A halál szelleme

A gonosz lelkeknek egész légiója van. Ők azok, akik utálják Istent és gyűlölik az embereket. Leginkább rejtőzködni szeretnek és zavart kelteni.

A gonosz lelkeknek egész légiója van. Ők azok, akik utálják Istent és gyűlölik az embereket. Leginkább rejtőzködni szeretnek és zavart kelteni. Azokat, amelyek a legsikeresebbek és leghírhedtebbek a lelkek megragadásában, a „hét főbűnnek” nevezzük. Ezek: a kevélység, a fösvénység, a bujaság, az irigység, a torkosság, a harag és a jóra való restség. Ahogy a nevük is mutatja, ezek a „főnökök”, amelyek különböző módokon árasztják el és fertőzik meg az emberek elméjét. Milliók halálát okozzák.

De Krisztus legyőzte a halált, az igazi hívők pedig nem félnek a haláltól.

A tisztátalan lelkeknek ennélfogva az a céljuk, hogy az örök halálba vezessenek minket, ahol a lelkünk nem láthatja többé a fényt. Mint bárányokat a vágóhídra, lassan és biztosan a legsötétebb vezetőjükhöz, a halál szelleméhez akarnak elvinni bennünket.

Ez a jelenség már nagyon régóta a gyakorlati ateizmus és a szekularizmus álcája alatt virágzik. A mai nyugati társadalom egyre nyilvánvalóbban kultuszt szentel neki, a művészet vagy a fekete és morbid humor nevében. Végignézi, hogy a kultúrája elrohad, amint erre példa lehet a 2024-es párizsi Olimpiai Játékok botrányos megnyitó ünnepsége, bizonyos Netflix sorozatok, vagy a kicsiknek és nagyoknak szóló Halloween ünnepségek … hosszú a lista. Nap mint nap felajánlja ígéretes ifjúságát és legbecsesebb hagyományos értékeit (a családot, a becsületet, szabadságot, munkát, kultúrát, jogot, a józan észt, az erőfeszítést, az egyenlőséget, önuralmat stb.) ezeknek a Molochoknak, az alvilági pogány isteneknek, akiknek az ószövetségi időkben emberáldozatokat mutattak be. Mindazt, amit a görögök és a rómaiak örökségként ránk hagytak, mindazt, amit az Evangélium 2000 év alatt felszínre hozott (szentség, szolidaritás, testvériség, tisztelet, hagyomány, szegények szeretete, szexuális méltóság, életkultusz, hit, népi kultúra…), mindezt mintha egy sátáni maró sav támadná meg, amelyet a jó érzésekkel teli liberális humanizmus cukormáza borít. De a halál szelleme nagyon is ott van, amikor a függőségek láncra verik gyermekeinket; amikor a szexuális gyakorlatok beszennyezik az emberi méltóságot; amikor a birtoklás szelleme individualizmust és nyomort szül; amikor a verbális és fizikai erőszak felemészti a társadalmi életet; amikor a rivalizálás gyűlöletet szít a testvérek között; amikor az érzékiség hitvány bűnökbe visz; amikor a hatalmasságok isteneknek hiszik magukat, és elfordulnak a vallástól…

Krisztus az örök Élet, amihez lelkünk szabadon, önként és tudatosan ragaszkodik. A halál szelleme tehát nem csupán arra törekszik, hogy elpusztítson (ha képes lenne rá, már rég megölt volna minket). Az a célja, hogy a Jézushoz tartozó lelkek elpártoljanak Tőle. Annak örül, ha Isten gyermekei, akikért Krisztus meghalt, tudatosan a kárhozat széles és tágas útját választják. És akkor mindent lemészárol: lelkeket, testeket, kapcsolatokat, életeket, családokat… sőt az egész társadalmat.

Nos, barátaim, úgy tűnik, a halál szelleme régóta kiszemelt minket. A történelmünket átszövő árnyak és bűnök által megerősödve fel akarja emészteni, és az összeomlásba akarja vezetni népünket. Az isteni kegyelmek, a megtérések, a jámborság, a természet szépségei, a multikulturalizmus és népünk számtalan kiemelkedő tehetsége ellenére az erőszak és a válságok egyre nagyobb intenzitással sújtják hazánkat. Ezek a válságok nem csupán emberi és nem csak közelmúltbeli eredetűek. Épp ellenkezőleg, megmutatják e kollektív öngyilkosság gyökereinek mélységét, amelynek mindannyian áldozatai vagyunk. A jó hír az, hogy csak rajtunk áll, hogy felvesszük-e a harcot ellene. És kiűzzük-e, a hét fiával együtt. Ezt „elegendő” akarni. De fontos, hogy együtt, egységben akarjuk. Az isteni Kegyelem segítségével! Annou alé! („Rajta hát!” – haiti nyelven)

Írta: David Macaire atya, Saint-Pierre és Fort-de-France érseke
Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Eglise Catholique en Martinique