációs Központjának vezetőjével készített interjúnkat, melyben főleg házaspárokkal végzett szolgálata gyakorlati szempontjait osztja meg olvasóinkkal.
– Az eddigiekben a házasságra való előkészületről beszéltél, a jegyesség lényeges témáit, több esetben gyakorlati kérdéseit érintettük a hit szemével nézve. Hogyan fordul az Egyház a fiatalok felé az esküvő után?
– A katolikus egyháznak van dokumentuma a házasságkötés utáni pasztorációról, egy tanítás, ami segítség lehet egyházi közösségeknek arra vonatkozóan, hogy a lelkipásztori igyekezetben vagy a lelki gondozásban mikre érdemes figyelni. A Familiaris Consortio 69-es pontjában ez áll: „A törvényesen létrejött család lelkipásztori gondozása a helyi egyházi közösség minden egyes tagjának feladata. Segítséget kell nyújtaniuk a házastársaknak új hivatásuk és küldetésük megértéséhez és megéléséhez”.
Az első teendő tehát a fiatal házasok új hivatásának megértése. Látnunk kell, hogy az esküvő utáni periódus, a nászutazás és a mézeshetek utáni időszak, a házaspárrá válás időszaka. Az esküvő és az első gyermek születése közötti időszak a házasság megalapozásának jelentős szakasza, olyan életciklus a fiatal házasok életében, mely a szülőkről való leválás begyakorlását hozza magával, az önálló házastársi identitás kialakításának, -hogy úgy mondjam- a saját családi fészek rakásának időszaka. Az önálló döntéshozatal és a közös életvezetés képességének megtapasztalása. Az új életszakasznak megvannak a maga nehézségei is: lakáskeresés, sok esetben az albérlet körülményeinek a szűkös keretei… Másutt a lakásberendezés… a közös kassza felállítása… az alkalmazkodási képesség, a férj-feleség szerepek gyakorolgatása… a saját családmodell kialakítása… a férfi-nő különbözőségből adódó feszültségek új megtapasztalása.
Egy fiatal házasok részére tartott találkozón azt kértem a résztvevőktől, egy-két mondatban írják le, mit tapasztaltak házasságuk első évében. Valaki ezt írta: „Az összeköltözésben sok minden megváltozott közöttünk. Előjöttek a problémák. Szembetaláltuk magunkat az élet kuszaságaival és terheivel. Jelenleg jó a házasságunk, de szeretnénk növekedni az egymás iránti szerelemben”. Egy másik frissen házasodott, pedig ezt írta: „Kimondhatjuk: kritikus időszakot élünk. Felfedeztünk egymásban addig nem is gyanított gyengeségeket és fogyatékosságokat, de addig nem látott értékeket is. De egyikünkben sem merült fel, hogy nem jól döntöttünk”. Másvalaki így írta le helyzetüket: „Azt érzem, elveszítettük azt a szerelmet, amit valamikor éreztünk egymás iránt, de mindketten megtanultuk szívből szeretni egymást, és ez a fontos”.
Az egyháznak az a feladata, hogy a frissen házasodottak részére találkozási lehetőséget biztosítson, meghívja éppen elindult új hivatásuk közös átbeszélgetésére. Hogy tudatosítsa az új házasokban, hogy nem kell a szerelemnek elmúlnia, Istennek az az akarata, hogy boldogok legyenek. Hogy kapcsolatuk alapja legyen az Isten gondviselésébe vetett hit és a kettőjük közötti megtörhetetlen bizalom. Hogy a házaspár teljes embert igénylő lelki, érzelmi és testi vonzódással szeresse egymást és ez a szeretet-kapcsolat folyamatosan élő legyen.
– A házasságkötést követően sokak életében jelentkezik a frusztráció és boldogtalanság érzése. Van a szerelem megőrzésének valami titka?
– A Bibliában azt olvassuk, hogy az Úr egyéves növekedési és elmélyülési időt engedélyezett az új házaspároknak arra, hogy összeforrjanak, és egy egész életre szóló meghitt partnerkapcsolatot alakítsanak ki. „Ha valaki új házas, ne vonuljon hadba, ne vessenek rá semmiféle terhet. Maradjon otthon kötelezettség nélkül egy évig, és örüljön feleségével, akit elvett (MTörv 24,5).” Az örüljön kifejezés héber megfelelőjének jelentése: gyönyörködtesse feleségét, ismerje meg őt és fedezze fel, hogy mivel szerezhet örömet számára.
Van egy nagyszerű könyv, melynek címe „Szerelemről minden házaspárnak”, a szerző orvos és házassági tanácsadó, Ed Wheat. Keresztény körökben elterjedt, nálunk is viszonylag könnyen beszerezhető. Azt hallottam, hogy Erdélyben több településen is fiatal házasok közösen olvassák, apró részleteket tanulmányoznak belőle, majd megbeszélik, megvitatják azt és igyekeznek beépíteni mindennapjaikba. A fejezeteknek vannak elméleti részei, de jó néhány megválaszolandó kérdést is felvet, egészen gyakorlatias szempontokat is ad. Sok szentírási utalást és lelki gondozói tanácsot találunk benne, mely komoly segítség a házaspároknak elmélyíteni szeretetkapcsolatukat. A szerző azt vallja, hogy a házaspárrá válás hosszú folyamat, melyben együtt töltött időre, türelmes együttműködésre van szükség. Felhívja a figyelmet arra, hogy a Teremtő Isten bölcsessége szerint az első év sorsdöntő minden házasságban, amire nagyon oda kell figyelni, és előrelátóan kell leélni. Szerinte a szerelem megőrzésének, a házastársi szeretetkapcsolat elmélyítésének titka a meghittség. A meghittséget a kapcsolatunk különböző területein érzékeljük, ezért négy irányból érkeznek: Testi érintkezés, érzelmi érintkezés, értelmi érintkezés és lelki érintkezés. Emellett még három fontos életelvet ajánl az új házasoknak: az egymás megáldását, az örömök és nehézségek rendszeres megosztását és az egymás építését. Ez utóbbival kapcsolatban ezt írja: „Miközben egymást építitek, egy közös otthont is létrehoztok. De otthonotok soha nem válhat azzá, aminek lennie kell mindaddig, míg el nem sajátítottátok az egymás építésének gyakorlatát”.
